Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

138 44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1S8S. nyugdíjakat politikai szempontból is helytelenítem. (Élénk tetszés balfelől.) Az ország jelenlegi helyzetében minden, valamely állami szolgálatnak követelményei által szigorúan nem igazolt új hivatalnak akár teremtését, akár életbeléptetését, mint a milyen például a főispáni titkárok áliása, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) határozottan helytelenítem. Ilynemű egyes tételeket én még ki tudnék jelölni; van azonban számos oly tétel, a melyre én most reá nem mutathatok, a melyeket csak az tudna kijelölni, a ki valamely administrationalis ágnak élén állva, azon administrationalis ág minden egyes részleteiben kifürkészné, vájjon nem végez-e ott több személy bizonyos munkát, mint a hány arra szükséges ? Hogy e tekintetben organicus működésre képesített és érzékkel biró kormányférfiak elérhetnek szép eredményt, azt, tartózkodás nélkül mondom, a jelenlegi cabinet egyik tagja is bebizonyította a posta és távírda közigazgatás terén. És a t. ministerelnök ur nagyon téved és nem loyalis fegyverrel él velünk szemben, midőn a pénzügyi administratio tekintetében azt méltóztatott mondani, hogy ha ő ott megtakarítást eszközölne, meg fognók támadni azért, hogy egyéni érdekeket sértett. Azért, a mit egyes lapok irtak, ne méltóztassék felelőssé tenni akár engem, akár ezen pártot. Azt hiszem, hogy a ministerelnök ur is megköszönné, hogy ha azért, a mit a kormánypárti sajtó az ellenzékről ir, az ellenzék őt felelőssé tenni akarná. Én biztosíthatom, hogy a mint nem vagyunk fukarok az elismerésben a közlekedési minister ur iránt azon megtakarításokért, a mit eszközölt, ugy ő irányában sem fognánk fukarkodni, ha az államszolgálat sérelme nélkül az ő igazgatása alatt megtakarításokat tett. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy e téren valamit tenni még lehet, annak igazolására egyetlen egy tényre hivatkozom. Méltóztassék összehasonlítani a mi költségvetésünket, akár az osztrák, akár a porosz költségvetéssel, a mely államoknak sok szolgálati ága talán complieáltabb és mindenesetre lakossága nagyobb, mint a mienk és számos közigazgatási ágazatánál meg fogja találni, hogy azon államokban, a melyeknek közigazgatása legalább is ugy felel meg az állam igényeinek, mint a mienk, sokkal csekélyebb számú személyzet intézi az ügyeket, mint a mi közigazgatásunkban, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel, t. ház, meg van jelölve azon egyik irányzat, melyben a kormány pénzügyi politikáját elégtelennek tartjuk, mert abban reformátori kézzel eszközölt megtakarításokat nem találunk kielégítő mértékben. Nem tagadom, hogy azután lehetnek ismét más tényezők, melyek az adniinistrativ költségek emelkedését fognák okozni. Az administrationalis reform keresztülvitele azon értelemben, a melyben azt én akarom, valószínűleg bizonyos költségemelkedéssel fog járni. De annál szükségesebb, hogy minden felesleges költség kiküszöböltessék, annál szükségesebb, hogy a valószínűleg mutatkozó nagyobb szükséglettel szemben legalább a kiindulási pont a lehető legnagyobb takarékosság kerete közé szorittassék. (Élénk helyeslés balfelöl.) A másik irányzat, megemlítette ezt Horánszky t. képviselőtársam, hogy nem látunk a kormányzatnál intentiót és czélt arra, hogy a megadóztatást eddig kikerülő jövedelmek megadóztatás alá vonassanak. Erre concret módozatot ajánlani nem a mi feladatunk; itt sokféle szempont irányadó, az egyéni jogos érdekeknek legmesszebb menő kimélését és a zaklatás lehető legteljesebb kizárását kell mérvadó szempontul elfogadni Hanem azon tény ismeretes, hogy igen sok ingó jövedelem ez országban már is kikerüli a teherviselési képességéhez mért megadóztatást; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon)^ és az, hogy ezen magában véve legitim forráshoz nem nyúl az állam, a jelenlegi pénzügyi viszonyok között értelemmel nem bir. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezek, t. ház, a kormány pénzügyi programmjának tisztán pénzügyi, hogy ugy mondjam, szakszerű fogyatkozásai, melyek miatt mi azt kielégítőnek nem találjuk. Azonban mindig mondtam, ismétlem ma is és hangsúlyozom, hogy tisztán pénzügyi eszközökkel, tisztán pénzügyi rendszerváltoztatással az országnak pénzügyi bajait sem lehet maradandóan orvosolni. Az bizonyos, hogy nagyon aggodalmas tény az, hogy a nemzet vállára a jelenlegi közgazdasági helyzetben bármely alakban új terheket kell rakni. Mert akármint vélekedjék valaki azon eontroversiáról, mely itt a házban gyakran foly, hogy a nemzet gyarapodik-e, szegényedik-e : azt nem lehet tagadni, hogy most a súlyos megpróbáltatás idejét éljük a gazdasági téren. A t. ministerelnök ur ugyan hivatkozik azon jelenségekre, melyeket az államjavak eladásánál tapasztalt és örömmel — jogosult örömmel — és megelégedéssel emeli ki azt, hogy az államjószágok, melyek az ország déli részeiben eladatnak, azon osztály kezeibe kerülnek, melyről legkívánatosabb, hogy azokat birtokába vegye : a kisbirtokos osztálynak. És ebben ő a, hazai kisbirtokos osztály virágzó vagyoni állapotának jelét látja. A t. ministerelnök ur ezen okoskodása, valamint az ahhoz hasonló összes okoskodások csak egy nagy hibában szenvednek: abban, hogy általánosítanak egy tisztán localis természetű jelenséget. Mert annyi bizonyos, hogy az alföld gazdag rónáinak lakossága — hála Isten — nagy kiterjedésű birtokrészeket birván, oly egészséges közgazdasági viszonyok közt fejlődött és él, me-