Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

44. országos ülés január 20 án, pénteken. 1888. 133 azon határig mentünk el, a meddig a provoeatio következtében el kellett mennünk. És ha önök azzal vádoltak bennünket, hogy ezen áramlatba belementünk, azt hiszem, a magyar gazdaközönség csak teljesen helyeselheti azt, hogy ezen külföldről beözönlő nehézségekkel szemben őtet minden védelem nélkül nem hagytuk. Mi a magyar gazdának érdeke ? Kétségkívül a szabad kereskedés. a mennyire csak lehetséges. De minden oly intézkedés, melylyel azon védelmen túlmentünk volna, melyet mi adunk, lehetetlenítette volna a szabad forgalomra való áttérést kedvezőbb időkben, pedig hogy ezen kedvező idők bekövetkeznek, erősen remélem. Ellenben, ha azon védelmet sem adtuk volna meg a gazdának, melyben most részesítjük, ezt legkevésbé sem köszönte volna meg a gazdaközönség és ha a t. képviselő ur kimegy a vidékre és beszél nem politikáról, mert a politikában a jelszavak sokszor félrevezetik az embereket, hanem beszél majd a gabona, majd a birka áráról és beszél egyről és másról és kiveszi az illetőt a pillanatnyi politikai jelszavak gőzköréből: azt hiszem, minden magyar gazda csak helyeselni fogja, hogy igy jártunk el, mert ha Magyarország egyszerre elvesztette nagy piaczait, hogy ily körülmények közt még Austria piaczát is elveszítse, azt ugy hiszem, a magyar gazda érdeke nem kívánja meg; (Helyeslés jóhhfélöl) és én nagyon óvom a t. képviselő urat, hogy másutt választási dictiók és nyilvános beszédek alkalmával ne méltóztassék a vámközösséget megtámadni, mert megvagyok győződve, hogy a magyar gazda ma nagyon meg tudja becsülni a vámközösség előnyeit. (Mozgás balfelöl.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam azt is mondotta és ebben még túl tett Helfy Ignácz képviselőtársamon, a ki csak a gazdasági bajokért tesz bennünket felelőssé, mig ő szerinte a külpolitikai bajokért is egyedül mi vagyunk felelősek és olybá állítja oda a kormányt, mint a mely egyedül felelős a mostani külpolitikáért. Nem tudom, osztozik-e velem a t. képviselő ur abban a felfogásban, hogy a magyar nemzet nemzeti királyainak halála óta, soha oly nagy szerepet a külpolitika terén nem vitt, mint jelenleg ; én ezt szívesen aláírom és hogy ha a t. képviselő ur felfogása oda megy, ily értelemben azt szívesen elfogadom: de mindannak daczára, nem hiszem, hogy a külpolitikai helyzetért egyedül a magyar kormány volna csak felelős. Méltóztatnak-e tudni, kik mondják ezt? A „Ruszki Invalid", az orosz lapok, melyek bennünket állítnak oda békebontónak. Tudom, hogy a t. képviselő ur nem osztja e felfogást, de mert nem osztja és mert hála ennek az annyiszor ócsárolt kormánynak, azok a dolgok, melyek itt e házban, a magyar parlamentben mondatnak, ma már az egész világra nézve nem képeznek titkot, hogy ha oly tekintélyes és a külügyekkel oly alaposan foglalkozó férfiú szájából, mint Beőthy Ákos t. képviselő ur, orosz részről azt tudják felmutatni, hogy íme még a magyar parlamentben is elismerik, hogy a mai külpolitikai bajokért egyedül a magyar kormány felelős, hogy ezzel az európai békének és a magyar államnak nagy szolgálatot tett volna, azt elképzelni nem tudom. (Helyeslés jóbbfelől.) Nem zárhatom be szavaimat a nélkül, hogy meg ne emlékezzem azon vitáról is, mely itt ugy szólván első sorban Helfy Ignácz t. képviselő ur által, de azután több oldalról ismételve megindittatott, t, i. a szabadelvüség kérdéséről. (Halljuk!) Elismerem, hogy ha feltámadnának azok, kik a 40- es években harczoltak a liberalismus mellett és a kik a 48 iki nagy és fényes küzdelmeket kivívták ; azok azt fognák mondani mindannyian, hogy a szabadelvű traditiók terén hanyatlás mutatkozik és elismerem, bár nehéz szívvel, azt, hogy ugy a törvényekben, melyeket létre hoztunk, mintazokban, melyeket nem hozhattunk létre, meg van annak a kétségtelen reaetionarius áramlatnak a nyoma. De ha azt kérdezzük, hogy ki ennek az oka, akkor, t. ház, nyilt homlokkal merem állítani és hiszem, hogy egy igazságos kor nem fog az iránt senkit kétségben hagyni, hogy a felelősség nem fog bennünket, de önöket terhelni, (ügy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) De megmondom miért? (Halljuk!) Méltóztassék visszaemlékezni azokra a javaslatokra, melyeknél a liberalismus és nem liberalismus kérdése egymással leginkább szemben állott. Méltóztassék visszaemlékezni az ipartörvényre, melyben kétségtelen concessiók vannak téve a, retrográd iránynak. Ott van, hogy többet ne mondjak, a képesítés elve. De ki volt az, a ki mentül több rést igyekezett törni és ki volt az, a ki lépésről lépésre védelmezte ezen résütéseket? Azt hiszem, senki sem fogja tagadhatni, tessék felütni az akkori naplókat és azt fogják találni, hogy mi voltunk azok, a kik ezen javaslaton mentül több rést igyekeztünk törni; a kik ellenben minden megszorító intézkedést pártoltak, azok ott ülnek azon az oldalon ugy az egyik, mint a másik ellenzék sorai között. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a balés szélső baloldalon.) De menjünk tovább. Itt volt a polgári házasságról szóló törvényjavaslat. Én nagyon helyesnek tartom azt és értem, ha valaki, a ki igazán liberális meggyőződésű ember, azt mondja, hogy nekem ez a javaslat kevés, én nem helyeslem azt, hogy kivételes intézkedések történjenek, én egy általánosan kötelező polgári házassági törvényt kívánok. Eddig semmi kifogásom ezen álláspont ellen; de azt azután igazán nem értem, hogy a ki ! az egészet akarná, miért utasítja vissza a részleI tet. Méltóztassék csak meggondolni, hogy minden I józan hitelező, ha adósa hozzá megy és azt mondja,