Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

ÍO. omágos filés ji.nBiir 27-én, pé»t«ken. IS8S. Zli Kísérlet tétetett ugyan már erre nézve a honvédek behívása által, a miről évekkel ezelőtt egy külön törvény hozatott. E kísérlet azonban, a mint annak idején az ezen padokról meg is lett mondva, nem sikerült, mert a honvédet csendőrnek használni nem lehet. Mit kell tehát tenni? Tessék tovább menni és a sorkatonaságból besorolni a csendőröket. Ha annak az újoncznak, a ki 3 évi activ •és 7 évi reserve szolgálatra köteles, szolgálati éveit a csendőrségnél kétszeresen számítják be; az újonczok között is igen sok fog találkozni, a ki a csendőrséghez megy. Ha kissé jobb lesz a javadalmazás, akkor ezen újonczok meg lesznek ott elégedve, sőt azok közül szolgálati éveik leteltével «okan meg is fognak maradni a csendőrségnél. Hogy is vagyunk, t. ház, a csendőrség javadalmazásával? Tavaly felemeltetett a közcsendőr javadalmazása 10 krajezárral ugy, hogy most 83 krajczár helyett 93 krajczárt kap. De a belügyminister egy más intézkedése által a legénység helyzete anyagilag mégroszabbá tétetett, mert elvonatott a személyi pótlék, melyet a csendőr kapott, ha 24 óránál tovább maradt szolgálatban. Ezen intézkedés alapján ugy osztattak be a körletek, hogy 24 órán túl a közcsendőrnek nem szabad szolgálatban maradnia. A szolgálati utasítás «zerint a csendőr korcsmában nem étkezhetik, sem a maga, sem pedig a lova számára eledelt nem fogadhat el. Ez az ember tehát, habár otthon kénytelen is a menageba befizetni, egyebet, mint egy hideg ételt magával nem vihet. Mindenekelőtt táplálni kell az embert, mert azt a roppant physicai feladatot, melyet végezni köteles, nem teljesítheti, ha éhes és elégedetlen. Austriában, a hol a viszonyok e tekintetben sokkal jobbak, a mennyiben ott a szolgálat sokkal kevesebb és nincs is annyi veszélynek kitéve, a csendőr í frt 10 krajczárt kap naponként. Más országokban még jobban javadalmazzák a csendőrséget. Egy további anomália az is, hogy a mi csendőrségünk nyári ruhát nem kap, hanem télen-nyáron egyforma ruhát hord. Ez sehol sincsen igy, sőt még Horvátországban is kap nyári ruhát a csendőr. A nagy melegben nyáron a csendőrség nem képes a nagy szolgálatot teljesíteni s ezért nagy a beteglétszám is. Kérem tehát a t. belügyminister urat, hogy ezen intézményre különös gondot szíveskedjék fordítani, mert Magyarországon egy jó része nemcsak a közönségnek, de az intelligentiának is, még az absolut időből gyűlöli, vagy legalább nem kedveli a, csendőrséget. Ha ezen intézményt népszerűvé akarjuk tenni és megakarjuk a lakosságot győzni arról, hogy ezen intézmény a. közbiztonságot van hivatva megóvni, akkor nem szabad ezen intézményt magára hagyni és megfosztani azon kellékektől, a melyek nélkül nem felelhet meg feladatának. Ha ezen intézmény számára most nem tudjuk a lakosságnak a rokonszenvét megszerezni, akkor azt hiszem, Magyarországon a cseiidőrségi intézmény, mint ilyen, örökre koczkáztatva lesz. Kérem tehát a belügyminister urat, hogy intézkedjék sürgősen és tegyen valamit arra, hogy a csendőrség jobban el legyen látva és hogy szaporittassék, hogy azon feladatnak, a mely elébe van tűzve, jobban megfelelhessen. A tételt elfogadom és remélem, hogy nem sokára fogunk a kormány intézkedéseivel találkozni e téren. (Helyeslés halfelöl.) És még egyet kérek a t. belügyminister úrtól. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a háznak minden évben egy általános jelentést tenni a csendőrség működéséről. (Helyeslés balfelöl.) Más országokban a parlamentet a csendőrség és a rendőrség működéséről évi jelentések utján értesítik. Mi nem ismerjük a csendőrségnek működését és ezért vaktában vagyunk kénytelenek azt megítélni. A fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatban van egy szakasz, mely azt mondja, hogy a rendőrkapitány évenkint jelentést tesz a rendőrség működéséről a belügyministernek. Ebből az következik, hogy a minister azon jelentést kinyomassa és a házban szétosztassa, ho^y tudjuk, hogy vájjon miféle intézkedések szükségesek, mert minden képviselő egyénileg nem ellenőrizheti a csendőrséget. Egyébiránt a belügyministeriumnál évek óta szokás, hogy a ressortjába tartozó ügyekről a parlamentet nem értesíti és azokat mintegy titokban tartja. Kérem méltóztassék ezen szokással szakítani, mert a nyilvánosság e tekintetben is a legjobb arra, hogy ezen intézményt a lakosság megszeresse. (Helyeslés bálfélől.) Báró Prónay Dezső: T. ház! Ha utalás történik arra, hogy kiadásaink évről-évre fokozódnak és különösen a tágabb értelemben vett közigazgatási kiadások fokozódására is utalunk, rendszerint azt nyerjük válaszul, hogy ezen tetemes kiadási többletnek egyik főokát a csendőrségi intézménynek felállítása képezi. Nem egyszer volt már alkalmam ezen észrevételt hallani. Természetesen utalás történik arra is, hogy hiszen alig lehet valaki, a, ki el nem ismerné, hogy régi közbiztonsági intézményeink azon alakban, melyben fennállottak, fentarthatók többé nem voltak és hogy azok helyébe új intézmény életbeléptetése vált szükségessé. Elvitázhatlan ténynek tartom, hogy a törvényhatósági közbiztonsági intézmények ugy, a mint azok 1881-ben fennállottak, midőn Magyarország királyhágón inneni részeiben is a csendőrség életbeléptettetett, feladatuknak többé megneui feleltek. Az intézmény nemcsak reformra szorult, de az új intézmény életbeléptetése jogosult is volt és mivel az ország tetemes részeiben, Erdélyben a csendőrség mint kész organismus fenn áll ott, természetes volt, hogy ez szolgált mintául és a csendőrség az ország többi részeiben is életbeléptettetett.