Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

31. országos ülés január 28-i'i, szombaton. 1888, 29S szerte mindenütt tapasztalunk, kereskedésünket és ezáltal anyagi jólétünk egy főágát már-már meddővé készül tenni. Micsoda fegyverünk van e nagy vámemelésekkel szemben egyéb, mint a szállítás olcsósága ? Elismeréssel adózom a t, mi­nister urnak e tekintetben is ; látom, hogy sok ki­viteli czikkünknek kedvezményt adott, sőt ép a tegnapi lapokban olvastam az osztrák birodalmi tanácsban történt feljajdulást a miatt, hogy a ma­gyar lisztnek adott szállítási kedvezmény pl. a cseh malomipart megöli. Üdvözlöm a t. minister urat és kívánom, hogy e kedvezményt kiter­jeszsze általában minden fontosabb szállítmá­nyainkra és ne hagyja magát megtántorittatni semmiféle külföldi felszólalások által, melyek in­doka és forrása nem egyéb, mint azon vámsorom­póké, a melyek a határon felállíttattak. Óhajta­nám azt, hogy a mennyire csak lehet, mérsékelt tarifa hozassék be vasntainknál s mérsékeltessék nevezetesen a személyszállítás; (Helyeslés szélső balfelöl. Felkiáltások szélső balfélől: Nagyon magas !) mérsékeltessék a szállítás a darabárúknál és mér­sékeltessék a szállítás a rövidebb distantiákra nézve. Óhajtanám azt, hogy miután a keleti poli­tikára vagyunk utalva, ép e tekintet kifejezésre jusson különösen közlekedési politikánkban is. Keletet nekünk kereskedelmileg meg kell hódí­tani. Óhajtanám, ha kőutaink is szerves össze­köttetésbe hozatnának a romániaiakkal, óhajta­nám, hogy ha direct összeköttetésünk volna a ke­leti tartományok, legalább egyik emporiumáva], Galaczt'zal. Jól tudom azonban, hogy a tarifa­leszállításnak bizonyos határai vannak a tömeges szállításnál s itt a domináló közlekedési eszközök ezentúl is a vizi-utak lesznek. E vizi-utaknál azon­ban azt tapasztalom, t. ház, hogy ez a kérdés többé sem a kormányt, sem a képviselőházat oly nagy mértékben nem foglalkoztatta, mint fog­lalkoztatta a megelőző években. Pedig vizi-utaink kiaknázására okvetlenül utalva vagyunk. (Helyeslés szélső balfelöl,) Már egy néhány éve, hogy sem e házban, sem tudtommal a kormányzati hivatalos enuntiatiókban nem Mt felemlítve egy szó, amely azelőtt gyakran hangoztattatott és ez a tömeges szállítást olcsóvá tevő lánezhajózás. T. ház ! Ha valaki, én (Halljuk! Halljuk!) mindenesetre be­csülni és tisztelni tudom a hangya-munkát, nem kicsinylem és nem nagyságának méretei szerint becsülöm meg a munkát, ha az a hazának javára szolgál; azonban egyáltalában nem tudom meg­fogni és még a mai nehéz időnek nyomását sem ismerem el jogos czímnek arra, hogy a mi állam­férfiaink egyáltalában ne foglalkozhassanak talán merészeknek, talán erőnket ez idő szerint hala­dóknak látszó ideáknak megvalósításával. Vannak Európa nagy szellemeit foglalkoztató igazán nagy­szabású munkák és tervek, a melyekben nekünk a. nemzetek közt fennálló solidaritásnál fogva is részt kellene vennünk és daczára annak a veszély­nek, hogy talán mosolygást fogok előidézni némely képviselőtársamnál, a kik nagyon megszokták, hogy csak épen folyóügyekkel és egyebekkel ne foglalkozzunk; én mégis bátor leszek felemlíteni, ha mindjárt csak academiai discussióra adna is alkalmat, hogy egy igen nagy, fontos s minket közelről érdeklő közlekedési kérdés foglalkoztatja Európát hosszú idő óta — értem a Dunának ösz szeköttetését a Rajnával és az Oderával. Az eszme a mi chablonunkhoz arányítva nagyon merész. Elismerem, hogy ily pénzügyi helyzetben foglal­kozni akarni ezen kérdéssel, szinte nevetségesnek tűnhetik fel. Azonban, t. ház, ezen eszmének fel­említése és végrehajtása között még nagyon sok viz fog lefolyni a Dunán. Nem akarom fejtegetni most, mi lehetne Magyarország kiil- és transito-kereskedésébŐl azon esetben, ha a Fekete tengertől, vagy legalább csak a magyar Alföldről is átrakodás nélkül szál­líthatnák tömegáruinkat Európa közepén keresz­tül a legnagyobb fogyasztási piaczig, Angol ­országig. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen nagy technikai munka nem Magyar ország területén fog végbe menni; a kezdemé­nyezés azon nemzeteket, azon államokat illeti első sorban, a melyek ebben közvetlenül érde­kelve vannak; óhajtanám azonban, hogy azon férfiak, azon elmék, a kik ezen eszmével a kül­földön foglalkoznak, látnák, hogy Magyarország ezen terv iránt érdeklődik és bog}' azon férfiúban, a ki Magyarország közlekedésének élén áll, e te­kintetben mindenkor kész szövetségesre számít­hatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Beszédem elején volt szerencsém említeni, hogy egyes czímeknél pártom részé­ről egyesek hallatni fogják megjegyzéseiket, megfogják tenni észrevételeiket: én tehát csak még azzal kívánom befejezni beszédemet, hogy a viziutakra is terjessze ki a tisztelt kormány figyelmét és különösen tekintetbe véve azon félel­metes calamitást, mely bennünket az időjárás folytán fenyegethet: még egyszer kérjem a t. kor­mányt, hogy a lehető bekövetkezhető árvizveszély­lyel szemben, a lehető legnagyobb provisiót gya­korolni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Orbán Balázs: T. ház ! G-osztonyi t. bará­tom a tegnapi napon egy oly nagy horderejű kér­dést hozott a tiszai zsilipszakadással felszínre, hogy ha az régibb, például a midőn a minister­elnök ur ült itt e padokon — merült volna fel, hosszú napokig tartó vitát idézett volna elő s va­lóban meleg napjai lettek volna a kormánynak, s talán képes lett volna kormányválságot elő­idézni: most azonban az ellenzék szelídebb és elnézőbb;pedig nem kis dolog az, amidőn 40—50 ezer hold áldott föld milliókat érő termése s ezer

Next

/
Oldalképek
Tartalom