Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-50
S76 50. országos ülés január 27-én, pénteken. 1SSSközpontjában, hanem az országnak más vidékein is állíttatnának fel ily intézetek, a külföldi lelenczházakba felvett gyermekek ápolásáért addig fizetett összegektől teljesen menekülni fogunk, (ügy van! jobbfélől.) Méltóztassanak csak figyelembe venni, hogy azon nagyobb városok mindegyikében, a hol magyarországi szülőktől származó lelenezek vétettek fel, a munkásoknak egy igen számos coloniája van. E munkásokat onnan eltávolítani, vagy Őket abban akadályozni, hogy ott keressék kenyerüket, a hol anyagi helyzetüknek megfelelő felfogásuk szerint a legkedvezőbben megszerezhető, nem lehet. Minthogy pedig minden nagyobb városban, a hol nagyobb munkás-colonia van, mindig voltak és ezentúl is lesznek lelenezek, fel kell magunkat azon illusiótól szabadítani, hogy egy vagy több országos lelenczház felállítása esetén meg fognak szűnni azon költségek, a melyek a külföldi intézetekbe felvett lelenczekért fizettettek. Egyébiránt méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy a lelenezek ápolására felvett összegek évrőlévre csökkennek, mit leginkább annak lehet tulajdonítani, hogy a községekben, a melyekben a leienezeknek illetőségét he lehet bizonyítani, mindinkább terjed a hajlam és készség e lelenczeket átvenni és eltartani. Különben ezen költségek apasztása attól függ leginkább, hogy a lelenezek nek illetőségét be lehessen bizonyítani, mertekkor az illető községek szívesen elvállalják azt a kötelezettséget, hogy egy honpolgárral többet neveljenek. Méltóztassék a t. ház tehát ezen nyilatkozatomból azon megnyugvást meríteni, hogy a kormány, a mennyire lehetséges, sietni fog a lelenezházak felállításának ügyét minél előbb meg oldani. (Élénk általános helyeslés.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetésben felvett összeget a folyó évre is megszavazni. (Helyeslés jobbfelöl). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Miután a tétel megtámadtatott, kérdeznem kell a t. házat: méltóztatik-e a felvett 62,900 frtot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, a kik ezen összeget elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség a tételt elfogadta. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Téboly dai kiadások 429,601 frt. Elnöki Megszavazta tik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Közbiztossági kiadások 150,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasútnál rendőri szolgálat, szükséglete 3.279,770 frt. Balogh Géza jegyző: Pázmándy Dénes! PáZmándy Dénes: A csendőrség intézményének kezdettől fogva igen hü barátja valék és ezért annak működését nagy figyelemmel kísérem és annak fejlődését szüntelenül vizsgálom. Mondhatom, t. ház, hogy én, ki a kormány intézkedéseit nem igen szoktam dicsérni, ezen intézményt dicsérettel említem fel. A magyar csendőrségnek szervezete jó és annak kivitele megfelelne a czélnak, ha a csendőrség létszáma szaporittatnék. De ha ez továbbra is ugy marad, a mint most fennáll." akkor veszélyeztetjük az intézményt magát is, mert nemcsak hogy feladatának nem tud megfelelni, hanem a decomponálásnak már is igen szomorú jelenségeit lehet észlelni. Ha összehasonlítjuk a magyar kir. csendőrség létszámát akár az ország területével, akár lakosságának létszámával és ezt viszonyítjuk a külföldhöz, azt tapasztaljuk, hogy müveit államban ily csekély őre a rendnek egyáltalában nincsen. Ha más civilisáltabb államoknak, vagy ha csak a közel Austria példáját vesszük is, azt találjuk, hogy nálunk körülbelül */»-a van^ azon csendőrségnek, a mely Austriában van, pedig közrendészeti viszonyaink sokkal nehezebbek, részint a territoriális nehézségek, részint pedig a lakosság annak még sok tekintetben félszeg felfogása miatt. A csendőrség létszámát szaporítani kell, mert különben a csendőrség egyáltalában nem birja feladatát teljesíteni. Ez oka annak is, t. ház, hogy nálunk a legszomorúbb jelenségekkel találkozunk. Nézzük meg csak az öngyilkossági statistikát a csendőrség körében. Az öngyilkosság másutt majdnem ismeretlen. Magyarországon azonban csaknem minden évben történnek öngyilkosságok. De még rosszabb az, hogy az egyes csendőrök, a mi aztán már teljesen megengedhetlen, gyakran mint gyilkosok szerepelnek, mert nem ritka, hogy kétségbeesésében a csendőr fegyverét a békés polgárok ellen használja. Csak egy héttel ezelőtt történt, hogy egy csendőr mind a 9 golyóját a falu polgárai közé lőtte. Szerencsére nem talált egyet sem. Honnét van ez, t. ház? Onnét, mert a csendőrök egy része kezd kétségbeesni, mert nem bir megfelelni phisicailag a roppant feladatnak és megzavarodik elméjében, kétségbe esik éi bűntényt követ el. Nem egy csendőr állomás van, melynek körletébe 50—60 község tartozik. Itt a csendőrök oly menetet kénytelenek csinálni, hogy átlag 20 — 25 kilométernyi portyázás esik egy emberre naponként. Ez pedig absurdum és ilyet nem lehet követelni. A csendőrséget szaporítani kellvén, előáll a költségek kérdése. Viszonyaink közt elég nagy összegnek tűnik fel a 3.400,000 frt. De ha az állam financialiter nem tud nagyobb javadalmazást adni és e mellett,mert önkéntesekül nem jelentkezik annyi, a mennyi kell, a létszám hiányos; meg kell próbálni olcsóbban csinálni a dolgot, de ezért mégis fokozni kell a személyzet számát.
