Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

98 48. orgiágos ttléa január 19-én, szerdán. 188S . összeg nem 252,881, hanem 262,881 frt lesz. Kérem e nyomdahibát tudomásul venni. Elnök : T. ház! Az előadó ur megjegyzése folytán a képviselők II. félévi lakbérei 174,000 frtot tesznek ki és igy a végösszeg 262,881 írtban állapittatik meg. A jelentés tudomásul vétetik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a kimutatást a képviselőház pénztárának 1887. évi deczember havi kiadásairól). Elnök; T. ház ! A kimntás tudomásul vétetik és az összeg folyóvá tételével az elnökség megbizatik. Következik az 1888-iki állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Jelesül pedig, ki következik? , Törs Kálmán jegyző: Beőthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Sajátságos jelenségek és tünetek azok, melyekkel a költségvetés tárgyalásánál találkozunk. Istennek hála, itt vagyunk a vita negyedik napján és még idáig a t. kormány a pénzügyi helyzetről és a pénzügyi politikáról nem nyilatkozott. A ministerelnök ur beszélt többször és el lehet mondani, beszélt mindenről, de omnibus rebus et quibusdam aliis; annyira ment buzgalmában, hogy felelt oly kérdésre is Fenyvessy t. barátomnak, melyet az nem is intézett hozzá gróf Andrássy Gyulát illetőleg és azután tett egy nagyhangú ígéretet, melyről igen jól tudja, hogy nem kell beváltani, mert bizonyára gróf Andrássy Gyula az utolsó ember, a ki a ministerelnök ur dicsőségére vágyik. Egy szóval, t. ház, a ministerelnök ur ugy tett, mint Bodóné ; beszélt mindenről, csak a költségvetésről nem. Igaz, t. ház, hogy helyette a túloldalról beszéltek többen, de bárcsak ne beszéltek volna. Az egyik volt, t. ház, egy transcendentalis pénzügyi reformer, a ki azt a sok éretlenséget, a mit összeolvasott, de meg nem emésztett, velünk akarta itt megemésztetni. (Mozgás j obi felöl. Tetszés balfelöl.) Jött azután, t. ház, egy másik, diplomatiai ünnepélyességgel és méltósággal, ugy, a hogy az a kis kátéban meg van irva. Es különösen nagyon szem előtt tartotta a nagymesternek Talleyrandnak azon recipéjét, bogy a beszéd arra való, hogy a gondolatot eltitkolja, mert ez neki csakugyan teljes mértékben sikerült. (Derültség balfelöl.) És végre, t. ház, jött egy harmadik, egy kormánypárti troubadour, vagy mondjuk „Zengő Krágli" (Derültség balfelöl) ki bemutatott nekünk egy uj találmányt — tán ugy lehetne nevezni, hogy talmirhetorica — és agyba-főbe dicsérte a ministerelnök urat. Feltálalt neki annyi édességet, hogy bizonyára alaposan elromlott belé a ministerelnök ur gyomra. Ilyen körülmények között mondhatnám, felebaráti kötelesség a ministerelnök urnak néhány ürömcseppel szolgálni, hogy szája I izében legalább álljon helyre az az egyensúly, melyet másutt úgyis hiába keresünk. (Derültség balfelöl.) Es erre tán legalkalmasabb lesz a kormány pénzügyi politikájának egy kis estractuma. Valójában, t. ház, szó szerint extractus, mert nem szándékozom magának a költségvetésnek részleteivel és számadataival foglalkozni; még pedig nem különösen azért, mert igazán nem birok e téren t. barátom Horánszky Nándor competentiájával és attól félek, hogy a részletezés folytán elhalványulna az összbenyomás képe. Már pedig, t. ház, azt tartom, hogy a pénzügyi helyzetnek, a pénzügyi kérdésnek pragmaticus összefüggése az, melyet különösen szemeink előtt kell tartanunk. Fogok, t. ház, erre igyekezni és pedig tekintetbe véve a tegnapi finom megkülönböztetést, minthogy most nem a ministerelnök ur practicáiról és nem a t. többség tagjainak bizalmi paroxismusáról szólok, tehát igyekezni fogok a legkomolyabban szólni. (Halljuk!) A mi első sorban, t. ház, a költségvetést illeti, kijelentem, hogy én azt el nem fogadhatom. Nem azért nem fogadom el, t. ház, mintha az állam szükségeinek nem akarnék eleget tenni és az állam által elvállalt kötelezettséget nem akarnám teljesíteni; visszautasításomnak az sem képezi indokát, a mi Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatában foglaltatik s a mit röviden ugy lehet kifejezni, hogy a közjogi alapnak negatiója. Igen jól tudom én, t. ház, hogy kivált eszményi szempontból sok kifogást lehet tenni a 67-iki kiegyezés ellen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De azt is tudom, t. ház, hogy ha az ember a reális viszonyok álláspontjára helyezkedik, ha Magyarországnak és ezen monarchiának helyzetét veszi az európai államok szerkezetében és főleg ha azt akarja, hogy a szövetségi viszonynak előnyeit élvezze : akkor nem lehet azon tudat elől elzárkóznia, hogy azon kiegyezést még ma is alig lehetne jobban megcsinálni, mint a hogy Deák Ferencz megcsinálta — feltéve természetesen, hogy az ő művének szelleme és intentiója épségben tartatik. Azt sem fogadhatom el, t. ház, némi tekintettel a vita folyamában felhozottakra, kénytelen vagyok ennek a kimondására, hogy bajaink forrását a kiegyezés és a kiegyezés intézményei képezik. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nagyon gyakran megtörtént, t. ház, hogy én magam sem érthettem egyet a delegatio szavazataival és határozataival; de meg vagyok győződve, hogy ha azon kérdések itt a házban dőltek volna el, épen ugy dőlnek vala el, mint ott. (Közbeszólása szélső baloldalon -.Mégismás volna az!) Hiszen elég, ha a közgazdasági kiegyezésre utalok, meg arra, hogy a ház sanctionálta a kormány kül-