Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

|50 45. országos ülés*január 21>én, szombaton. 1888. pénzügyi kibontakozás garantiáit keressük és találjuk meg, hanem megtaláljak és megtalálhatjuk abban azon forrásokat is, honnan válságos időkben a megállásra alapot merítenünk kell és lehet. Ez az, t. képviselőház, a mit én szükségesnek tartottam felemlíteni azért, hogy a helyzet megítélésénél az igaz kép, a valóság és az igazság szem elől ne tévesztessék. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az, t. képviselőház, a mi engem a jelenlegi helyzet megítéléséhez is vezet, (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy minden képviselőnek — üljön az a háznak ezen vagy azon oldalán — első kötelessége az, hogy mindenekelőtt az államnak és a nemzetnek tegyen jó szolgálatokat s csak ezután hasonló szolgálatokat pártjának, (ügy van ! jobbfelől) És mert ez a kiindulási pontom, felfogásom szerint nagy hibát követ az el, a ki a jelenlegi helyzet megítélésében könnyű vérrel jár el; ki a jelenlegi bajokat kevésbé súlyosaknak tartja, mint a minők. Minthogy pedig azok a források, melyekre nemcsak gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, de exposéjáhan a pénzügyminister ur is rámutatott és a melyekben ezen bajok orvoslása kerestetik, tényleg a létező bajok orvoslására szolgáló eszközök és azoknak eloszlatására hivatvák, én azokat pártolni mindig kötelességemnek tartom. De ha a ministerelnök ur exposéjáhan felsorolt eszközök nem elégségesek a bajok elhárítására, az a szerény pótlás, melylyel gróf Apponyi azt megpótolja — ha csakugyan akkora a hiány — sem elégséges és habár nem tartom is jelentőségnélküli dolognak, hogy egyes részletek említtessenek fel, még sem helyezek erre oly fontosságot, hogy a felsorolt kisebb tételek, minők az országház építése, a ministeri és államtitkári nyugdíjak eltörlése, a pénzügyi rendezkedés komoly feltété leiként állíttassanak oda, ámbár megvallom, hogy ezekre, ha bizonyos egyéni animositás és egyéni összeköttetés nélkül említtetnek fel, én is komolv súlyt fektetek. De midőn ezek mint a pénzügyi rendezkedésnek, habár legutolsó feltételei is említtetnek fel, akkor, azt hiszem, senki sem fog ezekre komoly súlyt fektetni. (Lfgy van! jobbfelől.) De, t. ház, midőn ezt általánosságban megamlítem, ki kell jelentenem azt is, hogy a pénzügyi helyzet, illetőleg a budget megítélésénél azt a kiindulási pontot, melyet Horánszky igen t. képviselő ur elfoglal, magam részéről én is hajlandó vagyok elfoglalni. A t. képviselő ur két részre osztotta a kérdést és azt mondta, hogy a budgetben foglaltatnak oly megtakarítások, melyek általában megtakarítások és hogy foglaltatnak abban oly összegek is, melyek nem megtakarítások, hanem csak ideiglenes leszállítások és megszorítások. Ez lehet és én a felett sem vitatkozom, mert erre nem tartom magamat illetékesnek, hogy az ő számításai helyesek-e, vagy pedig azok, melyeket a pénzügyi bizottság állapított meg? Azonban a dolog megítélésénél igen természetesnek tartom, hogy mindaddig, nrig az államadministratió különböző ágainak átalakítása mellett lényeges, tartós, állandó természetű megtakarítások nem lesznek elérhetők, a jelenlegi helyzettel számolva a pilla* natnyi megszorítások igazoltak, a miért is nem hiszem, hogy ezen megszorításokat a képviselő ur hibául róhatna fel. De az ő distinctiója arra enged következtetni, hogy a budget jellegét egészen másnak akarja feltüntetni, mint a minő az a valóságban és ha azt olyannak akarja bemutatni, mintha az a közvéleményt kívánná" megtéveszteni az által, hogy megtakarításokat mutat fel ott, a hol csak bizonyos ideiglenes leszállítások történnek. Azt hiszem, t. ház, ez senkinek sem volt czélja és hogy addig is, a míg a közigazgatás különböző ágainak átalakítása mellett a megtakarítások komoly rendszere fog bekövetkezni, a jelenlegi helyzettel számot vetve, azon megszorításokat kellett tenni, habár azok a pénzügyi helyzet javításáracsekély befolyással vannak is. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek mellett, t. ház, még egy más kérdést is meg kell érintenem, a mely felhozatott, a mely a legtüzetesebben gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam által praeeisiroztatott és a melyet magam is hajlandó vagyok elfogadni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta ugyanis az igen t. képviselő ur, hogy az administratio átalakítása a pénzügyi helyzet javulásának feltételét képezi és hogy e nélkül a pénzügyi helyzet teljes sanálása egyáltalában elképzelhetetlen. (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. képviselő ur itt egy oly igazságot mondott, mely elől nem zárkózhatik el az, ki az állam ügyeivel komolyan foglalkozik. Ezt azonban először nem a t. képviselő ur hangsúlyozta, ámbár én az először való felemlítést különös érdemnek nem tartom. Ez a ház minden oldaláról már évek óta hangsúlyoztatik és] én a t. képviselő urnak erre vonatkozó nézetét megpótolom azzal, hogy lehet, hogy az állami administratio különböző ágazatainak czélszerübb és helyesebb átalakításával nem fogunk oly pénzügyi eredményeket elérni, a melyek a budgetben is megláthatok. Hisz azok a terhek, a melyek ennek az országnak népét és lakosságát nyomják, nem a budgetben vannak kifej ez ve. Mekkora összegek azok, t. ház, a melyek a nélkül, hogy az állami budgetben foglaltatnának, az ország lakosságának^ vállaira nehezednek. Hisz, t. ház, ha az ország pénzügyi helyzetének correctivuma, sanálása, megoldása csak egyedül abban feküdnék, hogy a költségvetésben az egyensúly helyreállittassék és más összegek, a melyek a budgetben nem foglalvák és a melyek nem ott, hanem minden egyes polgárnak a tárczájában és napi kiadásaiban találnak kifejezést, akkor ez igen könnyen volna elérhető és az állam-