Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

44. országos ülés jannrtr 20-án, pénteken. 1888. Jgg Mit látunk az államvasutaknál? Itt végeredményképen 600,000 forinttal van előirányozva jövedelemképen, mint a mennyi 1886-ban tényleg az előírás szerint eléretett. Hanem én azt hiszem, hogy ha tekintetbe vesszük azt, hogy minő változásokon ment keresztül a hálózat ezen két év alatt; hogy azóta legalább 200 kilométerrel növekedtek az államvasutak és körülbelül 5—6 száz kilométerrel azon helyi érdekű vasutak, melyek a magyar államvasutakba beágaznak: akkor azt hiszem, hogy 600,000 frt plus nem tekinthető oly számnak, mely vérmes reménynyel volna előirányozva. A mi a másikat, t. i. a postát és távirdát illeti, megvallom, t. ház, hogy ez az egész budgetben a legmerészebb tétel. A posta és távirdánál, mely eddig együttvéve 1886-ban 2 milliónál nem igen jövedelmezett többet, sőt azon valamivel alul maradt, a folyó évre 3 millió forint tiszta jövedelem van fölvéve. Ebből a 3 millió forintból egy rész igaz, hogy onnan is származik, hogy némely alárendelt tételek ide áthelyeztettek, de ezek nagy összeget nem képeznek 1887-hez képest ; a valószínű emelkedés 700,000 frt és ebből csak 400,000 forint esik magának az üzemnek emelkedésére, 300,000 forint pedig megtakarításokra. Én ismételve megvallom, hogy ez igen merész tétele a költségvetésnek és hogy ha nem azon férfiú terjesztette volna be, a ki egy más téren megmutatta, hogy nagyon óvatos tud lenni s a kinek erélye iránt, azt hiszem, a t. ház minden oldalán osztatlan az elismerés, a kiről azonkívül tudjuk, talán mindannyian, hogy azon időtől, mióta mint államtitkár hivatalba lépett, főleg ezen két üzemmel, ezen igazgatási ágakkal foglalkozott behatólag, ha — mondom — más terjesztette volna elé, talán én bennem is aggodalmat gerjesztett volna. De mivel épen a jelenlegi közmunka- és közlekedési minister ur, az eddigi tapasztalatok és az ő erélye és más téren mutatott óvatossága mellett terjesztette elő ezen tételeket: ez bennem megnyugvást gerjeszt az iránt, hogy ezen meglehetős nagy jövedelem is meg fog valósulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hátra volnának még, t. ház, a földművelési ministeriumnál előforduló tételek. Itt az 1886 tal szemben két jövedelmi emelkedés mutatkozik. Az egyik a selyemtenyésztés, kétszázezer egynehány forinttal. De azt nem szükséges magyaráznom t. barátomnak, ép oly jól tudja, mint én, hogy ennek jelentősége nincsen, mert az átfutó tétel — a selyemtenyésztés 15,000 forinttal terheli az ország budgetjét— a többi átfutó tétel, ugya bevételek, mint a kiadások közt szerepel. De van egy másik tétel a lótenyésztésnél, 200,000 forinttal. Ez megvallom, bennem is némi aggodalmat kelt, hogy be fog-e folyni ezen esztendőben is Azt hiszem, egész leplezetlenül és minden himezés-hämozás nélkül rámutattam budgetünk KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. II. KÖTET. beteg pontjaira. És igy azt hiszem, midőn i!y elfogulatlanul tárgyaltam mindazokat, mik iránt nézetem szerint joggal lehet kétségeket támasztani : hátra van még rátérnem azon egyéb kifogásokra, melyekre alapítja t. barátom azon 7—8 millió forintnyi különbözetet. Áz egyik a Lloydszerződés, a melynek az év másik felére be kell állítatnia, mely azonban, ha az eddigi mérvben állíttatik is be, nem tesz ki egészen 200,000 forintot — ha nem csalódom 188,000 frt. A másik pedig az, hogy t. barátom kevesli azt az egy milliót, mely az újonnan kibocsátandó papírok kamatfedezetéül állíttatik be a költségvetésbe, minthogy azon összeget, melyet említett, egészben véve nagyobbnak tartja, hogy sem annak kamatja egy millió forinttal fedezhető volna. De t. barátom megfeledkezett egyről, megfeledkezett arról, hogy ezen kibocsátás legnagyobb részben nem történik az év elején, hanem ajulius hónapi szelvények fedezésére, ezen kamat szükséglet tehát részben csak féléves és ennek következtében az az egy millió valószínű, hogy elég lesz a kamatszükséglet fedezésére. Mindezt összevéve tehát elismerem, hogy egy-két millióra vonatkozólag lehet kételyeket táplálni, a jelen költségvetés iránt is, de az, hogy ezen túlmenő nagyobb, sőt mint t. barátom állította, 7 — 8 millió forintnyi eltérés várható a jelen budgettel szemben, az ezek után — talán szabad remélnem — csak igazságtalan vádnak tűnhetik fel. (Helyeslés jöbbfélöl.) Horánszky Nándor: Ha ugy lesz, ma aláírom. (Mozgás. Zaj.) Láng Lajos: Én akkor is örülni fogok, ha utólagosan méltóztatik aláírni. De t. barátom nem elégszik meg azzal, hogy a költségvetést irreálisnak tünteti fel, hanem tovább megy és az egyes megtakarítások értékét igyekszik devalválni. Azt mondja, mit ér a költségvetés ezen átalakítása? Hiszen ebben tulajdonképen nincs több megtakarítás mint 7—800,000 frt. Hát, t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy a mit gáncskép tetszett mondani, az elismerés, mert én abban csakugyan igazat adok Helfy t. képviselőtársamnak, hogy a közigazgatási költségeknek összes leszorításával eredményeket csakugyan nem lehet elérni. Ha a közigazgatási költségeket, a melyeknél lehet egyáltalában megtakarítást elérni, tekintetbe veszszük, azt hiszem, kétféle közigazgatási költségeket kell megkülönböztetnünk, t. i. először olyanok kat, melyeknek elejtésével bizonyos állami czélomegvalósítása is csorbittatik vagy épen megszüli tettetik, de ilyen takarékosságot, nem hiszem, hoga t. barátom is óhajtana. Ellenben a másik takarékosság utján, mely az által lehetséges, ha az administratio helyesebb módon szerveztetik, egészében véve kevesebb pénzzel és ugyanazon eszközökkel talán még fokozott mértékben is érhetők 17