Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-43
108 43. országos ülés január 19-én, csütörtökön.1888. nézve is röviden, tárgyilagosan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) A képviselő ur, elismerem, teljesen parlamenti modorban tartott és szép beszédében elősorolta Erdélyben élő fajrokonainak panaszait. Először is ezekről akarok pár szót szólni. (Halljuk!) A képviselő ur vádolj cl äZ 1876-iki törvényt és ugy tűnteti azt fel, mint a mely egyenesen a királyföldi szászság iránti ellenséges indulatból alkottatott. Téved a t. képviselő ur. Municipalis szempontból épen olyan nagy, talán gyökeresebb joggal birtak a jászkunok, a hajdúk. Erdélyben a székelyek és mégis ott, a hol a terület összefüggése s az administrativ érdek követelte, ugyanaz történt velük, a mi a szászokkal. Azt tehát, a mi magyarral, székelylyel, szászszal egyformán történt, ugy állítani oda, mint egy faj üldözésére szánt dolgot, igazságosan csakugyan nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja, hogy ez alkalommal mintegy kegyelemből meghagyatott a szász egyetem, de csak mint vagyonkezelő és culturalis intézmény. Először is azt kívánom megjegyezni, t. ház, hogy a szász egyetem municipalis jogkörrel jogilag sohasem birt, tehát azt nem í 876-ban vesztette el. Culturalis és vagyonkezelői hivatása volt, azt pedig meg is tartotta. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Épen ha a képviselő urak is belátják, mint hiszem, hogy belátják azt, hogy Erdélyben fajuk megmaradásának főkulcsa az, hogy egyfelől hiven szolgálva a magyar államot, másfelől culturájukat tartsák fenn a mostani niveaun és azt lehetőleg emeljék : akkor át kell látniok, hogy a egyetemben megtartották azt, a mi ezen culturalis czélok szempontjából szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház — többen tanúságot teliéinek róla — igen régen megmondtam és most is mondom, a nélkül, hogy bármely népfaj iránt ellenséges indulat vezetne, hogy Erdélyben a magyar és szász elemnek együtt kellene tartani. (Ugy van jobb felöl.) ürülök, hogy egyszer, most először ennek belátását azon oldalról is hallottam. (Felkiáltások balfelöl: Zay is mondta!) így kifejtve még nem hallottam, ha mondta, igen jól tette. Ennek, t. ház, egy módja van, nem az, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy ők kénytelenek külön szász pártot alkotva egy párthoz sem csatlakozni, mert a kormánypárthoz nem csatlakozhatnak ejíy okból, az ellenzékhez más okból; nem ez a módja. Higyje meg a t. képviselő ur, hogy ha ászt, a mit tőle örömmel hallottam, habár az egy zerűen a kötelesség kifejezése is, hogy a szászok a magyar államnak hivei, azért dolgozni, áldozni is készek, ha ezt bebizonyítják tettel is és megmondom mivel, azzal, hogy szűnjék meg a nagyszebeni hires lap és némely mások is a szász urak közül azon forrás lenni, melyből külföldi fajrokonaik ellenünk a legigazságtalanabb vádakat merítik: a mely perezben ez megszűnik, a t. képviselő urak csatlakozhatnak akár mely pártjához az országnak; csatlakozzanak, ha ugy tetszik, mind az ellenzékhez, ez semmit helyzetükön és a magyar politikának irántuk való eljárásán és igazságosságán változtatni nem fog. (Élénk helyeslés.) De higyje el nekem, magában abban, a mire ő is, mint kényszerűségre hivatkozott, hogy bár — mint monda — különböző politikai nézetnek, természetesen egyesek kivételével, mert egyesek vannak, kik párthoz csatlakoztak, mégis kénytelenek külön szász pártot alkotni, — higyje el nekem, talán öntudatlanul tették és teszik, de ebben magában az egészséges magyar alkotmányos élet felismerésének hiánya fekszik ; (Élénk általános helyeslés) mert az egészséges parlamenti élet azt kívánja, hogy nem faj szerint, hanem meggyőződés szerint sorakozzanak a pártok. (Zajos helyeslés.) Én a magam részéről ismétlem, hogy addig, a meddig nekem befolyásom lesz, soha igazságtalanságot, bármi történjék is, elkövetni nem fogok, mert nem követtem el eddig sem; ha pedig megteszik, a mit én most jóakaratulag tanácsoltam : higyjék el, ismétlem, hogy ha azután mindnyájan a két ellenzékhez megoszolva csatlakoznak is, a mit egy kormány jóakarata irányukban és arra nézve tehet, hogy Erdélyben együtt a magyarokkal a szászok szoros phalanxban csatlakozzanak, meg fogom tenni. (Élénk helyeslés.) Áttérve, t. ház, most már, a mennyire hangomtól telik, Horánszky Nándor t. képviselő ur beszédére ; (Halljuk!) megvallom, annak indokát, hogy igen sok számtétellel jöjjek, az ő beszédéből sem látom. A t. képviselő ur ugyanazt tette ezen, elismerem, igen jeles beszédében, a mit már régebben is mindig tett és tettek mások nemcsak a pénztári hiány kimutatásánál számította fel a póthiteleket , hanem a költségvetés soliditásának megrovására is felhozta, hogy mennyivel nagyobb volt a hiány, mint előirányozva volt, pedig ezt már igazságosan tenni nem lehet; ha hozzáadjuk az igazi pénztári hiányhoz a költségvetés megszavazása után keletkezett póthitelek által igénybe vett összegeket, ez jelezheti az állam pénzügyi helyzetét, de a költségvetés elkészítésének megbízhatósága ellen argumentumul igazságosan fel nem hozható. (Ugy van!jobbfelöl.) Továbbá a t. képviselő ur a ki pedig avval kezdte beszédét, hogy világosságot és igazságot kell keresni — a miben tökéletesen igaza volt — ugy kereste az igazságot, hogy elmondotta, hogy 1885. végén vagy 1886. elején megígérte a kormány, határozat is hozatott, a túlkiadások kerülését és íme két millió többkiadás volt; de azt elhallgatta, hogy már akkor határozottan megmondatott, hogy azt ez évben még teljes mérvben betartani nem lehet; ha ez nem történt volna, akkor