Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

98 48. orgiágos ttléa január 19-én, szerdán. 188S . összeg nem 252,881, hanem 262,881 frt lesz. Ké­rem e nyomdahibát tudomásul venni. Elnök : T. ház! Az előadó ur megjegyzése folytán a képviselők II. félévi lakbérei 174,000 frtot tesznek ki és igy a végösszeg 262,881 írtban állapittatik meg. A jelentés tudomásul vétetik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a kimuta­tást a képviselőház pénztárának 1887. évi deczember havi kiadásairól). Elnök; T. ház ! A kimntás tudomásul véte­tik és az összeg folyóvá tételével az elnökség meg­bizatik. Következik az 1888-iki állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Jelesül pedig, ki következik? , Törs Kálmán jegyző: Beőthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Sajátságos jelensé­gek és tünetek azok, melyekkel a költségvetés tárgyalásánál találkozunk. Istennek hála, itt va­gyunk a vita negyedik napján és még idáig a t. kormány a pénzügyi helyzetről és a pénzügyi po­litikáról nem nyilatkozott. A ministerelnök ur be­szélt többször és el lehet mondani, beszélt mindenről, de omnibus rebus et quibusdam aliis; annyira ment buzgalmában, hogy felelt oly kér­désre is Fenyvessy t. barátomnak, melyet az nem is intézett hozzá gróf Andrássy Gyulát illetőleg és azután tett egy nagyhangú ígéretet, melyről igen jól tudja, hogy nem kell beváltani, mert bi­zonyára gróf Andrássy Gyula az utolsó ember, a ki a ministerelnök ur dicsőségére vágyik. Egy szó­val, t. ház, a ministerelnök ur ugy tett, mint Bodóné ; beszélt mindenről, csak a költségvetésről nem. Igaz, t. ház, hogy helyette a túloldalról beszéltek többen, de bárcsak ne beszéltek volna. Az egyik volt, t. ház, egy transcendentalis pénzügyi reformer, a ki azt a sok éretlenséget, a mit összeolvasott, de meg nem emésztett, velünk akarta itt megemész­tetni. (Mozgás j obi felöl. Tetszés balfelöl.) Jött az­után, t. ház, egy másik, diplomatiai ünnepélyes­séggel és méltósággal, ugy, a hogy az a kis káté­ban meg van irva. Es különösen nagyon szem előtt tartotta a nagymesternek Talleyrandnak azon reci­péjét, bogy a beszéd arra való, hogy a gondolatot eltitkolja, mert ez neki csakugyan teljes mérték­ben sikerült. (Derültség balfelöl.) És végre, t. ház, jött egy harmadik, egy kor­mánypárti troubadour, vagy mondjuk „Zengő Krágli" (Derültség balfelöl) ki bemutatott nekünk egy uj találmányt — tán ugy lehetne nevezni, hogy talmirhetorica — és agyba-főbe dicsérte a ministerelnök urat. Feltálalt neki annyi édességet, hogy bizonyára alaposan elromlott belé a minis­terelnök ur gyomra. Ilyen körülmények között mondhatnám, felebaráti kötelesség a ministerelnök urnak néhány ürömcseppel szolgálni, hogy szája I izében legalább álljon helyre az az egyensúly, melyet másutt úgyis hiába keresünk. (Derültség balfelöl.) Es erre tán legalkalmasabb lesz a kor­mány pénzügyi politikájának egy kis estractuma. Valójában, t. ház, szó szerint extractus, mert nem szándékozom magának a költségvetésnek részle­teivel és számadataival foglalkozni; még pedig nem különösen azért, mert igazán nem birok e téren t. barátom Horánszky Nándor competentiájá­val és attól félek, hogy a részletezés folytán elhal­ványulna az összbenyomás képe. Már pedig, t. ház, azt tartom, hogy a pénzügyi helyzetnek, a pénz­ügyi kérdésnek pragmaticus összefüggése az, me­lyet különösen szemeink előtt kell tartanunk. Fogok, t. ház, erre igyekezni és pedig tekintetbe véve a tegnapi finom megkülönböztetést, minthogy most nem a ministerelnök ur practicáiról és nem a t. többség tagjainak bizalmi paroxismusáról szó­lok, tehát igyekezni fogok a legkomolyabban szólni. (Halljuk!) A mi első sorban, t. ház, a költségvetést illeti, kijelentem, hogy én azt el nem fogadhatom. Nem azért nem fogadom el, t. ház, mintha az ál­lam szükségeinek nem akarnék eleget tenni és az állam által elvállalt kötelezettséget nem akarnám teljesíteni; visszautasításomnak az sem képezi indokát, a mi Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatában foglaltatik s a mit röviden ugy lehet kifejezni, hogy a közjogi alapnak negatiója. Igen jól tudom én, t. ház, hogy kivált esz­ményi szempontból sok kifogást lehet tenni a 67-iki kiegyezés ellen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De azt is tudom, t. ház, hogy ha az ember a reális viszonyok álláspontjára helyezkedik, ha Magyar­országnak és ezen monarchiának helyzetét veszi az európai államok szerkezetében és főleg ha azt akarja, hogy a szövetségi viszonynak előnyeit élvezze : akkor nem lehet azon tudat elől elzár­kóznia, hogy azon kiegyezést még ma is alig le­hetne jobban megcsinálni, mint a hogy Deák Fe­rencz megcsinálta — feltéve természetesen, hogy az ő művének szelleme és intentiója épségben tar­tatik. Azt sem fogadhatom el, t. ház, némi tekin­tettel a vita folyamában felhozottakra, kénytelen vagyok ennek a kimondására, hogy bajaink forrá­sát a kiegyezés és a kiegyezés intézményei képe­zik. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nagyon gyakran megtörtént, t. ház, hogy én magam sem érthettem egyet a delegatio szava­zataival és határozataival; de meg vagyok győ­ződve, hogy ha azon kérdések itt a házban dőltek volna el, épen ugy dőlnek vala el, mint ott. (Köz­beszólása szélső baloldalon -.Mégismás volna az!) Hi­szen elég, ha a közgazdasági kiegyezésre utalok, meg arra, hogy a ház sanctionálta a kormány kül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom