Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

44. orsiágoí ülés január 23-áu hétfőn. 1SSS. Í79 azon párt tagjai iránt, a melyhez a t. képviselő ur tartozik, én is hajlammal viseltetem. (Derültség.) De ő egyszersmind fel is szólította a mi pártunkat, hogy támogassuk törekvéseit. Már meg engedjen a t. képviselő ur, ha biztató szót, nem adhatok neki mindaddig, a mig azt látom, hogy a 67-iki kiegyezésből indul ki. Ha ezt egyszer mellőzni fogja, akkor talán támogatni fogom törekvéseit és azt hiszem, hogy akkor ez a párt is támogatására fogja azokat méltatni. Én M költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. ház tagjait, (Halljuk/) kiván-e még valaki a tárgyhoz szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és az ellenvélemények beadóit, Horánszky Nándor és Helfy Ignácz képviselő urakat. Most a bizottság előadóját illeti a szó. (Halljuk!) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) kz imént lezajlott nagy vitában annyi fontos kérdés merült fel és ezek között a költségvetés bírálata oly szűk térre — mondhatnám, csak két szemre — szorul, hogy talán nem méltóztatik rossz néven venni, ha én, mielőtt a költségvetésre vonatkozó megjegyzéseket bírálat tárgyává tenném, egyik fontos pontra, mely a vitában jelentékeny helyet foglalt el, igénytelen nézeteimet röviden és tárgyilagosan szintén elmondom. (Halljuk!) A szabadelvű fejlődés és democratieus haladás tényezői felett theoreticus vitába nem bocsátkozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a törvényhozásnak nem a fogalmak definitiója és philosophiai értekezés a feladata. (Egy hang a baloldalon : Kár volt kezdeni !) Gróf Apponyi t. képviselő urnak tökéletesen igazsága van abban, hogy ezen kérdések, a melyek kutatása actio tárgyát képezhetik a házon kivül, de mindaddig, mig concret megoldás tárgyává nem tehető, e házban feladatot nem képezhet. De megbocsásson, e tárgyban előadott igen érdekes és szép fejtegetéseiben összes haladásunk és fejlődésünk oly alaptényezőit érintette, a melyek szoros összefüggésben vannak nemcsak politikai multunkkal és jövőnkkel, de merem állítani, a pénzügyi fejlődésünkkel is. És csakis e ezímen vagyok bátor egy-két rövid megjegyzést e tárgyban felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ennem vagyok elfogult, hogy gróf Apponyi képviselő urat, nem tudom miféle reactionalis, feudális és különféle törekvéssel gyanúsítsam, sokkal okosabb és műveltebb embernek tartom, mintsem hogy a mai korban ilyesmi eszébe jusson. De bocsásson meg, ugy e szempontból, mint a gyakorlati törvényhozás szempontjából oly jelszavakat importál a házba, a melyek végzetes természetűek, a mely jelszavak előadása vissza vezethető úgy az irodalmi, mint a politikai mozgalmakban azon forrásokra, a melyek bizony nem szabadelvű és democraticus fejlődésnek egészséges tényezőit képezik. Csak három mottót említett, a kis existentiák biztosítását, a plutocratia elleni küzdelmet és a társadalmi kérdéseknek az állam által való felkarolását és megoldását. Mindhárom jelszót a hires mainzi püspök Kettelertől elkezdve Birmann urnak parasztizgatásáig megfogja találni és leginkább, legnagyobb mértékben ezen iskolában találja meg és hogy ha ezen jelszavak, ezen izgatások a külföldön nem az egységes nemzeti fejlődés, nem a szabadelvű haladás tényezőivé váltak, hanem ellenkezőleg a társadalom eltagolására, osztályharczra, osztálygyűlöletre vezettek, akkor nagyon óvatosnak kell lenni ezen eszmék, habár csak általános ^zavakban való importálásánál. (Helyes és a jobboldalon.) De tovább megyek; azt vagyok bátor állítani, hogy különösen a magyar törvényhozás szempontjából, azok egyúttal indokolatlanok, nemcsak végzetesek, mert hogy nálunk valaki a plutocratia ellen indítson harczot, vagy hog\' a kis-existentiák, a napszámosok és kisbirtokosok védelméről beszéljen, a, kik mégis jó állapotban vannak, (Ellenmondás a baloldalon) hogy nálunk olyan kérdéseket szóba hozzon akkor, mikor az általános feladatok, a modern állam kötelességei sok tekintetben ugy anyagi, mint szellemi tekintetben elmaradva vannak, ez valóban nem gyakorlati, nem a magyar törvényhozás feladatainak álláspontján áll. És megbocsásson a képviselő ur, még azon tekintetből is nagy tévedésben van, hogy ennek következményei nem végzetesek, nem veszedelmesek. Mert hogy ha ő e három jelszónak gyakorlati kifejezést és érvényesülést akar adni, akkor az állam tényezőit és erőit, melyek bizony Magyarországon nem igen bőven csörgedeznek, nem a nemzeti feladatoknak kell, hogy szentelje, hanem az eltagolt társadalom különböző érdekkörei számára felapróznia és lekötnie kell. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt bizonyítja szintén a tapasztalás. A mint megindultak a mozgalmak akár a parasztbirtok czímén, akár a kis ipar védelme, akár a munkásosztály védelme czímén és bármely ezímen, következetesen minden országban, hol érvényesülni kezdtek, oda vezettek, hogy a társadalmi tényezők mindinkább eltíígoltatíak és az állami actiók ezek számára mindinkább igénybe vétetett. (Ugy van! a jobboldalon.) S a mi fő, nem maradtak meg még: e feloszlott tömbökben sem, hanem a mint T f egyszer védelmezni kezdték a kis ipart, a fehér pék ellen feltámadt a ezukrász, a szabó ellen feltámadt a foltozó, a szabó feltámadt a nagy ruharaktárak ellen, a foltozó a czipész ellen és a czipész a czipőraktárak ellen. (Ugy van! Ugy