Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

158 45. országos ülés január 21-én, szombaton. 188S. vábbá a ministerelnok ur, mint pénzügyminister, miként exposéjában is felemlítette, sőt az irányt is megjelölte, a pénzügyi administratio reformját kívánja létesíteni. Vájjon ezek nem komoly és nem organicus intézkedések-e % {ügy van! jobbfelől.) Ezen aránylag rövid idő alatt létesített intézkedésekkel szemben a kormány ellen méltányosan fel lehet-e a nemtudás vagy neraakarás vádját hozni? Az oly kormány, mely komolyan fogja fel feladatát, mely létező intézményeket nem felforgatni, hanem fejleszteni, megóvni akarja, mely egy bár lassúbb, de biztos átalakulás processusát készíti elő, az a kormány tervbe vehet, tervbe is kell vennie még több intézkedést is, de ha czélszeriíen, jól akart eljárni, ily rövid idő alatt többet végrehajtania alig lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es én nem fogadom el azon súlyos vádat, hogy a kormány komoly megtakarításokat eszközölni nem akar, nem tud; hanem arra azt válaszolom, hogy a ki a történteket ignorálja, az látni nem tud vagy nem akar, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A részint már végrehaj'tott, részint tervbe vett és előkészített intézkedések következtében előálló megtakarításoknak egy — elismerem — nagyobb része már nyilvánult az 1888-iki előirányzatban, de vannak olyan intézkedések is, a melyek nem 1888-ban, hanem csak a későbbi évek folyamán fogják kedvezően befolyásolni a kiadási tételeket. Mert ha valahol, ugy az állami életben nehéz a meglevő intézményekkel rohamosan szakítani, hanem ott is, a hol gazdaságos intézkedések történnek, ugy kell a dolgot irányítani, hogy ha egyes intézmények vagy egyesek érdekeinek megcsorbításával járnak, azok ne azonnal, hanem csak fokozatosan később létesíttessenek. (Helyeslés jobbfélőí.) Vannak ezeken kivül intézkedések, teszem, épen a pénzügyi administratiónak az imént is említett reformja, a melyek tulajdonképen nem azt czélozzák, hogy kiadási megtakarítás álljon elő, positiv megtakarítás, de azért valóban gazdaságos intézkedéseknek tekinthetők, mert oly kiadásokat tesznek mellőzhetőkké, a melyek okvetlenül előállottak volna a későbbi években. Könnyű azt mondani, t. ház, hogy nem elég a megtakarítás; organicus változtatások kellenek, melyeknek eredménye pénzügyi megtakarítás legyen. Csakhogy az organicus változtatásoknak meg vannak mindig a maguk előfeltételei és ott, a hol azok nincsenek meg, azoknak időelőtti végrehajtása nem előnyös, hanem káros lehet és pénzügyileg sem előnyökkel, hanem nagyobb kiadásokkal járhat. Itt a kormány feladata nem az, hogy rohamosan vigye keresztül az organicus megtakarításokat, hanem hogy teremtse meg azoknak előfeltételeit. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez áll például az igazságügyi organisatióra nézve. Én jó lélekkel elmerem mondani azt, hogy mindazon megtakarítások, a melyek a fennálló intézmények érdekeinek csorbítása nélkül keresztülvihetők voltak, nyilvánulnak ebben a költségvetésben, [ügy van! jobbfelől.) Nem is hozott fel a t. ellenzéki képviselő urak közül senki sem concret adatokat arra, hogy hát mik lennének azok a létesíthető megtakarítások? Egyedül gróf Apponyi t képviselő ur hozott fel tegnap néhány tételt, a melyek jelentőségétanagy pénzügyi rendezésre már . Horváth Gyula t. képviselőtársam eléggé illustrálta: cseppet képeznének azok a tengerben, mely előbb elenyésznék, mintsem odajutna. Mit kivan a képviselő ur? Először, hogy az országház építése hagyassék abba, mert ebből 850,000 forint évi megtakarítást remél; gondolom, annyi van előirányozva. Hát mit tesz ez, t. ház? Először politikailag azt tenné, hogy hagyjuk ott azokat a romokat és irjuk föléjük, hogy ezek a mi pénzügyi rendezésünk forduló pontjának emlékeit képezik. (Ugy van! balfelöl.) Ezt lehet kívánni oly embertől, a ki asketának készül, de oly ember ellenében, a ki a kormány élén akar maradni — és joggal — ilyen kívánságot támasztani nem lehet, (Helyeslés jobbfelől) Nem lehet annál kevésbbé, mert alapjában sem ismerem el ennek a jogosultságát. Kormány, mely nem. szűkkeblűén ítéli meg nemzete igényeit, hanem annak valódi előhaladásán és culturáján akar munkálni: azon kormánynak még válságos viszonyok közt sem szabad visszariadnia oly kiadásoktól, melyek talán nélkülözhetőknek látszanak, de a melyek ezen válságos viszonyok közt egyedüli emeltyűi, megóvói az ipar, a művészet és művészeti építkezés előhaladásának. (Helyeslés jobbfelől.) Különben (Halljuk! Halljuk!) a dolog nem politikai, hanem tisztán pénzügyi oldalát kívánom Mustrálni. (Halljuk!) Képzelhetőnek tartja-e a t. képviselő ur azt, hogy egy oly nagy építkezésnél, a hol a vállalkozási szerződéseket, anyagbeszerzéseket stb. ha helyesen járnak el, nem egy-két hétre, hanem ha nem akarják, hogy az építési költségek később megdráguljanak, előre, évek sorára biztosítani kellett, hogy pénzügyi szempontból keresztülvihető-e, hogy jelentékeny kártérítési összegeknek, valójában kidobott összegeknek kiadása nélkül egy ily nagy üzletet stornírozni és beállítani lehetne? Azt hiszem, hogy pénzügyileg is az lenne az eredmény, hogy látszólag kitörölhetnők a költségvetésből e 850,000 irtot, de más czímen két akkora összeget, kellene helyette kiadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A másik megtakarítás, melyet felhozni méltóztatott, a színházaknál elérendő megtakarítás. Erre már az imént voltam bátor reflectálni, hogy a belügyminister a legátfogóbb intézkedéseket tette e költségek apasztása tekintetében. E czímen