Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-44
44. országos üléi január 20-án, pénteken. 1888. 121 szoljak. Én nem szoktam személyeskedni és sajnálom, hogy a képviselő ur az „alaptalan" szót ugy értelmezte, mint rosszhiszeműséget. Ez félreértés. 0 azt a dolgot mindenesetre szóbeszéd alapján hallotta, mely nem volt alapos s igy jutott ama megg vőződésre. En ama vádnak, hogy akkor a függetlenségi pártnak jelöltje voltam, nem tulajdonítok olyan nagy fontosságot, hogy a dologról bővebben nyilatkozni kötelességemnek tartanám, ha nem mél tóztatnék ezt oly hangsúlyozással felhozni. A mit Meszlényi t. képviselő ur mond, az nagy tévedés. Én Szombathelyen 1881-ben léptem föl, ugyanazon évben, mikor Székesfehérvárott, miként arra azon vasmegyei urak, kik a házban vannak, emlékezni fognak. Hogy engem a függetlenségi párt felléptetett, annál nagyobb kitüntetés volt, mert akkor is határozottan megmondtam, hogy 1868-tól fogva a belpolitikát tartom programmom súlypontjának és ezt illetőleg saját eszméimet követem. Ép ezért volt köztem és azon igen tisztelt férfiak között a szélső baloldalon, kikkel a népnevelés és a közoktatás előmozdításában együtt működni szerencsém volt, a minek — ezt talán nem fogják tagadni — nyoma is van a törvényekben, ép ezért volt, mondom, köztünk már azon első időben is, 1868 tói 1871-ig, illetőleg 1872-ig az a folytonos collisio elvi kérdésekben, mert különben dicsekedhetem, hogy irányomban szívélyes barátsággal viseltettek. A mint ezt a párt elnevezése és megalakulása magával hozta, ők kizárólag a persona! unióra fektették a fősúlyt. Madarász József: Ön is! Ön is ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll!) Schwarcz Gyula: Engedelmet kérek. Azt hiszem, jogom van azt kérni —nem leszek hosszas — hogy a tényállást azon képviselő urak előtt, a kik működéseimet nem ismerik s a kik ennél fogva a fölhozottakat elhihetnék, tisztázhassam. Mindenesetre bizom hazafiságukban és jóhiszeműségükben azon érdemes veterán képviselő-társaimnak, a kik itt velem együtt voltak és némi csekély figyelmet személyemre fordítani méltóztattak, ezek előtt tehát nincs szükségem a fölhozottak czáfolgatására; de engedelmet kérek, hogy azok előtt, a kik működésemet nem ismerik, néhány szóval részletesebben ismertethessem azt a működést. (Nagy zaj a szélső baloldalról, felkiáltásuk: Nem khet). Elnök (csenget): Ez már aztán nem személyes kérdés, hanem bizonyos tekintetben a prin cipialis fogalmaknak fejtegetése. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én ezt mint elnök nem engedhetem meg, mert könnyen alkalmat szolgáltathatna arra, hogy eltérnénk magától a napirenden lévő tárgytól. Ha az illető képviselő ur ezen feleletére ismét válaszolna és igy tovább, hová jutnánk akkor? KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. Kérem ezért a képviselő urat — hiszen lesz még erre száz meg száz alkalom — méltóztassék felszólalását most röviden befejezni. Schwarcz Gyula: Csak két szóval méltóztassék megengedni, hogy válaszolhassak. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Eláll!) Én három évvel ezelőtt, 1884-beo sem Székesfehérvárott, sem Szombathelyen szélső baloldali programm alapján föl nem léptem ; aki ezt állítja, csak félreértés alapján teheti. A dolog ugy áll, hogy 1884-ben Székesfehérvárról eljöttek hozzám a függetlenségi pártnak vezérférfiai, de én föl nem léptem, hanem az egész korteskedes alatt Nógrád megyében nőm családjánál tartózkodtam. 3 évvel később, vagyis 1887-ben fölléptem azután, de a szabadelvű párt programmjának alapján. Csak ennyit akartam elmondani. Éles Henrik: T. ház! Szorosan a tárgyhoz kívánok szólani és lehetőleg röviden s épen ezért kerülni fogok lehetőleg minden polémiát. Helfy Ignácz t. képviselő ur beszédére az a megjegyzésem, hogy abból, a mennyire megérteni tudtam, három mozzanat domborodik ki. Az egyik a ministerelnök ur ellen van irányozva. Arra a képviselő ur megkapta a választ, azzal tehát nem foglalkozom. Másik mozzanata beszédének a fölötti sajnálatot fejez ki, hogy nálunk nincs democraticus szellem. Én abban egyetértek vele, hogy nálunk democraticus szellem nincs. Csak abban nem értek vele egyet, hogy az eltávozott volna innen, mert tudtomra nálunk még soha nem is volt. 1848-ban igaz, rövid időre bekukkantott hozzánk, hanem nem találta kedvezőnek a magyar légkört: elhagyott és azóta vissza sem jött. Harmadik mozzanata beszédének az, melyben kibontakozási módul az önálló vámterületet ajánlja. Én most nem akarok a felett vitatkozni, hogy ezen mód czélhoz vezet-e vagy sem, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ha az még oly üdvös volna is, azzal ezúttal nem élhetünk, mivel a legutóbb kötött szerződés által 10 esztendeig kötve vagyunk. Ha tehát ez volna az egyedüli mód a kibontakozásra, akkor nagyon sajnálnám, mert akkor tiz esztendeig várnunk kellene, addig pedig nézetem szerint nem várhatunk. Horánszky t. képviselőtársam beszédére bátor vagyok megjegyezni, hogy az, felfogásom szerint, nem állott feladata magaslatán és én ismerve tehetségét, jogosítva voltam és jogosítva voltunk mindnyájan, tőle oly észrevételeket hallani, a melyek államférfiúi és pénzügyi tehetségéhez méltóbbak lettek volna. De igy államférfiúi enuntiatiók és pénzügyi tervek helyett mit hallottunk *? Bocsánatot kérek, nem akarom őt vele sérteni, egy egyszerű uradalmi számvevőnek megjegyzéseit gazdatisztje számlájára. Arra az egyre azonban :A
