Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

S78 Sö. országos ftlé* jannár 27-én, pénteken. 1SSS, De engedjék meg nekem, hogy mégis visszapillanthassak a régi közbiztonsági intézményeknek költségeire is és azokat összehasonlítsam a csendőrség költségeivel. Nem igen könnyű ez, a mennyiben nehéz kizárólag a budgetben szereplő összegekből pontosan egybeállítani a törvényhatóságok közbiztonsági kiadásait. De a mennyire sikerült ezeket egybeállítanom, ugy a mint a megyék közbiztonsági kiadásai 1885 ig fennállottak, azok 1.200,000 frtra tehetők; 1.050.000 frt mutatható ki, de inkább mondok valamivel többet, nehogy azon ellenvetésnek tegyem ki magamat, hogy alatta maradtam a valóságnak. Az erdélyi csendőrség 450,000 frtba került, tehát Magyarország összes közbiztonsági kiadásai 1.650,000 frtottettek. Ma a közbiztonsági kiadások 3.279,000 frtban vannak előirányozva. De érdekes, t. ház s egyúttal igen tanulságes figyelemmel kisérni ezen tételnek fokozatos emelkededését, mert ebből következtetést vonhatunk nemcsak arra, hogy egy intézmény miként fejlődik, hanem arra is, hogy miként jutottunk oda, hogy ma a multakhoz képest ily óriási költséggel állunk szemben. (Halljuk!) 1885-bena csendőrség szervezése be volt fejezve s akkor annak költségei az egész országban 2.600,000 frtot tettek, 1886-ban már 2.706,000 frtot s igy emelkedett fokozatosan 1887-ben 3.210,000 frtra, a jövő évre pedig 3.279,000 frt van előirányozva. Ha a közbiztonsági intézmények feladatuknak teljesen megfelelnek, természetesen, hogy nem kutathatjuk oly szorosan, vájjon az intézmény drága-e vagy olcsó; mert ha jó, akkor habár nagy pénzösszeget költünk is rá, nem lehet azt mondani, hogy drága. Ha nem felel meg feladatának az intézmény, akkor habár kevés pénzt költünk is rá, mégis drágának kell mondani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De az azért igaz, hogy két intézmény költségeinek egybehasonlításánál, ha azok közt lényeges a különség, mégis vonhatunk bizonyos parallelát, habáraz szorosan mathematice számokban nem is fejezhető ki. A megyei közbiztonsági intézménynek nagy hiányai voltak; tagadhat!an, hogy annak visszaállítására nem is gondolhat senki. De ez nem menthet fel az alól, hogy rá ne mutassunk jelenleg fennálló közbiztonsági intézményeink hiányára is. Én szerintem mi volt a legnagyobb hiánya a régi törvényhatósági közbiztonsági intézménynek? Az, hogy ükkor is történtek merényletek aközbiztonság ellen ? Utóvégre nincsen olyan állam, melyben ilyenek elő ne fordulnának. Ha a statistikai adatokat hasonlítanám össze, semmi esetre sem javult a közbiztonság oly arányban Magyarországon, mint mily arányban fokozódtak költségei. (Ugy van! balfelöl.) Mertha. a, régi közbiztonságiintézmény az erdélyi csend őrséggel együtt iV« millióba került, azt ! .kellene mondani, ha ma kétannyiba kerül, hogy fele annyi a közrend elleni vétség. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy ily mathematicai összehasonlítást következetesen keresztül vinni nem lehet. De mégis ha voltak hiányai a régi közbiztonsági intézménynek, felhozhatjuk mentségük hogy olcsóbb volt; nem igazolásul, csak enyhítő körülményül. És mégis az, a mi a régi közbiztonsági intézménynek legnagyobb fogyatkozása volt, az ma is fennáll és ez a bűnesetek nyomozásánál előforduló visszaélések. A régi közbiztonsági közegek estek abba a hibába, hogy követték azon eljárást, a mit a középkorban az igazság kiderítésére a bűnvádi eljárásnál mellőzhetett ennek tartottak ; de mit jelenleg nálunk nemcsak positiv törvény tilt, nemcsak az igazságszolgáltatás elmélete kárhoztat, de még a józan ész is a legalkalmatlanabb eszköznek tart az igazság kiderítésére. Én aggodalmasnak tartom és felszólalásomnak az a czélja, hogy a csendőrség intézményével szemben felmerülnek e tekintetben vádak. De még aggodalmasabbnak tartom azt, hogy mig ezelőtt, ha egy ily visszaélés felmerült, mivel a nyilvánosság, mely a megyei ügyeket kétségkívül jobban ellenőrizni képes, mint az állami administratio egyes ágait, legalább feltalálták az orvoslást; ma ha e tekintetben vádak merülnek fel a csendőrség ellen, mig azelőtt a sajtó egy része vezérczikkeket irt ilyen esetek alkalmából a megyei intézmény ellen, ma legfeljebb a napi újdonságokban minél rövidebben közli azt, azelőtt ha e hirek a közönség tudomására jutottak, felzúdult a közvélemény és a sérelmek orvoslást is találtak, de most nekem nincsen tudomásom, hogy hasonló esetekben hasonló szigorral, erélylyel járnának el és a sérelmek leplezése az, a mitől én az intézmény jó hirét féltem és habár az intézmény előttem nem rokonszenves, mint Magyarország egy for.tos intézményének jó hírnevére én is féltékeny vagyok. Ez volt fölszólalásom czélja. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Orczy Béla, a belügyrainisterium vezetésével megbizott ö Felsége személye körüli minister: T. képviselőház! Mindenekelőtt báró Prónay Dezső képviselő ur sí ámítására nézve vagyok bátor észrevételt tenni. (Halljuk!) A t. képviselő ur összeállította a költségeknek azon fokozatos emelRedését, mely a csendőrségi intézmények felállítása óta az ország évi költségvetésében előfordul. Engedje meg azonban a t. képviselő ur, ha arról lenne szó, hogy ugyanazon csendőrségi állomány, ugyanazon személyzet mellett 3 — 4 esztendő óta mennyire szaporodott a költség, akkor tökéletesen igaza volna; de méltóztassék megfontolni, hogy évenkint szaporodott a száma, mind az állomásoknak, mind pedig a személyzetnek. A többköltséget nem egyszerűen ax