Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos ül és január 19-én, csütörtökön.1888. JQ7 melyek valóban igen nagy, 15—20 évvel ezelőtt nem is sejtett árakon és legnagyobb részben vagy azok kezébe jutottak, kik évtizedeken keresztül azok haszonbérlői voltak, vagy pedig egyes köz­ségi csoportozatok kezébe kerültek, tehát legna­gyobb részben mind olyanokéba, kiknek a kezébe jutni az ily földeknek épen hazafiúi és közgazdá­szati szempontból a leghelyeseb. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a tény bizony nem igazolja a földbirtokra nézve azt a szomorú helyzetet, a melyet itt ecseteltek. A bajjal szembe kell nézni mindig, de nem kell azt nagyobbnak festeni, mint a milyen; mert ha az ember nagyobbnak festi, legfeljebb csak egyet érthet el, hogy elvesztik az emberek a bátorságot, vele megküzdeni; (Igaz! Ugy van! jobbfelol) mig ha kellő arányban mutatjuk fel, ezáltal csak ösztönözzük a bátorságot a küzdelemre. (TJgy van! ügy van! a jobboldalon) Egy képviselő ur — gondolom Illyés képvi­selő ur — tegnap azt mondotta, hogy tükröt tart a kormány 12 évi működése elé. Nem akarok vele vitatkozni arról, mit látott abban a tükörben. Nem ő az első, a kin megesik a mai időben, hogy tük­röt vesz és jó helyett ferde tükröt talál venni. (Tetszés jóbbf elöl.) De egyet kénytelen vagyok még neki és több képviselő ur beszédjére megjegyezni. Mindig hal­lom a panaszt a kormány omnipotentiája miatt, hogy a kormány egyebet sem akar, csak omnipo­tentiára törekszik. Midőn egyperczben ezt hallom, nagyon furcsán hat rám az, hogy a másik percz­ben ugyanazon oldalról megtámadnak azért, hogy a kormány miért nem intézkedik, hogy a szabad versenyben az erősebb el ne nyomhassa a gyen­gébbet, hogy a kormány miért engedi meg, hogy magántársulatok cartelleket kössenek és egy vagy más módon jövedelmeiket biztosítsák. Az volna azután, t. képviselő urak, igazán tűrhetetlen és minden mozgást megölő kormányi oinnipotentia, ha egy kormánynak még ilyenekbe is bármikor be lehetne avatkozni. (Ugy van! ügy van! a jobbolda­lon.) Vádolni a kormányt egyfelől azért, hogy omnipotentiára törekszik, másfelől azt kívánni, hogy még ilyenekbe is beavatkozzék, ez legfeljebb a phalansteri szabadelvűség. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) A biztosítási kérdés is felhozatott és vádul hozatott fel, hogy miért nem veszi kezébe az állam a biztosítást. Ez oly eszme, t. ház, melylyel fog­lalkozni lehet — de melyet megoldani nem oly könnyű. És nem tudom, hogy a nélkül, hogy ismét a kormánynak igen sok befolyási eszközt ne adjunk a kezébe, meglehet-e oldani, (Ugy van! jobbfelöl) pedig mindig ettől félnek önök máskor. Tudom én azt a szabolcsi példát, tudom, hogy 48 előtt nagyon jól ment, de kettő volt hozzá szükséges: egyik el nem érhető, a másik pedig nem tudom, egészen igazságos volna-e? Az egyik az, hogy ott azon időben, midőn még a nobile officium iránt volt érzéke az embereknek, költség, külön hivatalok nélkül a megyei tisztviselők ellátták azt a dolgot, kiadása tehát nem volt az intézménynek, ellenben meg volt a kényszer: tartoztak biztosítani. No hát ez is olyan kérdés, melyről kimondani, hogy orszá­gos kötelezettsége legyen, mindenesetre igen nagy óvatosságot és meggondolást kivan, lehet-e 1 (Ugy van! a jobboldalon.) De ha megtörténnék, gondolják meg a t. képviselő urak, lehetne-e ez máskép, mint egy nagy, a kormánytól függő hivatalnoki apparátussal ? Ma máskép nem lehet. Ha én ezt indítványoztam volna, t. képviselőház, mennyit hal­lottam volna az omnipotentiára való törekvésről és arról, hogy egy uj kortes-sereget akarok magam­nak teremteni. Higyjék el, nagyon jó a vádasko­dásban is megemlékezni, hogy egykor mit mon­dott az ember, mert bizony különben igen furcsán jönnek azok a vádak ki és bebizonyítva csak egy lesz, hogy mindent ellenezni kell, ha ezt teszi a kormány, ezt, ha holnap az ellenkezőt teszi, hát az ellenkezőt, de ellenezni mindent kell. (Tetszés jobb­felol. Ellenmondás balfelöl.) Egy igen kényes thema hozatott fel tegnap. (Halljuk!) Egy képviselő ur megrótt azért, hogy miután csehországi lapok atrias mellett izgatnak, én mint a dualismusnak kötelességszerű őre, miért nem avatkozom bele ? Hát, t. képviselőház, arra, hogy mit szabad és mit lehet egyik kormánynak tenni, a monarchia másik államában történtek iránt, itt most nyilatkozni részletesen nem'akarok, de azt tartom, hogy nagyon óvatosaknak kellene lenni még a képviselő uraknak is, nemcsak egy ministernek az ilyen nyilatkozatokkal; (Igae! Igaz! jobbfelol) mert ha cseh lapok irnak igy, írhatnak és írnak is horvát, pánszláv, ellenzéki lapok ép ugy a trias érdekében. Es vájjon helye­selné-e a képviselő ur és mit mondana a magyar kormányról, ha az megengedné, hogy ezen a czimen a monarchia másik államának kormánya beavat­kozzék? (Tetszés jobbfelol.) Nagyon veszedelmes térre mehetnénk igy. Én részemről a beavatkozást mig itt leszek, soha eltűrni nem fognám, de azt elkövetni sem fogom. Egészen más beavatkozás az, a mi egy alkalommal megtörtént, midőn már magába a másik félnek alkotmányába bele akart jönni olyan valami, mi a dualismust csakugyan megrontotta volna. Akkor volt szükség rá, hogy a magyar állam kormányának akkori feje az ellen érvényesítse befolyását. De minden hírlapi irányzatot erre fel­használni, engedelmet kérek, ez volna igazán a dualismus megölője. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Erről többet szólni nem kívánok. T. képviselőház! Egy, megvallom, igen ér­dekes nyilatkozatot hallottunk tegnapelőtt Meítzl képviselő úrtól. Azt hiszem, kötelességem erre 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom