Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

J30 46 országos ülés január 23-án, hétfőn. 1SSS. van ! Tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) S igy ment folytonosan és a feloszlás mindig tovább és tovább haladt, ugy, hogy hatalmas országok megdöbbenve látják, hogyha ezen úton haladnak, hová fog fejlődni a társadalom. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Két irány felé halad akkor a fejlődés, vagy lépcsőrőllépcsőre fokozatosan követeléseik érvényesítésében száz meg száz formát választanak és azokat fel nem adják az állammal szemben, mely mindig nagyobb és nagyobb erőfeszítéssel és mind kevesebb eredménynyel képtelen ezen apró érdekek kielégítéséről gondoskodni. Másfelől pedig ha képes és akarja, eljut akár a phalansterig. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezen apró érdekeket fölkelteni nem szabad, ezeket a nemzeti feladatokkal egyvonalba állítani, különösen a magyar törvényhozás szempontjából, végzetes és veszedelmes. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) S ama feladatok iránt gróf Apponyi Albertnek állásánál és eddigi működésénél fogva — bebizonyította — igen jelentékeny érzéke, van. Igenis ott mozog helyesen és a kritikának is erős álláspontján, midőn a közigazgatás vagy a pénzügyi admintratio bajait s ezek reformját fejtegeti; vagy midőn a hitel terére átmenve az általános hitelfejlődésnek egészséges tényezői iránt formulázza igényeit. Ezek a nemzeti feladatok és nem a kis existentiák biztosítása. (Ugy van! a jobboldalon.) De hogy az e téren történtek iránt is mily igazságtalan ő, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy azt mondja pl., hogy csak egyet említsek: a hitel terén a régi gondatlanság foly. Ezzel a kormánynyal szemben mondani ezt, a mely létesítette a kisbirtokosok földhitelintézetét, aztán a posta takarékpénztárakat (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Ugy van ! Ugy van ! Halljuk! a jobboldalon) és az osztrák-magyar bankkal kötött szerződés következtében az országot e bank fiókjaival hálózta be ; (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon) melynek kormányzás;!, alatt részben közvetett, részben közvetlen állami befolyások következtében, tagadhatatlan abnormis állapotoktól eltekintve, a kamatláb jelentékenyen csökkent. (Ugy van! a jobboldalon.) És hogy ha közigazgatási reformról beszél akkor, midőn még pénzügyi szempontból is sürgeti ezt, tökéletesen igaza van. De bocsásson meg, e tekintetben a kormány megelőzte őt. A kormány bejelentette, hogy a pénzügyi administratiónak gyökeres és alapos reformját nemcsak tervbe vette, de közelebbről elő is fogja terjeszteni s erre magam is nagy súlyt fektetek annál inkább, mert az ujabb állami fejlődés és különösen az állami jövedelmek ujabb fejlesztése érdekében főleg a a pénzügyi administratiónak nagyon jónak és correctnek kell lennie. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Mert minél mélyebben nyulunk be e tekintetben a különböző tényezők érdekében és minél magasabb jövedelmeket követelünk e forrásoktól, annál több függ azon törvények és intézkedések egészen correct és egészen megbízható végrehajtásától. Én, t. ház, ezeket csak azért említettem fel — bocsánatot kérve most, hogy áttérhessek a költségvetésre — mert nem gyanúsítás, a mi először az én czélom és mi a t. képviselőtársamé honnan a meg nem érótt eszméknek és a meg nem érett mozgalmaknak a megindítása mindig könnyű dolog, de azok fejlődésének, behatásának megakadályozása végzetes és veszedelmes. Én megvagyok győződve, hogy gróf Apponyi t. képviselőtársam távolról se akar odamenni, hova e tekintetben a külföldi mozgalmak mentek; megvagyok győződve, hogy nemes intentiók vezérlik, de legyen meggyőződve arról, hogy a szellemeket felkelteni lehet, de azokat megfékezni aztán lehetetlen. És még csak azt jegyzem meg, hogy abban is téved, ha azt állítja, hogy ilyen eszmék hatása politikai kifejezést nem nyer. Mert másutt a parasztpárt, munkáspárt stb. létezése és külön állása ellenkezőt bizonyít. Ez pedig nekünk veszedelem lenne. A költségvetésre vonatkozólag — fájdalom — kénytelen vagyok bevallani, hogy az a kritika, melyet az ellenzék részéről e tekintetben hallottunk, oly kizárólag Horánszky t. képviselőtársain mindenesetre nagyon alapos és szép beszédére van utalva, hogy daczára annak, hogy az pártunk részéről és illetőleg a kormány és szabadelvíípárt részéről igen tüzetes és szép, alapos bírálat alá lőn véve; de nem tehetek róla, kénytelen vagy ok ezzel én is foglalkozni. Részben a tarlózás nem igen mulatságos felidata válik ugyan kötelességemmé, de iparkodom ebben is lehetőleg rövid és tárgyilagos lenni. (Halljuk!) Az első kérdés tulaj donkép az, hogy miért nem fogadja el az ellenzék ezt a költségvetést? És itt bátor vagyok magát az első kérdést e tekintetben megvilágítani. Hogy a korábbi bizalmi kérdésekkel szemben az ellenzék minden része az idén is, mint tavaly általánosságban a részletes tárgyalásba való bebocsátkozását is megtagadta, azt mindenki, ki a parlamentaris kérdésekkel tüzetesen foglalkozik, kivételes és nem is egészen parlamentaris eszköznek ismeri. De hát kérdem, tulajdonkép mit akarnak ezzel? Vegyük a kérdést gyakorlatilag. Azt, hogy két szavazás legyen ugyanazon kérdésben, vagy más gyakorlati czélt. Én sokkal több gyakorlati érzéket tételezek fel t. mérsékelt ellenzéki képviselőtársaimról,miszerint ők tisztán azt akarnák, hogy kétszer szavazzunk és tüntessük ki a számarányokat. Polónyi Géza: A bizalmatlansági kérdés miatt! Hegedüs Sándor előadó: A bizalom vagy bizalmatlanság kérdése az appropriatio kérdésénél szokott előfordulni; minden paralmentnél ez a