Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-45
156 4ő. országos ülés január 21-ón, szombaton. IS88, föltételt azt, a mi egyedül szabadíthatja föl szegény hazánkat a jelen nyomorteljes állapotból, a meddő önemésztődés, eorruptio és lethargia béklyóiból — a közösügyek kérlelhetlen eltörlését s az önálló magyar államiságnak alkotmányos helyreállítását". (Élénk derültség a szélső baloldalon. Hosszan tartó nagy zaj.) Még csak egy passzus van benne, mely igen furcsán veszi ki magát azon complimentumok után, melyeket dr. Schwarcz Gyula a múltkor a ministerelnök úrnak mondott. Nevezetesen itt azt mondta: (Felkiáltások jobboldalon: Elég már! Halljuk! a szélsőbalon. Zaj) Igazságszolgáltatásunk azon lealázó csapások alatt, melyeket szintén a jelen kormány kortespolitikája mért. (Zaj Felkiáltások a jobboldalon: Elég !) Elnök: Ha az egészet felolvassa is a képviselő ur, az a költségvetésre nézve mindegy. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Pázmándy Dénes: Úgyis ki fogom nyomatni, majd akkor méltóztatnak elolvasni a végét. De, t. ház, a mi az elveket illeti, dr. Schwarcz Gyula képviselő ur tegnap azt mondta, hogy ő azért hagyta el e pártot, mert nem voltunk elég liberálisok és felhozta azt, hogy ő sohasem volt a suffrage universelle barátja. Schwarcz Gyula: írni, olvasni tudás! Pázmándy Dénes: Már 1869-ben egy beszédet tartott itt e házban, melyben kifejezte ezen eszméket, sőt itt van saját műve is, nem akarok felolvasni, talán ismeri ő: „Állami intézményeink és a kor igényei". Schwarcz Gyula: Imi, olvasni tudás! Ugron Gábor: Rejtelmes édes! (Derültség a szélső baloldalon.) Pázmándy Délies: Ebben a legmesszebb menő, azt lehet mondani állami socialismus hívének mondja magát és emlékezem, hogy épen 1881-ben Szombathelyen egy socialista hírében álló vezető volt az ő főkortese. A képviselő ur minket azzal nem vádolhat, hogy köztünk és közte a múltban ellentétes nézetek uralkodtak. Egyáltalában, uraim, hogy eddig foglalkoztam az igen t. képviselő ur személyével, az azért is történt, mert igen furcsának találom, hogy itt e házban az utolsó években nemcsak hogy egyesek az ellenzékről átmennek a kormánypártra, de a helyett, hogy ottan szerényen meghúznák magukat (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) vagy pedig bevallanak nekünk, hogy átmentek, inert megunták a küzdelmet, vagy átmentek más okból — mert akkor ezt a dolgot megbocsátanám — (Egy hang jobbfelől: Ön is átment! Zaj) mondom, ezen urak megtámadnak bennünket és mindenféle apró dolgot kikeresnek, a melyekkel átfutamlásukat fedezzék. Hát mi a függetlenségi párton, gondolom nyolezvanan, a mérsékelt ellenzékkel együtt jobban vagyunk hivatva tudni azt, hogy mi volt programmunk és mennyiben tartottuk azt meg, mint azon urak, kik a midőn itt voltak, csak bizonyos cautelák mellett támogattak bennünket. Többek közt Asbóth képviselő ur azt mondta, hogy ő ma is régi álláspontján van, ő nem volt a mérsékelt ellenzéknek, hanem a Sennyey-pártnak a hive. Én sohasem voltam, t. ház, Sennyey-párti, mégis három évig együtt voltam a képviselő úrral, egy lapnak irtunk, én a földszinten, ő az első emeleten dolgozott, én nagyon sokat érintkeztem vele és daczára ennek, azon distinctiót, hogy mi a Sennyey-párt és mi a mérsékelt ellenzék, akkor tőle sohasem hallottam. A költségvetési vitára áttérve, egy themát hozok fel, melyet itt több törvényjavaslat tárgyalásánál vitattak és ez az országnak elszegényedése. A ministerelnök ur ezt tagadta és azt mondotta, hogy ebben az országban pénzügyileg előhaladás van, a bérviszonyok sokkal jobbak, mint voltak. Én, t. ház, ma adatokat fogok felhozni, hogy voltakép hogyan állunk Magyarországon a nép vagyonosodásával. Itt van a hivatalos statistikai közlemény Magyarország népességének élelmezéséről. Ebben a többek közt Trencsén megyéről ezt olvasom: „Trencsénmegye nagy része hiányosan él és igy a gyarlón élelmezett megyék közé tartozik. A lakosság legnagyobb része tót, legfőbb élelmi czikkük a burgonya, a mit reggel, délben és este esznek, vagy árpaliszt és pohánka." Szólhatnék Bihar megyéről is, hanem csak Szilágymegyét említem még fel, melyről az van mondva, hogy főeledele a népségének a puliszka, bab és tökmag. Engedelmet kérek, a midőn hivatalos statistika bizonyítja, hogy Magyarország nép_e ily rosszul él, mert oly szegény, a minő, kivéve ÉszakOlaszország és Csehország egy részét, egy nép sem Európában, akkor előállni és azt mondani, hogy itt boldogság vau: ez uraim csak egy lépés a Potemkin-féle festett malaczokhoz. (Derültség.) ; Mi uraim a népnek érdekeit egész máskép akarjuk megvédeni és a budgetet ezen óriási túlköltekezésekkel a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el; mert a mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur tegnap felhozta, a pénzügyi igazgatás terén sem látunk előhaladást, sőt ez oly romlott viszonyokra mutat , a minőket sehol Európában nem találunk. Felhozhatnám más államok példáját, de ezt nem teszem, legyen szabad csak arra mutatnom, hogyan történik Magyarországon a pénzügyi ellenőrzés. Hisz annyi defraudatióval, zaklatással és rendetlenséggel, mint itt e téren, sehol sem találkozunk. A közigazgatás terén is a legnagyobb önkényt látjuk és csakugyan nem vagyunk már g ¥ messze azoktól a viszonyoktól, a melyek Oroszországban
