Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

304 51. orizáges Illés január 28-án, ssombaton. 1SSS. adandó szolgálmányok túlságos magasan vannak a 300 forint minimalis fizetésbe beszámítva. Ezen 300 forint minimális összeg, ha abban a lakbér és minden egyéb szolgálmány benne van, oly csekély, a melyből Magyarországon, a mai viszonyok közt, megélni nem lehet. Ha még ebből is levonás történnék, a tanító kénytelen oly mellékfoglalkozás után is nézni, a mely nem fér össze a tanítói állással és a mely miatt a nevelés — épen az első fórumon, a hol legfontosabb — szenved. Bátor vagyok határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Varasdy Károly: T. képviselőház! A kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadom és ha mégis szót kérek: fellépésem igazolását azon tárgy fontosságában keresem, melyet a kérvény felölel. Az 1868 .XXXVIII. törvényczikk 142. §-a szerint a tanítói fizetési minimum 300 forint, az 1875.-XXX1I. törvényczikk pedig a tanítói teljes nyugdíjjogosultságra 40 évi szolgálati időt, az özvegyi segélyezésre pedig a férj 10 évi szolgálati idejét, mint feltételt állapítja meg. Az 1885: XI. törvényczikk a tanárok és az 1875:XXXI1. törvényczikk intézkedései alá nem eső tanítók nyugdíjigényére a 30 évi, az özvegy gyámolító sara a férj 5 évi szolgálati idejét elégségesnek tartja. A mi a tanítók fizetési minimumát illeti, ez valóban oly csekély, hogy reá már alig alkalmazható az a mondás is: „Élni kevés, meghalni sok*, főleg ha tudjuk, hogy az is némely helyütt mily apró részletekben, majdnem forintonkint szolgálta tik ki. A culturalis, közgazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése folytán igényeink is szaporodtak. A tanítóknak nemcsak megélni, de tisztességesen ruházkodniok és a társadalmi életben ismozogniok kell. Már ha csak a legkorlátoltabb életszükségle tekét tekintjük és meggondoljuk, hogy a tanítók nagy része családos is : hogy akkor a 300 forint fizetési összeget mily lealázóíag parányinak kell tartanunk, fejtegetnem fölösleges': mindenki tudja, érzi, kinek az életviszonyokról csak egy kis fogalma is van. Ha a statisticai adatokból a kézimunka béreket vizsgáljuk : tapasztaljuk, hogy még hazai viszonyaink szerint is, a napszámosok évi keresménye is meghaladja a tanítói silány fizetést; pedig gyermekeink nevelőitől, tanítóitól megvárjuk, hogy illő ruhában jelenjenek meg és egyéb oly foglalkozást, mely a tanítói tisztességet és a nemesebb erkölcsi fogalmakat sérthetné, ne űzzenek. T. képviselőház! Ha tanítóinkat a szellemi munkások közé soroljuk, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink lelkébe az erkölcs, a vallás és ismeretek romlatlan magvait hintsék: nem szabad őket az inség, a nyomor minden magasztost és nemest pusztítani képes kétségbeesésében hagynunk. A nemzet méltósága, jövője követeli meg, hogy kikre az ifjú nemzedék, a haza reményei gondozását bízzuk: azok iránt mostohák, fukar kezüek ne legyünk, hanem legalább is oly helyzetbe juttassuk őket, mely ha a jólét ismérveivel nem ig dicsekedhetik, de a mindennapi szükségletek fedezése nehéz gondjaitól mentesít. A tárgyalás alatti kérvény egyik kérelme erre irányul, mert a fizetési minimum méltányos felemelését óhajtja. T. képviselőház! Tudom, hogy állami pénzügyi viszonyaink súlyos helyzete még a jogosult igényekkel szemben is bizonyos hazafias resignatiót követel; de ha egyáltalán vannak érdekek, melyek kielégítése sürgősen lép elénk : akkor az inség, nyomor megszüntetése, mely a nemzet sarjadékai oktatóit gyötri, első sorban azon kimagasló közérdek, mely mindenek fölött és előtt való. A kérvény másik kérelme oda törekszik, hogy az 1875-ik XXXII. törvényczikk egy némely szakasza novellaris utón megváltoztassék és hogy az 1885: XI. törvényczikkben a tanárok és az ezen törvényben jelzett tanítók részére biztosított nyugdíjjogosultság és özvegyeik segélyei mintájára a tanítói teljes nyugdíjjogosultság ne a 40 évi szolgálati idő feltételéhez és az özvegyi segélyezési igény ne a férj 10 évi szolgálatához, hanem a 30 évi, illetőleg 5 évi szolgálati idő elteltéhez köttessék. Ezen kérelem, nemcsak azért méltányos, mert a népiskola tanítóinak működési köre semmivel sem kellemesebb, mint a tanároké és az 1885: XI. törvényczikkben érintett tanítóké, hanem azért is, mert a kedvezőtlenebb anyagi körülmények, a lakás és foglalkozási viszonyok megannyi tényezők, melyek az elemi tanítók életkora rövidítésére befolyással vannak s igy a nyugdíjjogosultságnak rövidebb szolgálati tartamhoz fűzését indokolják. De a kérelem teljesíthető is, mert a mélyen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urnak a tanítói nyugdíjalapra vonatkozó jelentése szerint az alap már 5.817,752 forintra rug és a jövedelem 28'35 százaléka a nyugdíjkiadásokra már az 1886-ik évben sem volt szükséges, hanem a tőkeállományhoz csatoltatott s igy ha a nyugdíj jogosultság rövidebb szolgálati idő elteltétől feltétel eztetnék is: a jogos igények kielégítést nyerhetnének. Tisztelt ház! Ha a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom és az előttem szólott képviselő ur határozati javaslatához nem járulhatok, teszem azon indokból, mert a tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur, ki közoktatásunk ügyét oly melegen hordja szivén: az első kedvező alkalmat