Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

45. országos ülés jsnnár 21-én, szombaton. 18SS. 159 lehet köztünk differentia egy-két ezer frt, de semmi esetre sem oly összeg, mely a rendezési ezél elérésére számba vehető volna. Ugyanez áll az államtitkárok és főispánok nyugdíjaira és a főispáni titkárok költségére nézve. Méltóztassék csak e dolognak számszerű oldalát tekinteni. Mit tesznek ezek együttvéve? Körülbelül 51 ezer frtot és méltóztassék megengedni, (Halljuk! Halljuk !) meglehet, hogy azokat az államtitkárokat és főispánokat más czímén is megilletheti a nyugdíj, mint e czímen. Nem akarok a dolog politikai oldalának vitatásába bocsátkozni, csak a pénzügyi jelentőségnek csekélységét kötelességem kimutatni. (Halljuk!) Nem azt vitatom, t. ház, hogy az egész költségvetésben nincs egy kiadási tétel, egy hivatal sem, mely mellőzhető ne volna, e tekintetben joggal eltérhetnek a nézetek. Egy negyedfélszáz milliós költségvetésben mindig lesznek oly kiadási tételek, melyek nem okvetetlenül és mellőzhetetlenül szükségesek. De ezekre is rá fog kerülni a sor. Csak azt a következtetési akarom kivonni, hogy a ki azon fokozódó és gyakran alig visszautasítható igényekkel szemben, amelyek az államigazgatás irányában minden oldalról támasztatnak, azt meri mondani, hogy a már keresztülvitt megtakarításokon túl a továbbiak még számbavehető tényezőket fognak képezni államháztartásunk rendezésében : az már alapjában eltéveszti a pénzügyi kibontakozás helyes irányát. (Helyeslés joblfelől.) Szó lehet egyes kiadások más irányú, talán helyesebb felhasználásáról, de nem szambavehető összegek megtakarításáról. (Helyeslés johbfelől) A kiadási tételekkel kapcsolatos megtakarításokról szólva, nem hagyhatom észrevétel nélkül Horánszky képviselőtársamnak a kiadások irrealitása ellen felhozott észrevételeit. (Halljuk!) Ezek egy részére megadta már a választ a ministerelnök ur. Én csak kettőre válaszolok. Az első az, hogy ő azt az egy milliót, mely az 1888-iki hiány és kölcsönök törlesztése fejében emittálandó 25, vagy névleges értékben mintegy 30 millió forint kamatozására szükséges, nem tartja kielégítőnek; a második pedig az, hogy szerinte az arany-agio okozta kiadások csekély összegben vannak praeliminálva. Az elsőre nézve ő is megjegyezte, hogy ha ez összegek év közben emittáltatnak, talán, kielégítő lesz az a kamatösszeg, csakhogy attól fél, hogy itt is hiteltúllépés lesz. Én, t. képviselő ur, e megjegyzésen csak azért csodálkozom, hogy ő, ki a budgetnek oly hű őre, hogyan képzelhet oly elszámolást, hogy a kamatoknál több kiadás számoltatik el, mint az emissio idejétől a szelvények lejártáig esik; mert hisz az egyértelmű lenne azzal, hogy a kormány túlterjeszkedik meghatalmazásán és az emissio előtti kamattal nagyobb összeget bocsát ki. A mi pedig az agiót illeti, tudni fogja, hogy akkor, midőn e budget előkészíttetett, sőt akkor is, midőn a ház elé terjesztetett, az agio 24—24

V* volt. Megengedem, hogy az agio-kiadások nagyobbak lesznek, mint a hogy elő vannak irányozva, de tagadom azt, hogy midőn egy kormány a tényleges 24 —247270-os agioval szemben azt 25%-kal irányozza elő, ebből irrealitásra lehessen következtetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Engedje meg most a t. ház, hogy áttérjek azokra, a mik a bevételek ellen felhozattak. Általában csak azt jegyzem meg, hogy az 1888-iki előirányzat bevételei mind, vagy az 1886-iki zárszámadási eredmények, vagy az 1887-iki kezelési eredmények, vagy végre oly intézkedések által vannak indokolva, melyeket a kormány a végből tett, hogy a jövedelmek emelkedjenek és azok befolyása biztosittassék. A ki helyesen akar eljárni, csak e három tényező együttes combinatiójából vonhat következtetést arra, mekkora lesz valamely előirányzati tétel. De ha tisztán azon alapra is helyezkedünk, melyre t. Horánszky képviselő ur állott, még akkor sem érthetem számtételeit, jelesen azokat, melyekkel az előirányzati összegeket reducálni kívánja. Az egyenes adóknál ő az eddigi praxis és talán a raison ellenére is, nem több év átlagát, hanem csak az 1886-iki eredményt veszi fel alapul 93.856,000 írttal, holott már 1884-ben 96, 1885-ben 98 millió volt az eredmény. Itt feledi azt, hogy az 1886-iki év mégis abnormis esztendő volt. Először is ott elemi csapások miatti leírás czímén leirtunk 1.117,000 frtot, tehát 4—5 százezer írttal többet, mint a megelőző években szoktunk. Ugyanebben az évben téríttetett vissza vízszabályozási társulatoknak mintegy 900,000 frt korábbi években befizetett adófölösleg czímén azért, mert a liquidatio ezen évben vitetett keresztül. Ezen kivül még tekintetbe kell venni, mint további növekedési tényezőket, a házadónál és kereseti adónál beállott jövedelemnövekedést. De a t. képviselő ur csak a szállítási adó növekedése, illetőleg a törvény megváltoztatása folytán előálló szaporulatot ismeri el, a többieket mind administrativ srófolásoknak nevezi. Még a házadómentesség megszűnése folytán előállott jövedelemtöbbletet, a mely pedig magában a fővárosban 150,000 forintot tesz, sem veszi számításba; valószínűleg ezt is az administrativ srófolások közé állította. De hogy ezek után miért kívánja épen í.500,000 írttal leszállítani a jövedelmet, azt nem tudom, mert hogy ha elfoglalom az ő álláspontját, akkor még többel kellene leszállítani. De ő ezt majd a részleteknél előadja s talán akkor lehetek szerencsés rá megfelelni. És ugyanígy bánik el a képviselő ur a többi jövedelmi ágakkal is. A bélyegilletékek jövedelme