Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

232 5 *« •raságos ülés jtnnár 28-án, szombaton. 1888. lamentnek és talán a pénztigyminister uraknak is sokszor bizony nem épen kellemes meglepetést okozott. Örvendetesnek kell tekintenünk általános­ságban véve, ha látjuk azt, hogy a tavalyi 1.287,000 frt hiánynyal szemközt, ez idén 3.436,000 frt felesleget látunk, ugy, hogy atárcza mérlege 4.723,000 írttal javult. Ha azonban a költségvetést részleteiben is vizsgáljuk, lehetetlen azon örömünket, melyet az eredmény fölött érzünk, kiterjeszteni arra is, ha látjuk azt, hogy épen az előttünk legrokonszenvesebb rovatnál, a beruhá­zások rovatánál tapasztalható a megtakarítások oroszlánrésze: az a 3.436,000 frt megtakarítás majdnem tökéletesen az annyira szükséges be­• ruházások rovatára esik. Már a tavalyi költségvetésben is láttuk azt, hogy a megelőző évekhez képest a beruházások rovat;: jelentékenyen csökkentetett. Most azt látjuk, hogy még ezen 13 milliónyi beruházás is le van szállítva 9 millióra? sőt még ez az összeg is kisebb lenne azon esetre, ha le­vonnók azon tételeket, melyek e tárcza többi rovataiból és czímeiből, a hol többé nem szerepel­nek, most a beruházások közé tétettek át. Bizonyos aggodalmat kell kifejeznem arra nézve, vájjon a megtakarítások ezen módja nem fogja-e a jövő időkben megbosszulni magát, vájjon a megtakarítások nem oly természetűek-e, melyek talán a meglevő tartalék-készletek elfogyasztására vezetvén, bizonyos évek multán azt a meglepetést szülik, hogy azok pótlása ezíménnagy összegekkel állanak majd a ház elé; (Ugy van! a szélső bal­oldalon) s azt sem tudjuk, vájjon nem halasztattak-e el oly szükségletek, melyek elismerem, hogy a pénzügyi nehéz viszonyok nyomása alatt halasz­tattak el, de a melyek elhalasztása tán idővel káros lehet. Fel kellett ezeket említenem, t. ház, azért, hogy a t. minister urnak módot és alkalmat nyújtsak e részben felmerült aggályaink elosz­latására. Elismerjük mi azt, hogy a jelenlegi költség­vetésben vannak oly megtakarítások, a melyek aggodalmat keltő természettel egyáltalában nem birnak. Mi csak örömünknek tudunk kifejezést adni, midőn látjuk, hogy oly jelentékeny meg­takarítási összeg szerepel a minister ur azon intéz­kedése eredményeként, hogy a posta a távirdával egyesittetett. (Helyeslés balfelöl.) A múltkor, nem tudom, hogy az általános vita alkalmával-e, vagy pedig más alkalommal, felszólalás történt részünkről, a melyben pártunk egyik kitűnő tagja a posta és távírda egyesíté­sének kezdeményezését pártunknak reclamálta. Ez; ellenfelszólalást provocált, melyre nézve legyen szabad felemlítenem, hogy nekünk egy­általában nem czélunk az, hogy lefoglaljuk ma­gunknak a dicsőséget azon esetre, ha valamely eszmét tőlünk a ministerium elfogad és végrehajt. Nem. Mi nem vagyunk annyira következetienek r hogy támadásra fegyvert, vagy magunknak poli­tikai tőkét kovácsoljunk ebből; mert elismeréssel viseltetünk azon minister iránt, ki az általunk megpendített és általa helyesnek elismert eszmét a megvalósítás stádiumába, juttatja. (Helyeslés.) E költségvetésnek tagadhatatlanul a leg­jelentékenyebb része az államvasutakra vonat­kozik. Azt hiszem, hogy e rovatnál pártom ré­széről mások is fel fognak szólalni, a kik ezen kérdésnek bővebb méltatásába fognak bocsát­kozni, a miért is én ezen alkalommal nem kí­vánok egyébre kiterjeszkedni, mint rámutatni arra, hogy már esztendők hosszú sora óta látjuk azon arányt, a melyben az államvasutak jövedel­mezősége a beléjük ruházott tőkével szemben áll. Látjuk, hogy most 386 millió beruházási tőkének jövedelmezősége 3'81%-nak felel meg. E százalék messze van ugyan attól, hogy megfeleljen azon kamatozásnak, a melyet mi az ezen vasutakba beruházott tőke után fizetni tar­tozunk. De elismerem, hogy ha a magyarországi többi vasutak jövedelmezőségével, vagy a kül­földi, például a porosz vasutak jövedelmezőségé­vel, a melyek kitünőleg vannak igazgatva, össze­hasonlítjuk, ezen arány ránk nézve nem kedvezőtlen. Mikor ezt constatálom, lehetetlen föl nem em­lítenem, hogy az államvasutaknál, általában pedig a közlekedési eszközöknél a beruházott tőkének financiális eredménye, nem volna szabad, hogy a főszempont legyen ; mert lehet, hogy ha ezen arány­szám kisebb lenne, a vasutak nemzetgazdaságilag nagyobb hasznot hoznának. Igaz, hogy rá vagyunk utalva, hogy minden forrást, a mely a kincstár betöltésére szolgál, minél inkább kihasználjunk, de csak addig, a mig ez nem praejuclicál azon nemzetgazdasági követelményeknek, a melyeket ezen intézménytől várunk. Ugy látom, t. ház, hogy még a jelen költségvetésben is praedominál a fis­calis szempont, pedig el kellene már érkeznie azon időnek, midőn ezzel legalább is coordinálva lenne a nemzetgazdasági szempont. Sőt el kell érkezni még azon időnek is, mikor a nemzetgazda­sági szempont lesz a praedomináló. Különösen a mai időben vagyunk arra utalva, hogy a nemzet­gazdasági tekintetek érvényesíttessenek. Az em­beri szeílem halad és harezban áll a természet ellenséges erőivel, megnyergeli a tengereket, ke­resztülfurja a hegyeket, megsemmisíti a távolsá­gokat, közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket; de mit használ ez, ha ugyanez emberi szellem, mely mindezekre képes, a mely keresztülfurja Szt.-Gothard hegyét és az Arlberget, nem bir lyukat fúrni a nemzetek szííkkeblíísége által fel­állított vámsorompókon. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kereskedelmi rendszer, t. ház, melyet most Európa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom