Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

44. országos ülés január 20-án, pénteken. IS88. 141 méknek táplálékot adok. Én, ki mindenkor a magyar államnak és a magyar nemzetnek érdekét magasan föléje helyezem pártom érdekének és azt hiszem, nagyon jól tudom, hogy mi által van és mi által nincs érintve a magyar állam és magyar nemzet ezen magasabb érdeke s ennek folytán tulajdoníthatom magamnak azt, hogy e téren egész biztosan mozgok, ezeket a támadásokat figyelembe nem vettem. S az eredmény engem tökéletesen igazolt. Mert, hogy ha ez az eredmény az én speciális pártérdekeim szempontjából nem is volt va lami nagyon fényes: annyi bizonyos, hogy a nemzetiségi pártoknak ott többet ártott, a melyeknek sokkal nagyobb gyöngítésére vezetett, mint az előbb egyedül álló elszigetelt kormány actiója. (Ugy van! halfelöl.) És ez, t. ház, nagyon természetes, mert elégületlenség mindig és mindenkor van, még akkor is, ha arra nincs annyi ok, mint a jelenlegi kormányzat alatt. Ezt az elégületlenséget oda szorítani, hogy más utat ne találjon, érvényesítésére, mint valamely nemzetiségi párt követését, csak azok akarhatják, kik valóban magasabbra becsülik az ő — ez esetben a kormánypárt — érdekeit magának az államnak érdekénél. (Zajos helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, a magyar állam érdekeire tökéletesen mindegy az, hogy valaki a magyar ellenzéki pártok valamelyikének vagy a kormánypártnak lóját követi; sokkal több valószínűség van pedig arra, hogy kettőnk közül egyikhez csatlakozzanak, mint hogy ha csak az egyiknek zászlója áll ott minden alternatíva nélkül. De ezt csak mellesleg mondom. Mint mondám, kiindulási pontom az, hogy én a nemzetiségi pártoknak megszűnését óhajtom s azért nyíltan kimondom, hogy ha az összes szász képviselő urak azon meggyőződésük alapján, hogy a kormány politikáj'a helyes, jelenleg bár ellenzéki és őket gyakran velünk együtt szavazásra indító nemzeti pártállásukat elhagyják és utógondolat nélkül csatlakoznak a kormánypárthoz, ennek én őszintén örülni fogok. De a mit Meltzl képviselő ur mondott az egészen más. (Halljuk! balfelöl.) Az abból áll, hogy a kormánypártnak politikáját nem helyeslik ugyan, de saját érdekeik megvalósulása szempontjából keresik az érintkezést a létező hatalommal. Ez pedig nem egyéb, mint az eddigi particularisticus politikai érzésnek bár kevesebb őszinteséggel és azért talán veszedelmesebb alapon fentartása s az ily politikai üzletszerű csatlakozás, azt hiszem, a magyar állam és magyar nemzeti érdek semmiféle vívmányának nem nevezhető. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Egyébiránt, t. ház, fel kell hoznom egyet Meltzl képviselő ur mentségére; az, a mit ő kifejezett, hogy saját speciális érdekeik szempontjából, ámbár különben a kormánynyal politikailag nem értenek egyet, mégis a hatalomhoz kivan csatlakozni, nem valami speciális gonoszsága Meltzl képviselő urnak. Ez, t. képviselő urak, csak egyes jelensége annak, a mi sajnos, országszerte történik s a jelenlegi kormánypolitikájának és hatalmi állásának egyik talpköve. (Helyeslés a bal- és tzélsö baloldalon.) Hiszen tegnap a kormánypártnak egjdk igen buzgó és lelkes, de talán kissé naiv lelkű szónoka a nemzet geniusáról beszélve, azt mondta nekünk : a nemzet geniusának az is egyik nyilvánulása, ámbár ezt népgyűléseken hirdetni nem szokták, hogy a városok és vidékek keresik az érintkezést a kormánynyal és a hatalomhoz csatlakoznak, hogy a maguk localis érdekeik kielégítését biztosabban elérjék. SchwarCZ Gyula: Ezt ironice mondtam! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert:Én, t. ház, elhiszem, hogy a t. képviselő ur ezt ironice mondta, de azt nem is sejti, hogy kit ironizált meg ezzel. Mert midőn az egyes városok és vidékek ezen törekvését a nemzeti genius nyilvánulásának mondotta és midőn egyúttal a nemzeti genius felismerését az államférfiúi tulajdonok egyik legkiválóbbjának mondja: kisül, hogy a t. képviselő ur a t. ministerelnök úrban alkalmasint azt a nagy államférfiúi tulajdont találta fel, a mi valóban mégis van benne, hogy a nemzet geniusának ezen nyilvánulása iránt kiváló érzékkel bir. (Élénk helyeslés és zajos derültség a bal-és a szélső baloldalon.) Meltzl képviselő ur beszéde ezen részének kritikája és méltatása önkénytelenül a Miklós Gyula képviselő ur által említett egy themára, t. i. a politikai erkölcsök hanyatlásának themájára vezet. (Halljuk! Halljuk!) Hát én, t. ház, e themáról többet, mint a mi az eddigiekben már foglaltatik, ez alkalommal elmondani nem kívánok. Csak kettőt akarok megjegyezni. Egyik az, hogy a t. túloldalon ennek az eszmének a megpendítését mindig ugy veszik, mintha azzal valami olyan mondatnék, a mit a parlamenti illem majdnem tilt kimondani. Mintha azzal oly tényekre, cselekményekre, tendentiákra történnék utalás, melyek az illetők magánbecsületét megsemmisítik s ennek nyomán az a vitatkozás köréből kizárandó. Pedig nem ugy van, t. ház. A politikai erkölcsök hanyatlása egyszerűen annyit jelent, mint a meggyőződéshez való ragaszkodás erejének meglazulása, a meggyőződésnek alárendelése mellékes motívumok alá. És midőn a vidéki és helyi érdekek praedominálásával, azoknak a politikai meggyőződések fölé helyezésével az egész országban széltében találkozunk, ez a politikai erkölcsök hanyatlásának tán egy veszedelmesebb formája, mint az, midőn a nyers magánérdek áll előtérben, (Ugy van! a baloldalon) mert ez azon forma, melyen a közszellem nyilvánulásának még némi nyoma van, melynek talán különben tisztes-