Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

] 34 44. országos ülés január 20-to, pénteken, 1888, az egészet nem adhatom meg, de itt van egy részlet, meglehet, hogy talán nem valami barátságosan fogadja adósát, de a részletet elfogadja. Önök ezt a részletet nem fogadták el, önök ez egész intézkedést discreditálni igyekeztek (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl) és minden elemet, mely bármi okból ezen intézkedés ellen volt, csoportosítani igyekeztek a javaslat ellen és így történt azután, hogy a javaslatnak sikere nem volt. (Ugy van! jobbfelöl.) De menjünk által arra a törvényjavaslatra, melyre tegnap Apponyi Albert t, képviselőtársam hivatkozni méltóztatott, a főrendiház reformjára. Én sem olvastam azóta a naplókat, de azt hiszem, mindenkinek élénk emlékezetében van az, a mi akkor történt. Mi volt akkor az oka a kormánypárt és ellenzék közti controversiának? Az volt az oka, hogy a kormánypárt, illetőleg a kormány javaslata a főrendiházat nagy száma kinevezett elemekkel akarta reformámi, az igen t. ellenzék pedig a kinevezett elemeknek részben megszorításával, részben pedig választás által igyekezett azt reformálni, arról, t. ház, igenis lehet vitatkozni, hogy melyik rendszer a jobb. Én megengedem, hogy teljes elfogulatlansággal lehet védelmezni ugy az egyik álláspontot, mint a másikat. Lehet, hogy a ki azt tartja, hogy választás által fognak inkább bejutni a democraticus elemek és lehet olyan, a ki azt tartja, hogy inkább kinevezés által fognak bejutni; hanem a ki elfogulatlanul akar e kérdésben ítélni, annak minden körülmények közt meg kell engedni azt, hogy bármelyik módon, de az az elem, mely igy bejutott volna, mindenesetre democraticusabb lett volna és a háznak democraticus jelleget kölcsönzött volna. Hogyan jártak el mégis e javaslattal szemben arról az oldalról ? Ugyanazt a politikát követték, a melyet követtek a házassági javaslattal szemben : nem lévén megelégedve a javaslattal, mert azt kévéseitek, nem azt mondták, hogy ti nem vagytok eléggé szabadelvűek, hanem minden áron azon voltak, hogy discreditálják a nemzet előtt a javaslatot s illetőleg azt a keveset, a mi abban volt. (Igás! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) És mit értek el ezzel ? A t. képviselő urakról felteszem azt, hogy tacticaiíag be kellett látniok, hogy ezen eljárásuknak eredménye az lesz, hogy mert még az a kevés sem lesz keresztülvihető, a mi a javaslatban volt, az sem lesz keresztülvihető, ami többet ők akartak,még az eredetinél is meszszebb kellett visszamenni. Ezért a felelősség az igazságosan ítélő utókor előtt, egyedül csak önöket fogja terhelni. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás halfelöl.) De, t. ház, ne vitatkozzunk annyit e kérdés ről, hanem nézzük, vájjon merült-e fel az utóbbi években osztályérdek, mely a nemzetet ismét kétféle érdekkörre bontotta fel, melynek ne lettek volna önök szószólói ? És valahányszor tiltakozott valaki közülünk azon válaszfalak ellen, melyek a nemzet testét szétdarabolták és valahányszor azon felfogásnak adtunk kifejezést, hogy mi azon régi kis nemesség helyébe, mely Magyarország zömét képezte, nem akarunk tenni sem külön polgárságot, sem a volt kiváltságos osztály maradékát, hanem egy egységes nemzetet, mely egyesítse magában a jelen erényeit és a múlt nemes hagyományait, valahányszor tiltakoztunk minden olyan intézkedés ellen, mely a nemzet összeforradását megakadályozta volna, mit tettek önök 1 Vagy azt mondták, hogy mi a birtokos nemességnek vagyunk ellensége, vagy az iparos osztálynak, de mindig csak arra törekedtek, hogyan szállíthatják le törekvéseink őszinteségét a nemzet előtt; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon) de soha sem gondoltak arra, hogy az, a mit előidéznek, a nemzet testének decompositiója lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) Ábrányi Kornél: Miért engedte a többség ? Láng Lajos: Ábrányi képviselő ur kíváncsi arra, hogy miért engedte meg ezt a többség? Hát, t. képviselő ur, a főrendiház többsége a házassági törvényben nem velünk, hanem önökkel volt. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Ugy van ! Ugy van!) Egyébiránt, t. ház, nagy élvezettel hallgattam tegnap Schwarcz Gyula képviselő ur beszédét és pedig nemcsak azért, a miket mondott, de én különösen azért hallgattam nagy élvezettel, mert meglehet, hogy csalódom, de én ezen kérdések iránt régi idő óta nagy előszeretettel viseltetem és talán fejlett ki bennem egy kis érzék irántuk, azt hiszem, hogy azok a fejtegetések sokkal melegebb visszhangra találtak most itt a házban, mint ezelőtt 3 évvel. (Ugy van ! jobbfelöl) és azt veszem észre, hogy azon áramlat megmozdult, de más irányban; abban az irányban, melyet én kezdettől fogva magaménak tartottam és melyhez — igen fogok örülni, ha a képviselő urak jövőre csatlakozni fognak. (Helyeslés a jobboldalon.) És én azt mondom, vessünk véget ennek a vitának; ne arról beszéljünk, hogy ki volt szabadelvű a múltban, hanem bizonyítsuk be a jövőben; (Helyeslés a jobboldalon) és nagyon fogok örülni, ha ebben a kérdésben egy vonalban fogunk harczolni és sohasem fogom akkor kutatni, hogy ki minő zászló, minő lobogó alatt harczolt az előbbi időkben. Hanem igenis azt az egyet megkövetelem magamnak, hogy ha mi nem is tudtuk megtartani a szabadelvű párt zászlaj át abban a lobogó pompában, a melyben a 48-as években játszva ment diadalról diadalra, ha megtépve, összerongyolva is ment ki a diadalból, de megőrizni, mi őriztük meg. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) És mert az a meggyőződésem, t. ház, hogy talán a szabadelvű haladásnak, ha nem