Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-42

42. országos ülés január 18-án, szerdán, 1SS8. gg Austriában történik,az nem Áustriának belügye már, az a mi életünket is mélyen érinti és sérti. (Helyes­lés lalfelől.) Azt, hogy Austriában a dualismus maholnap trialismus akar lenni, hogy vannak cseh lapok, mint a Narodny Listy, a Hlas, aHlas Naro­dova, stb., melyek nyíltan külön alkotmányt, köv e­telnek a cseheknek és a hid két oszlopát, a dua­lismust meg akarják toldani egy harmadikkal és ez által egészen megingatni az alapot, ez már nem tisztán belügye Austriának. Nagy államférfi imák, a ki a közjogi alapot loyalisan akarja védeni, át kellene néznie oda is, és illetékes helyen tudomásra hozni, hogy a mi Austriában történik, az sérti Magyarország érde­keit Ha azon a helyen ma Andrássy Gyula gróf ülne, meg tudta volna értetni Austriával, bog} 7 Magyarország vétót kiált minden panslavisticus, trialistieus törekvésnek. Az ember azt hinné, hogy mivel a kormány elnök úr nincsen elfoglalva ily nagyobb czélzatu dolgokkal, az ország belügyei talán annál rende­zettebbek. Én nem vagyok Jellinek Arthur, a kaposvári lantos, (Derültség) a ki dithyrambuso­kat csak annak tud zengeni, a ki hatalmon ül. Teg­napi beszédében egy oldalvágást mért Szapáry grófra — azt hiszem, a t. gróf ur nem vette észre — midőn azt mondta hogy mióta Szapáry gróf ki ment a cabinetből és Tisza Kálmán lett pénzügy­minister, azóta egészen új irány van a pénzügyi kormányzatban. Tisza Kálmán megköszönheti e mondást kedves lantosának. Ez a legnagyobb sér­tés, melyet egy ministerelnök ellen el lehet követ­ni, midőn azt mondjuk, hogy 12 évi kormánya alatt 8 — 9 évig tűrt meg egy pénzügyministert és csak akkor vette észre, hogy az rosszul kor­mányzott és hogy új iránynak kell bekövetkez­nie. De tovább megyek, nem hiszem, hogy Tisza Kálmánnak nagy öröme lett volna Szapáryt ki­buktatni a pénzügyministerségből; sőt azt hiszem, hogy Szapáry gróf, ha ma kezet akar nyújtani akármelyik ministeri tárcza után, mely üres, meg­kaphatja. Hát akkor mért engedte őt bukni a ministerelnök ur? Ha volt neki oly terve, melylyel az országot boldogíthatja, miért nem súgta meg Szapárynak, hogy ne lett volna válság és nem kellett volna neki két tárcza terhét viselnie? Más parla­mentben ha egy minister bukik, interpellálják a kormányt: mért bukott? Nálunk ez nem szokás. Engedje meg a ministerelnök ur, hogy mégis kér­jem, a mennyiben szavaimnak jelentőséget óhajt tulajdonítani. (Nevetés jobbfelöl.) Asbóth képviselő ur nevetett, mert azt mondtam ; kérem, hogy a mennyiben szavaimnak jelentőséget óhajt tulajdo­nítani. 0 ilyesmit bizonyára hiába fog kérni, mert az ő szavainak bizony senki sem fog semmi jelen­tőséget tulajdonítani. (Derültség balfelöl.) Kérem tehát a ministerelnök urat, méltóztassék, mintegy interpellatióra válaszolva, ha szavaimat figyelemre f méltatja, megértetni e házzal, mik voltak azon okok, melyekért Szapáry volt minister ur tárczá­jától megvált ? Be kell zárnom beszédemet az idő előrehala­dott volta miatt és a ház iránti figyelemből el kell hallgatnom (Halljuk! Halljuk!) a mit még elakar­tam mondani, csak még Asbóth János t. képviselő urnak leszek bátor pár szót mondani. Nem leszek hosszas, nem fogok visszaélni a ház türelmével. (Halljuk!) Asbóth János képviselő ur ma monológot tartott. (Derültség a szélső baloldalon.) Vádolta az ellenzék mindkét pártját, hogy feketén fest, hogy művészi számokkal él, hogy a magyar állam hi­telét lerombolja. Arra nézve, hogy művészi szá­mokkal élte, az ellenzék nevében megfelelni, ha ugyan érdemesnek fogja találni, hogy jelentőséget tulajdonítson szavainak,fog Horánszky t. képviselő­társam és meg fogja mutatni, hogy mennyire mű­vésziek vagy igazak azon számok, melyeket ő használt. De hogy a magyar állam hitelének érté­két az ellenzék rontja, azt kénytelen vagyok hatá­rozottan és egész meggyőződésemből tagadni. (Helyeslés a baloldalon.) A magyar hitel értékét — értem most nem a pénzügyi, de a politikai hitel értékét — nem az ellenzék rontja, hanem rontják az ország és a külföld előtt azon férfiak, a kik lel­kük egész meggyőződéséből, kezükben tollal har­czoltak egy ügy mellett, nem mondom azért, hanem addig, mig a külügyi hivatalban hivatalt nem kapott és a mikor kapott, nem mondom azért, ha­nem akkor, mikor kapott, ott-hagyja pártját és beáll egy uj pártba. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A magyar politikai hitel értékét az rontja, a ki bizonyos carrier kérdése miatt cserél zászlót. E carriert a közvélemény roszszul értelmezi. Az nem rontja annak a hitelnek az értékét, aki kitart egy párt mellett rendületlenül és kész szembeszál­lani a pártja ellen intézett minden támadással, (Elénk helyeslés a baloldalon) de hogy ha ott hagyja, pártját és lesz államtitkár. Ez a gyors carrier rontja a magyar politikai hitelnek értékét, rontja igenis Asbóth képviselő ur, a ki követi Struense szavait, miket Laube irt meg drámájában, hogy: „azért vagyok férfi, hogy kitartsak elvem mellett és hogy testtel és lélekkel kezeskedjem szellemem törekvéseért." A kik igy gondolkoznak és minden ok nél­kül nem hagj'ják ott elvtársaikat, azok védik a magyar politikai hitel értékét és magasra emelik annak zászlaját, a melyre méltán büszke lehet az ország. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ily felfogás tart engem azon pártnál, melyhez szerencsém van tartozni. Kötelességérzet hozott ide szemben a kormánypárttal, kötelességérzet fog itt megtartani. (Helyeslés a baloldalon.) Mi is tehetnők, mi is mehetnénk Biharba

Next

/
Oldalképek
Tartalom