Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

60. ©rsiáges älés január 27-én, pénteken. 18SS. 275 Ezeket első sorban a kormánynak kell kez­deményeznie, ha kezdeményezi, bár a most fize­tett összegnek megfelelő tőkével, meg vagyok győződve, hogy a magyar társadalom — mely most önként szólalt fel — bizonynyal nem fog késni a hozzá járulással s készségesen meg­hozandja a maga önkéntes áldozatát; de a szük­ségelt költségek összehozatalára még más mód is kínálkozik, mert ha van czél, a melynél egy állami­lag kezelt sorsjáték indieálva van, bizonynyal le­lencz-ügyünk ilyen. Itt sokkal inkább van iga­zolva, mint például a Basilikánál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert néma falakba, melyeket imigy építenek, lelket és keresztény szellemet csak ugy önthetünk, ha a nemzet életerejét e sorvadástól megóvjuk. (Helyeslés a szélső báloldalon.) így, vagy ugy, de lelencz-házak állítását azonnal kezdeményezni kell, mert minden el­mulasztott év kipótol hatatlan veszteségeket okoz hazánknak. T. ház! Ez — a mi népességi viszonyaink közt — államilag fontos, de egyszersmind mű­velődési és a nemzet jó hírnevének kérdése is; hisz manapság a nemzetek műveltségi fokozatá­nak mérlegelesénél, a gyermekek iránti kegyelet és a gyermek egészségügy felkarolása egyikét képezi a legelső rendű humanitárius kérdéseknek s én valóban irtózni tudok az oly egyéntől és elrémülni egy oly nemzettől, a kiben és a mely­ben a kicsinyek iránti gyöngédség, gondoskodás és előszeretet nincsen kifejlődve. Valóban művelt és előhaladott népeknél ez napjainkban ki is van fejlődve, legújabban Francziaországban nagyon mélyre ható intézkedé­sek történtek ez irányban, mert nemcsak nagy­számú lelenczházak szerveztettek Párisb:m és más központi városokban, hanem a vidéki dajkák ügye rendeztetett, minden departementbe egy külön egészségi bizottság szerveztetett, a mely eviden­tiában tartja az ily kiadott kisdedeket, hetenként megvizsgálja azokat, ha betegek, gyógykezelteti, a hanyag dajkákat bünteti, a jókat, figyelmeseket jutalmazza, sőt a gyönge figyelem odáig terjed, hogy a vasutakon külön gyermek-ágyakkal ellá­tott kocsik vannak a kisdedek szállítására be­rendezve. Nálunk a statistika iszonyatos, elrémítő adatokat hoz nyilvánosságra a gyermekek halandó­ságáról, ki van mutatva, hogy népünk csekély szaporasága nem a születések csekély mérvéből, hanem a gyermekek ijesztő mérvű elhalálozásából ered, terjedelmes szakmunkák jelentek meg, a melyek a roppant mérvű gyermekhalandóság okait és védszereit felfejtegették. A fővárosban és környékén dívó angyalcsinálásról rémes közlemé­nyek jelentek meg, ki lett mutatva, hogy a daj­kálásra kiadott kisdedek 90%-a megöletik vagy táplálék hiányában agyonéheztetik; számtalan­szor lett itt e házban szellőztetve általam és mások által is a lelencz-ügy, kifejtve, hogy már milliókat adtunk ki arra, hogy magyar lelenczek­ből Bécsben osztrákot csináljanak. Vannak vidé­kek hazánkban, a hol a két gyermekrendszerrel kapcsolatosan tömeges gyermekgyilkosságok van­nak divatban és a mi kormányunk érzéketlen marad minderre s még a füledobját sem moz­dítja. (Derültség.) Ugy látszik, hogy nem bir tu­datával iszonyú kötelesség mulasztásának és annak, hogy ez által nemcsak magára, hanem a nemzetre is a vadság bélyegét süti. Itt nincs helye az elodázásnak, itt gyorsan i kell tenni, a kormány ne adja a most előirány­zott összeget Bécsnek, hanem rendezzen be abból valamely állami épületben ideiglenes lelencz­házat s vesse meg egy állandónak alapját. Ha másként nem lehet, törlesztési kölcsönből is. így a kért összeget, vagy annál többet is kész va­gyok megszavazni, de a bécsi lelenczháztól azt megtagadom és megtagadjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Báró Orczy Béla, mint belügyminister: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő urnak a le­1 lenczházak sorsa iránt oly melegen nyilvánult ! érzelmeit a kormány is osztja. Azt hiszem, a t. ház sem zárkózik el azon nehéz teher súlya elől, mely a lelenczeknek a külföldi ápoldákban és lelencz­házakban való felvételéből és ennek költségeiből származik. Ezt, t. ház, mintegy zálogául tekintem annak is, hogy ha a kormány egy vagy több lelenczháznak felállítására az országtól áldozatot fog kérni, az erre vonatkozó javaslat kedvező fo­gadtatásban részesülend. (Helyeslés jobb- ésbalfelől.) De bocsásson meg a t, ház, azonban az országnak jelen pénzügyi viszonyai közt, még azon meleg részvét mellett is, a melylyel a t. ház és a kormány a lelenczek sorsa iránt viseltetik, a lelenczházak haladék nélküli felállítása alig kivihető, mert az az alap, a mely e czélra gyűjtetik, habár ez napról­napra növekedik is, még nem elegendő ; egy na­gyobb kölcsön felvételétől a f kormány a jelen vi­szonyok közt tartózkodott. Ámbár, t. ház, én nem szeretek olyasmit igérni, a melynek beváltásáért nem kezeskedhetem, de azt hiszem, hogy a kor­mány talán már ebben az esztendőben képes lesz tervet készíttetni, ha nem is valamennyi lelencz­nek, de legalább a lelenczek egy részének felvéte­lére alkalmas intézetnek felállításáról. (Elénk he­lyeslés.) Ezt természetesen csak mintegy remélhető kilátást merem a t. ház előtt kinyilatkoztatni és én részemről igyekezni fogok, hogy ennek létesítése az adott viszonyok közt minél előbb eszközölhtethes­sék. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Egyre azonban bátor vagyok a t. házat figyel­meztetni és ez az, hogy még azon esetben sem lehet várnunk azt, hogy ha nemcsak az ország 3i*

Next

/
Oldalképek
Tartalom