Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-39

39. országos ülés január 12-én, csütörtökön. 1888 :"" az üzletbe való átvételt, tehát ez nem lehet oly hátrányos a vicinális vasutakra. Voltak ismét olyanok, melyeket forgalom-politikai szempontból nem lehetett volna engedélyezni, ha a magyar államvasutak nem vették volna üzletüket át. Ezekre nézve az üzletbevételt a kormány követelte és érvényesítette ; mert, csak a között volt választása, hogy vagy meg fogja tagadni ezen vicinális vasutak engedélyezését általános forgalom-politikai szempontokból, vagy nem fogja megtagadni, mert a helyi érdekeltség szempontjából elkerülhetlennek látja azt. Ez utóbbi esetben azonban annak üzletbe való átvételét, más magasabb érdekek megóvása czéljából, reclamálnia kellett. Minden egyes esetben az üzletvitel kérdése a törvény alapján megfontolás tárgyává tétetett és gyakorlatilag oldatott meg. Mit bizonyítanak már most, t. ház, a zárszámadási eredmények ? Azt, hogy a m. kir, államvasutak ezen vicinális vasúti complexum ttzlefbevételére, a zagoriai vasút kivételével 1886ban körülbelül 29.000 irtot fizettek rá. Azl887-ik évi költségvetésben 102,000 frtra volt ez előirányozva. Bátor voltam azonban a pénzügyi bizottságban kimutatni, hogy 1887. januártól június végéig, tehát az év rosszabbik felében a forgalom szempontjából a kiadások csak körülbelül 28,000 frtot tévén, ha ebből a tényből következtetést szabad vonni a második jobb félesztendőre, sokkal előnyösebb eredménye lesz a vicinális vasutak kezelésének, mint ahogy az előirányozva lett. És ezen tényből kiindulva az 1888-ik költségvetésben, a hol már körülbelül 900 és néhány kilométer vicinális vasutat fognak kezelni a m. kir. államvasutak, az üzlet kezelésre a m. kir. államvasutak által ráfizetendő összeget 29,000 frtra irányoztam elő és reménylem, hogy ezen összeget be is fogom tarthatni. Az arány, mely a vicinális vasutak bevételei és kiadásai közt fenforog, tisztán gyakorlati, illetőleg számítási eredményeken alapszik. A bevétel, a mennyire emlékszem 11,000 írtban irányoztatik elő, a kiadás ki'ometralis 950 írtban. Igaz, hogy a bevétel és kiadás közti arány nem egészen megfelelő és meg vagyok győződve, hogy ezen 950 frt kiadással sokkal kedvezőbb üzleti eredményt lehet elérni. De a bevétel fokozása sok esetben kivül esik az üzletvezető hatáskörén, mert az természetesen kereskedelmi és egyéb conjuncturáktól függ, a kiadásokra ellenben döntő befolyása van az üzletvivőnek És e tekintetben határozottan állíthatom, hogy épen nálunk a vicinális vasutak ezen kiadási eredménye kedvezőnek mondható és kedvezőbb lesz előreláthatólag évről-évre, a mint azok forgalma is emelkedni fog, a mi azt hiszem, mindenesetre várható. Mert méltóztassék számba venni, hogy itt fejlődő vasutakról van szó, melyek sok vidéken magokat kellőleg még nem érvényesítették, tehát a melyeknél a kiadás és a bevétel közti arány, a mint azok jövedelmezősége fokozódni fog, évről-évre kedvezőbb lesz. De tegyük fel, hogy az állam csakugyan ráfizeti a 29,000 forinton felül azt a költséget is, melyet a tisztelt képviselő ur a vicinális vasutak terhére felszámítani óhajt, tudniillik a központi igazgatás költségét: még akkor is, tisztelt ház, azon túlkiadás, melyet a magyar királyi államvasutak ráfizetnek a vicinális vasutak kezel ésére, túl ságosnak épen nem mondható, el is tekintve attól, hogy a tisztelt képviselő ur által a központi igazgatás czímén kilometerenkint fölszámítva 500 forintra, vagyis a körülbelül 900 kilométert tevő vicinális vasutak után összesen mintegy 45,000 forintot megfelelőnek épen nem tartom. Hát a tisztelt képviselő ur hol becsüli meg azon forgalmi jövedelmi többletet, mely a magyar királyi államvasutak jövedelmében áll elő az által, hogy a vicinális vasutakat kezelik? Hiszen méltóztassék számba venni, a mint a költségvetésnél bátor leszek igazolni, a magyar államvasutak bruttó jövedelme, daczára azon sok kellemetlen csapásnak, a mely bennünket az utolsó évek folyamán is ért, mindig emelkedőben van; a mi jelzi azt, hogy a közgazdasági érdekek kielégítése mellett, a forgalom érdekei is kielégítést nyernek és a forgalom emelkedvén és növekedvén, annak folytán növekedik a jövedelem is. Kétségkívül befolyással van erre a vicinális vasúthálózat kiépítése is. Ha tehát valaki igazságos biró akar e tárgyban lenni, lehetetlen, hogy más oldalról ne appretiálja azt a dolog természeténél fogva concret számmal ki nem fejezhető előnyt is, a mely közgazdaságilag és forgalom-polítikailag a vicinális vasutakból magára az üzletkezelő államvasutakra háramlik. Ez is mindenesetre felbecsülendő haszon és ez az, a mi az én calculusomat teljesen helyt állóvá teszi; s egyúttal ez az, a mi miatt bátor voltam a tisztelt képviselő urnak azt monda ni,hogy némileg szűkkeblű Ha továbbá összehasonlítjuk egy mostoha közlekedési viszonyokkal igen nagy mértékben küzdő vidék materiális helyzetét, azon vidékek materialis helyzetével, a melyek ily helyi érdekű vasutakat nyertek: akkor nem fogjuk eléggé megbecsülhetni azt az eredményt, a melyet a kormány eddig elért és nem fogunk eléggé arra törekedhetni, hogy ezen előnyök biztosítása a jövőre nézve se maradjon el. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Én e mellett teljes kétséggel tudathatom a kormány azon elhatározását, hogy a mennyiben a fejlődő vasutak terén a gyakorlat útbaigazítást nyújt valamely résznek még helyesebb kezelése szempontjából, ezt a gyakorlatot törekedni fog felhasználni és érvényesíteni. A második kérdés a zagoriai vasútra vonatkozik. Mielőtt azonban ezen concret kérdésre játérnék, kénytelen vagyok az üzletszerződésekre vonatkozó álláspontomat jelezni.