Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

I 45. országos ülés Január 21-én, szombaton. 1888. 155 Pázmándy Dénes: T.Mzl (HaVjuk! Halljuk! aszéhő baloldalon.) Dr. Schwarcz Gyula urnak tegnapelőtti előadása a transcendentalis politikáról és a cristalisált democratiáról itt legalább az én barátaim részéről nem méltattatott volna oly nagy figyelemre, ha egyszersmind nem látta volna jónak a t. képviselő ur minket, régibb párthiveit, megtámadni. Beőthy Ákos: Megtagadni! Pázmándy Délies: Sőt megtagadni és annyira ment ebben, kimondta, hogy ő e párthoz soha nem tartozott, a függetlenségi pártnak elveit nem vallotta soha. Nos uraim, ha valaki, mint én, abban a szerencsében részesült, hogy a t. képviselő urnak négy ízben kortese volt (Derültség a szélső baloldalon) akkor ezt csakugyan személyes ügynek veheti és e czímen óhajtottam én tegnapelőtt felszólalni. Schwarcz Gyula urnak pályafutását én a legnagyobb figyelemmel kísértem. Mint fiatal ember bejövén az országba külföldről, tényleg bámultam az ő tudományát. Tanúja voltam, midőn egy orosz lingvistának megmagyarázta a „W'betfí ortografiáját; ott voltam, midőn egy spanyolnak a madridi akadémia legújabb decisiója folytán „j" betűről tartott értekezést; tanúja voltam, midőn Akin Károlylyal nagy disputatiója volt arról, hogy voltaképen mi a kaukusés annyira bebizonyította, hogy Akin Károly nem bir érzékkel a kaukus iránt, hogy Akin Károly kiment a külföldre és azóta se jött az országba. (Derültség a szélső baloldalon.) Fehérmegyében lakván akkor, bizonyos vallási ihletséggel mentem mindig el Schwarcz Gyulának fehérmegyei tusculuma előtt és körülbelül az az érzet fogott el, mint az indust, midőn Budimnak templomát) meglátja. A gyakorlati politika terén 1872-ben Fehérvárit mint haladópárti képviselőjelöltet üdvözöltem, majd 1875-ben a Terézvárosban választója voltam. Akkor ő a Pitlik pártnak volt hive; (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Micsoda pártnak?) az egy igen nevezetes terézvárosi választó, fodrász, (Derültség a szélső baloldalon) a ki akkor Mendl István szerepét játszotta és Schwarcz Gyulát a Terézvárosba hozta. Azután 1878-ban mint mérsékelt ellenzéki jelölt, de igenis függetlenségi párti zamattal lépett föl az igen t. képviselő ur Monoron, akkor engem a t. párt, melyhez akkor tartoztam, oda delegált a választás segítségére (Egy hang jobbfelöl: Ő is a mérsékelt ellenzékhez tartozott! Zajos derültség) és megtörtént az a rendkívüli eset, hogy midőn én a nagykátai Sehwarcz-pártiakkal bejöttem, a t. jelölt ur onnan reggel elillant és nyilatkozatot hagyott hátra, melyben választóit és korteseit jól Összeszidta. (Élénk derültség.) Összeszidta pedig azért, mert a választók tőle egy pár krajezárt kértek egy kis gulyáshúsra, minek következménye az lett, hogy majdnem minket aprítottak fel, alig tudtunk menekülni. Enyhítő körülményül szolgálhat, hogy ez a választás épen február utoljára esett, midőn tudvalevőleg a bolondok estélyéttartják. (Derültség.) 188l-ben azután dr. Schwarcz ur függetlenségi párti jelölt volt. Azt mondta tegnap, hogy ő nem tartozott soha a függetlenségi párt disciplinája alá. Engedelmet kérek, én a monori választás után valami személyes rajongással nem viseltettem a doktor, ur iránt és ha nekem akkori pártelnököm nem ir, vagy táviratoz, hogy Schwarcz urat jelöljük Szombathelyen, eszem ágába sem jutott volna mellette korteskedni; 1881-ben kijelöltük és itt van az őprogrammbeszéde kinyomatva. (Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy nem vallotta a függetlenségi párt elveit. Csak pár sort akarok felolva sni progra mmbeszédéb ők Schwarcz Gyula.* Az egészet! (Zajos derültség.) Pázmándy Dénes: Mert csak ez által fogja a t. túloldal kellőleg ismerni és méltányolni az ő értékét. A programúik eszed igy kezdődik: „Uraim! Polgártársaira! Tisztelt választók! Nagy jelentőségű pillanat ez; az ország figyelme önök felé van fordulva. Országszerte azt hitték, hogy a szombathelyi kerület polgársága elkábulva tán a csillogó külfénytől, öntudatlanul is uszályhordozója leend azon kormánypolitikának, mely sokat szenvedett édes hazánkat, a szép Magyarországot már-már tönkre juttatta: most, egy előre nem sejtett pillanatban fölébredt önökben a régi erő — kitűzték a függetlenségi párt zászlóját : mert meg akarják Öüök mutatni a nemzetnek, hogy mint elfogulatlan és önzetlen választópolgárok többre becsülik a haza nagy érdekét, mint akár a konczotlesőhivatalkodás kényelmesdi tespetegségét, akár a hatalmasok megbélyegző asztalmorzsalékait. Lélekemelő látvány ez uraim, a mai romlott világban! Üdv önöknek ezért! Legyenek meggyőződve, hogy nem érhetett volna engem nagyobb kitüntetés, mint ért azáltal, midőn önök e fényes Vasmegyének nagy horderejű szombathelyi kerülete részéről nekem az országos képviselőjelöltséget felajánlották. En e jelöltséget elfogadom és azon zászlót, a függetlenségipártzászlóját, melyet önök oly magasan lobogtatnak, megragadom. Uraim! A népek sorsát intéző gondviselés intelmét ismerem fel az önök elhatározásában; meggyőződtek önök is, valamint meggyőződtem én is, hogy hasztalan minden erőfeszítés, hasztalan a legönzetlenebb, legnagylelkűbb pártküzdelem ebben a hazában mindaddig, mig párt és jelölt nem állítják progra mmj ok élére mint elengedheti en első élet-