Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

132 44. országos ülés január 20 án, pénteken. 1888. igyekezet a különbségtételre és miért akarták mindig azt kiolvasni, hogy nem a fogyasztási adók, hanem az egyenes adók fognak emeltetni. (Tetszés jobbfelöl.) Vagy akkor volt igazságtalan a vád, vagy ma nem bir alappal az a vád, hogy a fogyasztási adók ugyanazon osztályokat terhelik, melyeket az egyenes adók terhelnek. (Ugy van! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, én azt a túlzást, a mely financiális helyzetünk feltüntetése körül különösen az igen t. mérsékelt ellenzék részéről gyakoroltatik, igazán nemcsak az ország érdekében, de magának az igen t. mérsékelt ellenzéknek érdekében is sajnálom. (Halljuk!) Sajnálom az országérdekében azért, mert az ország hitele ma nemcsak a külföldi tőkések érdekével függ össze. Hála Isten, a mai viszonyok között, midőn azt méltóztatik minduntalan mondani, hogy az ország szegényedik, pusztul és hogy valahányszor kölcsönre szorulunk, mindig a külföldhöz kell folyamodnunk, ez az okoskodás már nem áll. Mikor a 6 százalékos aranyjáradékot kibocsátottuk, igaz, hogy akkor ennek csak 5 — 6 százalékát vették hazai erők, de ma már a papirjáradéknak körülbelül fele az országban van elhelyezve. Ha méltóztatnak megkérdezni a főbb pénzintézeteket, látni fogják, hogy több mint 40 százaléka a kamatoknak Magyarországon, főkép Budapesten fizettetik és csak a többi része külföldön. Ha tehát ma állami hitelről beszélünk, ha túlságos fekete színben tüntetjük azt fel: nem szolgálhat az mentségül, hogy a külföldi tőkés úgyis tudja magát tájékozni, ismeri a viszonyokat, az adósságokat, mert szemben állunk a hazai közönséggel, mely közül, hogy egyik-másik talán szivesebben hallgat a t. képviselő urakra, mint reánk, az azt hiszem, természetes. De ép azért, mert sokan lehetnek, kik önökre hallgatnak, kell, hogy felelősségérzet legyen önökben, hogy a közönség előtt ne fessék túlfeketére az ország viszonyait, mert méltóztatnak látni, az a nagy esés, mely az állampapírokat érte, nem a 4 százalékos papirosnál mutatkozott, hanem az 5 százalékos papirosnál, mely nagy részben itthon van elhelyezve. Épen ezért természetes, hogy a felelősség érzetének erősebbnek kellene lenni. (Eelyeslés a jobboldalon.) Valahányszor a képviselő urak panaszkodnak, hogy mi a közjogi alapot megrontottuk és hogy a közjogi alapot discreditáltuk, mindannyiszor a képviselő uraknak gondolni kellene arra, mennyi bűnt követtek ők el ezen alap ellen. Mert én teljesen jogosultnak tartom, ha az ország financiáit fekete színre festik, ha ugyanakkor azt is megtudják mondani, hogy iine én mást. tudok helyette csinálni. De mikor nem tudnak mondani semmit; (Ellenmondásolt balfelöl) bocsánatot kérek, örülök, ha Ugron Ákos képviselő ur fog mondani valamit. Ugron Ákos: Ezt régen beszélik. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak a képviselő urak fenhangon gondolkodni! (Nagy derültség.) Láng Lajos: Csak egyetlen egy positiv mentőeszközt mutattak volna a képviselő urak. De ily körülmények közt a szenvedélyes kifakadásokkal azt hiszik, hogy nekünk ártanak legtöbbet ? Nem, t, ház, és megmondom miért. Mert az a szenvedélyes hang, melylyel önök az ország finaneiáiról beszélnek, nem bennünk fogja egyedül megingatni a közvélemény bizalmát, de megingatja egyáltalában a közjogi alapot és ennek nem egyedül mi valljuk kárát, hanem sokkal inkább önök. Emlékezzenek vissza minden választásra, melyből évről-évre kisebb számban kerülnek ki. Minden heves beszéd, melyet elmondanak, egy partialis öngyilkosság, melyet magukon elkövetnek. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség balfelöl.) És valahányszor onnan (a szélső baloldalra mutat) taps hangzik fel önöknek, ne örüljenek neki, mert az egy vesztett kerületet jelent, melyet azok az urak foglalnak el önöktől. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfelöl.) T. ház! Talán szabad egy pár szét szólanom azon kérdésekről is, melyek a budgettel kapcsolatban felemiittettek. Ugyanakkor, mikor a kormány oly kicsinynek és tehetetlennek állíttatik, másrészről Helfy és Beőthy t. képviselőtársaim olybá tüntetik fel a kormányt, hogy állításuk nem lehet egyéb, mint egy, megengedem, önkénytelen, de igen nagy bók. (Halljuk!) Helfy t. képviselőtársam azt mondja, hogy mi vagyunk okai a mai európai gazdasági reactiónak, a vámoknak, szóval az egész mai retrográd irányzatnak a gazdasági téren ezen kormány volt előharczosa. Én valóban igen nagy tisztelettel viseltetem a ministerelnök urnak nemcsak képességei, hanem hatalma és európai befolyása iránt is : de engedelmet kérek, azt nem tartom róla, hogy Európa gazdasági politikáját irányozhatta volna bármikor. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mik idézték elő a mai viszonyokat. Előidézte Amerikának gazdasági termelése búzában, gabonában, előidézte másrészt azon nagy világharcz, mely Francziaország és Németország közt lefolyt, melynek következtében először Németország, utána a többi államok elzárkóztak egymástól. Ezen tendentiának hódolt bizonyos mértékben minden európai ország, a kezdeményezők nem mi voltunk, hanem Németország. És valahányszor ezen kérdések itt napirendre kerültek, milyen volt az álláspont, melyet ezekkel szemben elfoglaltak. A t. képviselő urak közt voltak igen sokan, kik ezen védelmi áramlat befolyása alatt messzebb menő védelmet sürgettek, kik a gyapjút, a fát és nem tudom, még mi mindent akartak védelmezni. Mi csak