Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-46
46. országos illés jí hány őst mindkét ágon kimutatni képesek (Ügy van! a szélső baloldalon) s nem egyeztethető össze a democratia a szabadelvüség követelményeivel, hogy nemesi czímek s lovagi rendek csak olyanoknak, vagy főleg olyanoknak osztogathassanak, kik a kormánynak szolgálatokat tettek, vagy nagy vagyon birtokába jutottak, hogy mi módon, azt nem feszegetve. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) T.ház! Én nem kerestem e vitát, önök kényszerítettek rá; önök kihívtak, én elfogadtam a kihívást. (Elénk hely esés a szélső baloldalon.) Hogy a párhuzam melyikünk javára ütött ki, azt az igazán szabadelvű férfiak ítélete alá bocsátom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nyugodt lélekkel nézek annak, nyugodt lélekkel a történet ítélete elé. Nem fogadom el a költségvetést, pártolom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágoston.* T.ház! (Halljuk!) Az előttem szólottt. képviselő ur ma nemesidealismustól áthatott lendülettel bizonyított oly valamit, mit gondolom, e házban senki sem fog kétségbe vonni. Bizonyította azt, hogy ő maga kétségkívül szabadelvű. De mikor azután e bizonyítást kiteijeszteni iparkodott, talán túl lőtt ezélján, mert bizonyításai és követelményei hosszú sorából kitűnt, hogy az ő általa felállított mérték alapján e házban talán rajta kivül más a szabadelvüség czímére igényt tartó képviselő nem is lehet; hiszen az igent, képviselő ur annyira magasra tartja a szabadelvüség nevét és — elfogadom, méltán — annyi súlyt és becset tulajdoni!; annak, hogy szabadelvűnek tartsák, hogy mindazt, a mit egyáltalán politikailag jónak és üdvösnek tart, identificálja a szabadelvüséggel. Én részemről elfogadom, hogy a szabadelvüség nemcsak szükséges, jó, talán a legkiválóbb azon politikai elvek közül, melyekre ma bármely államférfiunak eljárását alapítani kell. De hogy azt, hogy minden politikai jónak fogalma a szabadelvüséggel identificáltassék és azt, hogy a szabadelvüség fogalmát mindenre ki lehet terjeszteni, mit politikailag valaki jónak tart. azt részemről, bár magamat szabadelvűnek tartom, el nem fogadhatom. A pnritanismus tiszteletreméltó ; sok becses elemet rejt, de hogy a pnritanismus és szabadelvüség tökéletesen egy és identicus volna, azt az igen t. képviselő ur bebizonyítani sohasem lesz képes. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kétségkívül igen sok rendszabályt fejtett ki, melyeket mi is óhajtunk a ház ezen oldalán, de kifejtett számos olyat is. mely teljesen meg nem valósítható másutt, mint egy jacohinus alapon álló respublica kebelében. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Ezeket nemcsak mi nem fogadhatjuk el, hanem azt hiszem, még azon pártnak számos tagja sem, melyhez a t. képviselő ur tartozik, uár 23-án, hétfőn. ItóS. j•y3 Ha a szabadelvüség definitiója körül hoszszasan vitatkozunk, azt hiszem nyitott ajtót iparkodunk betörni. A szabadelvüség definitiója magában a szóban rejlik, azon fogalomban, melyet mindenkor és mindenütt hozzá fűztek, a mely szerint az jelenti a tulajdonképen a társadalmi erők lehető* mesterséges akadály nélküli szabad fejlődésének kijelölését, jelenti azt, hogy minden tehetség, minden erő, mely a társadalom egyéneiben és köreiben létezik, mesterséges, törvényes akadály nélkül valósíthassa törekvéseinek czélját; jelenti azon bizalmat, hogy nagyobb eredményeket várhatunk az önkéntes közreműködéstől ott, a hol az érdekazonosság tudata meg van, mint egy mesterségesen ráerőszakolt, rákényszerített parancstól, mely az érdekazonosságot meg akarja teremteni és a mely mikor bizonyos irányokban lehetetlenné teszi az önkéntes és szabad működést, ezáltal a társadalom eredménydús cselekvőségének és működésének határokat szab. Ép azért a szabadelvüség magában még a democratiával sem azonos, nem különösen azon democratiával, a mely türelmetlen az egyéni kiválóságok és tehetségek iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) A jakobinus democratiát a szabadelvüségtől mindig igen széles ür választotta el és a ki ezeket összetévesztette, az a szabadelvüségnek a gyakorlati életben, a törvényhozás termében, az alkotmányos országban jó szolgálatokat nem tesz. Egyébiránt, t. ház, midőn most egyszerűen indokolni akarom, hogy miért járulok szavazatommal az előttünk fekvő költségvetés elfogadásához, nem akarok polemizálni. Nem akarok először azért, mert a polémiának azon fényes szónoklatok után, mel3 r ek a vita folyamán már tartattak, valóban csekély tárgya maradt és azt hiszem, hogy a vita eddigi lefolyásából a t. ház azon benyomást nyerhette, hogy ha az igen t. túloldal nem is állott azon vádak szerint, melyek ott felhangzottak, merően ártatlan bárányokból, kikre mi fogtuk. volna rá, hogy a vita vizét megzavarták, másrészt az ezen oldalról történt felszólalások bebizonyították, hogy ha élesebb vádak fel nem hangzottak, ha a vita eddig a méltányosság és engedékenység hangján folyt le, az nem tekinthető az erő hiánya tudatának ezen az oldalon. Kern akarok polemizálni továbbá azért sem. mert csekély tehetségem mellett nem érzek magamban kedvet arra, hogy egy lehelettel meleget és hideget is fújjak, nem érzek egyáltalában képességet arra, hogy egyetlen szónoki phrasisban hivatkozzam a demoeratiára, dicsőítsem a születési aristocratiát, merőben hiányzik bennem azon demagóg-képesség, (Derültség balfelől. Helyeslés a jobboldalon) hogy a plutocratiát és a democratia aristocratiáját Összefoglaljam és egy lélegzettel szembeállítsam, a kicsiny existentiák védelmére mindenesetre hivatott születési aristocratiával; mert köteles foglalko-
