Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

76 12. országos ülés október IS. 1887. az ország közvéleménye. (Helyeslés a szélső bal­oldalon. Élénk ellenmondások jobbfelől.) A t. ministerelnök ur tagadta nemcsak a visszaélések nagy számát, hanem azt is, hogy a tisztviselők azt a sok törvénytelenséget elkövették volna, a melyek ellen panaszkodtam; csakhogy t. ministereinők ur. a maga saját szavaival be fogom bizonyítani, beismerte, hogy ilyen visszaélések történtek, nemcsak politikai, hanem bírósági tiszt­viselők részéről is. Méltóztassék meghallgatni, beszédéből fogom felolvasni az illető helyet: „De ha tovább megyünk, higyje el a t. képviselő ur, nem volna nehéz, hogy más állami hivatalnokok is" — tehát politikaiak is — »hogy más állami hivatalnokok is és mindig csak egyes kivételes esetekben, bírósági tagok közül rendes jogkörün­kön túl, többen korteskedtek az ellenzék, mint a kormánypárt mellett." Tehát elismeri a t. ministerelnök ur, hogy úgy politikai, mint bírósági tisztviselők kortes­kedtek. Az, hogy szerinte többen korteskedtek az ellenzék mellett, egyáltalán fogva nem rontja le az én vádamat, hogy a tisztviselők hatáskörükön túl és törvény ellenére korteskedtek és hatalmukkal visszaéltek. Én pedig egyebet nem állítottam, mint ezt. De a t. ministerelnök ur ennél még súlyosabb vádat emel ellenem, midőn azt mondja, hogy én a nemzet becsülete ellen vétettem. A nemzetnek becsülete ellen, nézetem szerint, vét az, a ki vagy igaztalan vádat hoz fel ellene, vagy pedig ha igaz lenne is, talán illetéktelen he­lyen, szükség nélkül teszi; de a ki igaz dolgokat hoz fel és a legilletékesebb helyen a parlamentben, mely a nemzetet képviseli és felhoz nem ártani való szándékból, hanem azért, hogy a létező bajokat megorvosolja : az nem a nemzetnek becsülete ellen vét, hanem a nemzet becsületének megóvását tartja feladatának, (Elénk helyeslés a szélső bal­oldalon) azt nem gáncs, nem kárhoztatás, hanem elismerés illeti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Más országokban is vannak — sajnos — vissza­élések, de más országokban a parlamentekés kor­mányai, hogy azokat kiirtsák, enquete-ket küldenek ki és felismervén a baj mélységét, annak orvos­láeához haladéktalanul látnak. Az igaz, hogy gyakran oly súlyos sebeket fedeznek fel a jelen­tések, hogy azokra nemcsak a hazai közvélemény, hanem a külföld is feljajdul. De midőn látja a hazai polgárok közönsége és látja egyszersmind a külföld, hogy a nemzet felismervén a bajokat, rög­tön azoknak orvoslásához nyúl, akkor nem követ dob arra a nemzetre, hanem elismeri életrevalósá­gát, mert meg akarja menteni jövendőjét. így tesz Anglia. Igen sok társadalmi bajnak a létezését az cnquetek következtében felismervén, csakis ily módon sikerült azoknak meggyógyítását eszközölni. Én, t. képviselőház, a nemzet becsületét sok­kal magasabbra tartom, semhogy az ellen véteni valaha megengedném magamnak. De nem az szol­gálja a nemzet becsületét igazán, ki a hibákat. — mindegy, akár maga követte el, akár mások — pa­lástolni igyekszik, a ki azon orvoslati módokat, melyek egyedül czélszerűek, megtagadja, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem uraim ! Nem az igazán barátja a nemzet becsületének, az annak sírásója. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Malijuk! Halljuk!) Csak későbben akartam a t. ház figyelmét pár perezre kérni, főleg hogy Eötvös Károly t. képviselő ur beszédére né­hány észrevételt tegyek, de az imént előttem szó­lott t. képviselő ur beszédére szükséges, hogy most rögtön, beszéde után tegyek néhány meg­jegyzést. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mindazt, a mit Irányi Dániel t. képviselő ur tegnapi beszédének, vagy e beszéd általam történt értelmezésének enyhítésére mon­dott, szívesen veszem tudomásul; de engedelmet kérek, egészen más azt mondani, hogy egyes ki­vételes esetekben voltak,vagy lehettek visszaélések. Ennyit megmondani épen nem is mutat elpalásto­lási szándékra és egész más azt mondani — akár­hogy magyarázzuk is azt — hogy az országgyűlés többségben levő pártjának egy tekintélyes része azon megvesztegetési módoknak köszöni, hogy itt van, (Helyeslés jobbfelől) mert ebben az ország vá­lasztói egy nagy részének erkölcsi elítélése rejlik. {ügy van! Igaz! jobbfelől.) Ez az, a mi ellen tiltakoznom kell. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Igaza, van a képviselő urnak abban is, hogy eddig nem volt soha szokása — elismerem, mindig elismertem —• az intentiókat gyanúsítani. De midőn tegnap azt mondta, hogy a kormány és a múlt országgyűlés többségének tagjai azért nem fogad­ták él, hogy a verificatio rendes bírákra bizassék, mert féltek, hogy az esetben hatalmukat.nem tart­hatják meg: ez már az intentiónak gyanúsítása; ez az, a mit én visszautasítottam és a mi ellen til­takoztam. (Élénk helyeslés jobbfelől. Igaz! ügy van í) Emlékeztetem r a a képviselő urat — kény­szerít rá, hogy emlékeztessem — hogy a múlt országgyűlés végén épen a megvesztegetési bűn­nel szemben igen szigorú törvényjavaslatot ter­jesztettem elő. A világért sem akarom ezzel az intentiót gyanúsítani, mert ezt viszonzásul sem teszem; de azt mint az igazság érdekében levőt, meg kell mondanom, hogy azon tör­vényjavaslatot épen a t. túloldal kívánságára vontam vissza. (Igaz! ZJgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Ily előzmények után az intentiók gya­núsítását, azt hiszem, visszautasíthatom, viszonozni pedig — ismétlem — nem fogom ; mert most is azt mondom, azt hiszem, hibás volt az a kívánság,

Next

/
Oldalképek
Tartalom