Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

122 44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1888. mindenesetre és mindenekelőtt kérem őt is és a t. ellenzék többi szónokait is, kik e tárgyban még felszólalni szándékoznak, hogy ne méltóztassanak erőnek erejével azt a 18 milliónyi deficitet azzal szaporítani akarni, hogy a mit államadósságok czímén s a mit az államjavak eladásából bevenni remélünk, szintén a deficithez számítsák. Mertén azt hiszem, hogy Horánszky t. képviselő urat sérteném vele, ha feltenném róla, hogy ezt komolyan mondja ; hisz ő épen ugy tudja, mint én és mint bárki más, hogy a mit államadósságok czímén bevétel gyanánt praelimináltunk, azt földtehermentesítési tartozások törlesztésére fordítjuk. Ez tehát nem egyéb, mint részletes conversió és ép ugy a mit az államjavak eladásából bevenni remélünk azt az 5 milliót se számíthatjuk a 18 milliós deficithez, mert ezzel szemben állnak a beruházások, melyek mindenesetre felülmúlják az 5 milliót. És ha mi nem is számítjuk a beruházások közé mindazt, a mit apróságokba befektetünk, vannak a beruházások közt oly jelentékeny és oly természetű tételek, melyek mint beruházások, kétségtelenül számba jönnek. Itt van például a tiszavidéki vasút, melynek megváltására fizetünic 1.300,000 forintot, a vágvölgyiért hasonló czímén 400,000 forintot, a munkács-beszkidiért 400,000 forintot, 5,600 teherkocsi beszerzésére 2.100,000 forint, 150 mozdony beszerzésére részletfizetésül 800,000 forint, szóval már ezen tételek is felülmúlják a 6 milliót, ha tehát 5 millió forint árát eladunk és ha több mint 6 millió forintért beszerzünk vasutat és felszerelést, akkor azt hiszem, azt az 5 milliót nem igazságos és nem helyes a deficithez számítani. Egyébiránt, t. képviselőház, nem is az itt a főkérdés, hogy a költségvetés néhány ezer forinttal, vagy esetleg l — S millióval eltér-e a majdan 1888. végén mutatkozó eredménytől, azzal mi nem boldogítjuk és nem mentjük meg a hazát, sem azzal, ha esetleg ezen költségvetésből néhány százezer forintot, vagy egy-két milliót is lefaragunk. A főkérdés itt a kibontakozásban rejlik és erre nézve igen szívesen vettük volna Horánszky t. képviselő ur véleményét de ő ebben az irányban egészen hallgatott. A ministereinök urnak kibontakozási tervét ismerjük. O a fogyasztási adók emeléséhez nyúl, és kétséget sem szenved, hogy a közvetett adók a közvetlen adókhoz képest sokkal kevesebbet jövedelmeznek minálunk, mint más államokban. Ha pl. veszszük Angliát, ott 18 millió direct adójövedelem szemben áll 58 millió indirect adójövedelemmel, a mi körülbelül annak az aránynak felel meg, mint 1: 3.Francziaországban 425 millió direct adó-jövedelem szemben áll 2,015 millió indirect adó-jövedelemmel, az arány tehát olyan, mint 1:4. Olaszországban 391 millió direct adójövedelem szemben áll 764 millió indirect adójövedelemmel, az arány tehát olyan, mint 1:2, Minálunk a direct adó 99 millió, az indirect adó 130 millió. Ezen tanulságos példák nyomán csakugyan hozzá lehet nyúlni (Halljuli!) az indirect adók emeléséhez. Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a külföldi viszonyokat sem, melyek az indirect adók teljes kiaknázását lehetővé teszik; mert a külföldön, kivált abban a három államban, melyekre most hivatkoztam, három nagy factor van, a melyek közül mi egyikkel sem rendelkezünk. (Halljuk!) Az egyik a kifejlett ipar és tudjuk, hogy az ipar a legerősebb consummens. A másik az önálló vám, melynek kettős haszna van, mert egyfelől már magában véve nagy jövedelmet hoz, másfelől pedig lehetővé teszi az indirect adók teljes kihasználását a vámhatáron belől. IgyFrancziaországban a vám 400 millió frankot jövedelmez, a mi az egész jövedelemnek körülbelül 15 percentjét teszi, Angliában majdnem 200 millió forintot, a mi körülbelül 20 percentjét teszi az összes jövedelemnek, minálunk pedig a vám 4 százalékot és egy töredéket teszi körülbelől oszszes bevételeinknek. A harmadik factor, mely a külföldön a közvetlen adók kiaknázását előmozdítja, az egyenes adók alacsonysága. Angliában pl. az income-taxnak, a jövedelmi adónak, a mely sok tekintetben egyedüli adó, a percentje 2V2, Francziaországban a földnek 2700 millió forint jövedelme 118 millióval van megadóztatva, a mi 5 százaléknyi megadóztatásnak felel meg, a házadó pedig körülbelül 4V2 százalékot jövedelmez. E tételekkel szemben ismerjük a mi adótételeinket. De, t. ház, az egyenes adók magassága daczára is, hajlandó vagyok az igen t. ministerelnök urnak kibontakozási tervét elfogadni és pedig két okból. (Halljuk!) Először, mert múlhatatlanul szükség van a több jövedelemre, jövedelmünket pedig tudtom szerint más utón nem növelhetjük; másodszor pedig azért, mivel a közvetett adók, habár magukban véve igazságtalanok is, mégis arra alkalmasak, hogy az egyenes adók terén mi nálunk fennálló igazságtalanságot paralizálják. Mert vegyük, hogy állnak a dolgok nálunk az egyenes adók tekintetében: az összes egyenes adók jövedelme 99 millió frt. Ebből esik a földadóra és a házadóra, hozzámítva a jövedelmi pótadót és hozzászámítva a többi direct adók egy bizonyos aránylagos részét is, körülbelül 64 millió, tehát a nem birtokos osztályra esik körülbelül 35 millió. Pedig hogyan áll az arány a birtokos és nembirtokos között számra nézve ? A birtokos, ide számítva a házbirtokosokat is, körülbelül 4 millió van, tehát erre esik 64 millió egyenes adó, a többi pedig esik a nem birtokos osztályra, tehát a lakosság egy negyed részére esik 64 millió, a többi három negyed részére esik 35 millió egyenes adó. És ez felfogásom szerint helytelen arány. Ezen