Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

12. orgjságos ülés október 18. 1887." 77 hogy azon törvényjavaslat visszavétessék, de bizo- | nyosan tiszta, hazafias indokokból fejeztetett ki. Ezt elvégezvén, csak néhány észrevételt legyen szabad tennem Eötvös Károly képviselő ur előadására. (Halljuk'!) A képviselő ur, miként a t. előadó úrral is tette, sokat foglalkozott részint személyemmel, részint nagyváradi beszédemmel, Minthogy már többen is szívesek voltak ezen nyilatkozatomra reflectálni — a mit nemcsak rossz néven nem veszek, sőt kitüntetésnek tekintem, hogy választóimhoz intézett beszédemet is elég fontosnak tartják arra, hogy vele a képviselőházban is tüzetesen foglalkozzanak —- kénytelen vagyok némely tévedést rectifieálni és némelyekre nézve kiegészíteni azokat, a miket mondottam. Ismétlem, köszönöm, hogy ama beszédem szóba jött és én nem is bánom, ha minden beszédemet, legyen az a választókhoz intézve, vagy egy lakomán mondott toast, birálat alá veszik, mert én nem szoktam megmondani utasításul, a mint némelyek megteszik a választókhoz intézett beszédeknél, hogy ezt a beszédet lehet az újságokban ' közölni, de azt a másikat jobb lesz elhallgatni (Élénk derültség és tetszés.) A t. képviselő ur mindenekelőtt kiemeli azt, hogy én Nagyváradon hivatkoztam első alkalommal az elmúlt két évtizedre és jóakaratból irányomban ugy magyarázza, hogy ezt azért tettem, hogy mivel most TOSSZ a helyzet, azt mondhassam, hogy az nem 1875-ben kezdődött,, hanem az egész két évtized elején. Nem tudom, a t. képviselő ur olvasta-e azt a beszédet? Eötvös Károly: Olvastam! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha olvasta, akkor elfelejtette (Derültség.) Mert én abban a beszédben szóltam ugyan a két évtizedről, de mikor az azalatt elért előhaladásokról beszéltem, azt mondtam, hogy a mi pedig a hibákat illeti, azokra nézve nem fogok szólni az 1875 előtti dolgokról, mert csakis azért beszéltem az egész két évtizedről, hogy mindazt, a mi előhaladás az országban van, ne láttassam a mostani 12 évi kormány érdeméül escamotirozni. (Ugy van.' Ugy van! a jobboldalon) Ebben nem volt meg az a szándék, hogy a létező bajok másra hárittassanak át, sőt volt óvakodás, nem tulajdonítani magunknak érdemül azt is, a mi másnak az érdeme; mert van a haza. irányában ennek a kormánynak is érdeme, azt nem hagyom magamtól elvitatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez volt az indok. Kár volt tehát ily egyenes, tiszta értelemmel szemben — de bocsánatot kérek, nem volt kár -— szándékom gyanúsításához folyamodni; mert az ily fegyver mindig csak azt mutatja, hogy az illető meg van győződve argumentatiója gyöngeségéről. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A képviselő ur azt mondja, hogy én a dohányjövedékből 12 milliónyi jövedelmet várok a csempészet megakadályozása utján; de 8 — mint mondja — meg van róla győződve, hogy ebből 10 millió elmarad. Ez félreértés, t. képviselő ur. Félreértés, tudom, mások is voltak, kik ugy értették; de olvassa el akárki is beszédemet, melyet különben revideálni nem volt időm, én a megkárosodást mondtam 12 millióra, ezt fenn is tartom, de hogy bármely törvényes intézkedés folytán 12 millió fog ezen az úton bejönni az államkincstárba, azt soha sem mondtam. És elárulhatok még egyet a t. képviselő urnak. Hogy ha a törvényjavaslat, melyet be fogok adni, elfogadtatik, a közvetlenül következő 1888-ra ezen az úton várt eredményt sokkal szerényebben számítom, mint ő; mert ő két milliót számított, én majd, midőn a költségvetést előterjesztem, meg fogom mondani, hogy a legközelebbi évre csak egy millióra számítok. (Tetszés a jobboldalon.) Ugyancsak a nagyváradi beszédre vonatkozólag az is mondatott, hogy én mindhalálig ezen a helyen akarok maradni. Engedelmet kérek, én ezt sem mondtam, sem mint pénzügyminister, sem mint ministerelnök; de hogy mind halálig azon fogok törekedni, hogy a pénzügyi rendezés megtörténjék, azt mondtam és mondom. Egyáltalában annyi parlamentáris érzéket, vagy többet mondok, a saját szempontomból annyi előre látást talán mégis feltehetne rólam a képviselő ur, hogy azt csak nem merem mondani, hogy mind halálig itt maradok, mikor innen egy bizalmi kérdésben egy egyszerű szavazat kilökhet. (Elénk ellentmondás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nyugodt lehet /) Igenis egy bizalmi kérdésben egy szavazat innen eltávolíthat, de azért mindjárt meghalni mégis csak nem szeretnék. (Hosszantartó élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Különben még mielőtt a képviselő urnak irántam kifejezett jóindulatára reílectálnék, csak egyet említek fel és ez az, hogy a képviselő ur emlékeztet a régebb időkben történt választásokra. Bizony én is emlékszem egynémelyekre. Emlékszem például — és ez akkor constatált tény volt, nem puszta szóbeszéd — hogy mikor még nem volt elhatározva, hogy a régi jog mik ép értelmeztessék s némely törvényhatóságban azt ugy értelmezték, hogy szavazattal bir mindaz, a ki nemes szülőktől származik, más törvényhatóságban pedig ugy értelmezték, hogy csak azok birnak, kik már 1848 ban választottak: — volt egy törvényhatóság, a melyben ugy, a mint a pártczél kívánta, egyik kerületre nézve az egyik elvet mondták ki, a másik kerületre nézve a másikat. Azt gondolom, hogy ha a t. képviselő ur megerőlteti magát, fog emlékezni, hogy melyik vármegye volt az (Hosszantartó élénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon) és arra is,