Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-44
140 44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1888. ha annak folytán az administrativ kiadások terén megint ott állanánk, mint ma; mégis óriási eredményt értünk volna el általa, mert biztosítottuk volna magunknak azt, a mi ma nagyrészt hazárdjáték, hogy a törvényben praeliminált jövedelem tényleg be is folyjon az állampolgárok lehető legkisebb zaklatásával. (Élénk helyeslés abalóldalon.) Érdekes thema volna és tán fentartom, hogy más alkalommal annak bővebb kifejtésére visszatérjek, az, hogy a laza és gondatlan közigazgatás mennyit eméazt fel. a nemzeti vagyonból évenként. Erre nézve csak egy példát hozok fel: (Halljuk !) egy szegény, egyszerű embert, a kire igazságtalanul rónak ki egy illetéket, egy adót és a ki vagy ezen illetéktelenül kirótt kötelezettségének terhét kénytelen a jogos kötelezettségen kivül viselni, vagy azon óriási időveszteséget, a melyet jogának helyreállítása megkíván. Márpedig, t. ház, hány száz és ezer ilyen eset van az országban. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A rossz adrninistratio, mint a nemzeti vagyon elsatnyulásának egyik tényezője olyan tárgy, mely megérdemli, hogy egyszer tüzetesen foglalkozzunk vele és fenn is tartom magamnak, hogy ezt egyszer megtegyem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Mindezek alapján, mig megnemczáfoltatom, jogosan állítottnak tartom azt, hogy a kormány pénzügyi politikája a helyzet követelményeinek meg n^in felel. Es akkor aztán mi a mi kisebbségi kötelességünk? Az, hogy a kormányt, a többséget, a nemzetet arra figyelmeztessük, hogy ez a politika illusio és hogy ha a valóságot elakarjuk érni, más útra kell térnünk. Ezt a figyelmeztetést pedig meg kell tennünk egy minden félreértést kizáró módon, teljes határozottsággal. Ez az oka, hogy nem láttuk ezélszerünek az eddigi eljárástól eltérni, hanem ragaszkodunk most is az utolsó országgyűlés végén meghonosított azon gyakorlathoz, hogy magát a költségvetést sem fogadjuk el az általános tárgyalás alapjául. (Helyeslés balfelől.) De, t. ház, át kell most térnem a vita némely mozzanatára, mely a megvilágítást szükségessé teszi. (Halljuk!) Nem minden egyes t. szónoknak fejtegetésével foglalkozom, mert megvallom, nem találom azt az országra nézve érdekesnek, hogy azt mondta, meg amazt, ezt helyesen mondta, amazt nem helyesen, a mit „X" mondott, nem egyeztethető össze azzal, a mit „Y" mondott. (Helyeslés és derültség balfelöl.) Én csupán azon mozzanatokkal kívánok foglalkozni, melyek bármely czímen a napi vita jelentőségén túlemelkedő politikai fontossággal birnak és ezek közt kétségtelenül előkelő helyet foglal el Meltzl t. képviselőtársam beszéde. (Halljuk!) Foglalkozott ezen beszéddel már tegnap a ministerelnök ur és örömmel constatálom, hogy valamint rendesen akkor, midőn vitatkozásaink azon kérdések terét elhagyják, melyen magyar emberek közt a közügy minden veszélye nélkül nézeteltérés lehet és azokat a nagy nemzeti érdekeket érintik, melyekben egyetértenünk kell, ugy ebben az esetben is annak tartalmával, a mit a ministerelnök ur Meltzl képviselő ur nyilatkozatára mondott, a dolog lényegére nézve teljesen egyetértek. Miután azonban a képviselő ur egyenesen az ellenzékre is hivatkozott beszédének egy passusában, még sem találom feleslegesnek, hogy a magam részéről is arra re • fiectáljak. (Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis, elismerem, loyalis hangon beszélt a szászok és a magyarság érdeksolidaritásáról és evvel oly tant vallott, a melyben én tökéletesen osztozom; én tökéletesen osztozom abban, hogy a magyarságra nézve baj volna az, hogy ha az a — gondolom — hét szász város és 150 szász falu nem léteznék: azonban engedjen meg a t. képviselő ur egy megjegyzést,, mint mondám, elismerem, hogy ezeknek a városoknak és falvaknak és az azokat lakó népfaj nemzeti egyediségének fentartása a mi érdekünkben fekszik; de utóvégre mi ő nélkülök mégis csak valahogy elvolnánk ; de hogy az a 7 szász város és az a 150 falu nem tudna létezni és fennállni, hogy ha azon a területen más, mint a magyar állam uralkodnék, az előttem és ugy hiszem, minden gondolkodó előtt világos. (Általános élénk helyeslés.) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy ők ugyan nem értenek egyet a kormánynak politikájával általánosságban; de természetesnek fogjuk találni, hogy ők saját érdekeik megóvásának szempontjából keressék a megértést és közeledést nem épen ehhez a kormányhoz, hanem a kormányhoz, mint kormányhoz és feltételezi az ellenzéki pártok hazafiságáról, hogy mi is jobban fogjuk szeretni, ha a kormánypárthoz csatlakoznak, minthogy ha külön pártállásukat fentartják. Erre nézve, t. ház, a következő megjegyzésem van. (Halljuk!) Nekem az az óhajom és az a czélom, hogy ebben az országban nemzetiségi alapon pártok egyáltalában ne létezzenek; (Általános zajos helyeslés) nekem az az óhajom és az a czélom, hogy ennek az országnak minden polgára, a ki egyáltalán közügyekkel foglalkozik, akármily faj vagy nemzetiséghez tartozzék, mintán magyar állampolgár, a haza általános érdekeire vonatkozólag táplált meggyőződése szerint tartozzék egyik vagy másik politikai párthoz; (Általános élénk helyeslés) működtem is ez irányban; volt idő, midőn erősen meg is támadtak érte, midőn azért, mert én az ellenzék szervezkedését oly megyék területére is vittem, a hol nem csupán magyar ajkú polgárok vannak: engem azzal gyanúsítottak — vagyis nem gyanúsítottak, mert a szándékot nem tulajdonította nekem senki — hanem megtámadtak azzal, hogy a magyar államot támogató phalanxot bontom meg és a magyarellenes esz-