Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

128 44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1888. ministerelnök ur exposéja alkalmával közölve lettek e házban és azokból azt a megnyugtatást nyertük, hogy nem valószínű, hogy az 1887-iki budgetnél a kiadásokat illetőleg jelentékeny eltérés lesz. Ezek után azt hiszem, hogy akár az 1886-iki, akár az 1887-iki eredmények alapján azt a következtetést felállítani, hogy a kiadások előirányzata fietiv és ideális, a túlzás jogosult vádja nélkül nem lehet és nem is szabad. (Ügy van! jőbbfelol.) A mi ä második eltérést illeti, az 1886-iki eredményekre vonatkozólag, melylyel szintén röviden akarok végezni, igaz, hogy az átmeneti bevételeknél, mert kevesebb állami jószág lett eladva, 3—4 millió bevételi kevesblet van az 1886-iki zárszámadásokban; de azt hiszem, hogy a jelen viszonyok között, midőn az államjavak eladása igen szerencsés körülmények között történik és egészben véve nem nagy összeg, ha nem csalódom, 6.200,000 vagy tulaj donképen csak 5 millió forint az az összeg, mely a jelen költségvetésben e czímen előterjesztetik: ez ismét nem oly tétel, mely feljogosíthatná t. barátomat arra, hogy a költségvetést irreálisnak tartsa. De áttérek azon tételekre, melyek a legfontosabbak és melyekkel szemben elismerem, hogy a kételyek jogosultak. Es ezek a bevételek tételei. Egyáltalában pénzügyi kezelésünknek kétség kivül legkevésbbé szerencsés oldala az, mely a bevételeknél mutatkozik. Csakugyan több éven keresztül oly tetemes elmaradások voltak, a bevételeknél, hogy ezekkel szemben értem, ha t. barátom aggodalmakat táplál. De ha t. barátom részletesen fogja velem együtt megvizsgálni a tételeket, talán igazat fog adni abban is, hogy azon 7 — 8 millió jövedelem elmaradás, vagy mérleg rosszabbodás, melyet valószínűnek tart, még itt sem igazolható. Négy főcsoportja van a bevételeknek, mely nálunk budget szempontból fontossággal bir. Három ministerium van, melynek bevételeinél kisebb nagyobb elmaradások mutatkoznak ; a pénzügyi, a közlekedési és a földmivelési miuisterium. A mi a legfontosabbat illeti, a pénzügyministeri budgetben előforduló bevételeket két nagy csoportra lehet osztani: adószerű jövedelmek, tudniillik nemcsak egyenes adók, fogyasztási adók, hanem jövedékek, illetékek, bélyegek, szóval mindazok, melyek megterhelését képezik a polgárnak. Megengedem, hogy e jövedelmeknél egyik másik előirányzati összeg nem lesz egészen elérhető, hogy különösen a földadónál az előirányzott összeg nem fog egészen befolyni. De ha valamennyit méltóztatik összehasonlítani, melyek pedig 200 milliónál nagyobb összeget képviselnek : t. barátom igazat fog nekem abban adni, hogy azok együttvéve 1886-ban is lényeges eltérést nem mutattak az előirányzattól. 1886-ban, ha nemcsak a jövedelmi elmaradásokat vesszük, hanem a jövedelmek előállítására szükséges kiadásoknál mutatkozó túlkiadásokat is, akkor is egészben véve csak 500,000 forint maradt el az előirányzott 2 millióból. Azt hiszem, t. ház, ez ismét nem igazolja t. barátom azon aggodalmát, hogy itt nagy elmaradások lesznek. Az előirányzat az 1886-iki zárszámadási eredményekhez simul; a szállítási adó 1.400,000 frttal van emelve, megfelelően annak, hogy az utolsó évben csak 400,000 írtban vétetett fel a szállítási adók felemelése és ide a jelen évben nagyobb összeget lehetett felvenni. Egy millió emelés van a házbéradónál, mely bevallások alapján, tehát valószínűleg kész alapon vettetett ki; van 600,000 forint a kereseti adónál, mely talán némileg difficultálható volna és végre 300,000 forint a jövedelmi pótadónál az említett 1.000,000frt házbér és 600,000 frt kereseti adó után. Tehát egészben véve a jövedelmeknél valami nevezetes eltérést állítani nem lehet. Egészen más, én elismerem, hogy tisztelt barátom érvelésének van alapja, ha azon jövedelmekre térünk át, melyek a pénzügyi tárczában számoltatnak el és a melyek nem adószerű jövedelmek, tudniillik az üzemnél, tehát az államjószágok, fémbányászat, fémkohászat és pénzverés jövedelmeinél. Elismerem, hogy azon előirányzat, mely ezen jövedelmekre van alapítva, olyan, mely bizonyos fokozott aggodalmakat kelthet. Azonban nézzük, milyen összegekről van itt szó. Ezen üzemek együttvéve 1886-ban 500,000 forintnyi plust szolgáltattak be, levonva természetesen azon veszteségeket, illetőleg csökkenéseket, melyek azon jövedelmek egyikénél másikánál előfordultak. Ezen üzemek ma tényleg 2.000,000 frt jövedelemmel vannak előirányozva. Ezen tételhez — nézetem szerint — kétely fér. Ellenben azt t. barátom is el fogja ismerni, hogy azon különböző nagymérvű üzemmegszorítások, melyek itt előfordultak, bizonyos mértékig kell, hogy érvényesüljenek s igy azt hiszem, hogy ha azt mondjuk, hogy ezen a téren 1.000,000 elmarad: akkor mindenesetre közelebb járunk a valósághoz; de ebből az egy millióból 7—8 milliónyi jövedelem elmaradásra következtetni — nézetem szerint — nem lehet. A mi már most a közlekedési ministeriumnál előforduló jövedelmeket illeti, t. ház, ezek közül talaj donképen csak kettő bir nagy fontossággal; mert igaz, hogy az államvasutak gépgyára és a diósgyőri gyár milliókkal szerepelnek a költségvetésben, de ezek legnagyobbára átfutó tételek; az egyik két millió néhány százezer forinttal szerepel. Itt lényeges eltérés nem lesz. Azonban nagy összeget szolgáltat két ágazat: a posta és távírda egyfelől, másfelől a magyar államvasutak.