Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-12
12. országos ülés október 18, 1887. 65 múlhatatlanul el kell fogadni, (Halljuk! Halljuk f) Vagy el kell fogadni azt, hogy a parlamentarismus kormányzási rendszere alapjában és pricipialiter hibás és téves, mert nem képes biztosítékot nyújtani a nemzeti közakarat érvényesítésére; vagy pedig el kell fogadni azt, hogy a parlamentarismus helyes, de a magyar nemzet nincs qualificálva aparlamentarismusra (Ugron Gábor közbeszól: Ez új dolog!) és nem áll azon politikai niveaun, hogy a parlamentarismus útján biztosítani képes legyen a nemzeti közakarat érvényesítését. Vagy azt kell tehát mondani, hogy a magyar nemzet— nem egyes részeiben, nem egyes töredékeiben, hanem egészében és nagyban — megvesztegethető jogosulatlan anyagi és személyes érdekeiben, vagy pedig, hogy oda sülyedt, hogy a hatalom előtt meghunyászkodik. Vagy az elsőt, vagy a másodikat tessék kimondani, de nyíltan; vagy pedig, tessék elismerni, hogy a választások eredménye, a ház többsége a nemzet bizalmának kifolyása. (Helyeslés johbfelől.) Hogy ha áll az, a mit előttem szólt t. képviselő ur mondott, hogy tudniillik a kormány elnök urnak a nemzet felett varázshatalma van: akkor ezt én nem a nemzet gyengeségében, hanem abban keresem, hogy a nemzet tekintélyét kifelé és befelé oly fokra tudta emelni, a melyen nem emberemlékezet, hanem századok óta nem volt. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ha azok, a kik ezen választási eredményt nagy csapásnak tartják, abban a véleményben vannak, hogy e csapás azt a következményt fogja szülni, hogy meg lesz hamisítva a 67-iki kiegyezés: méltóztassanak megnyugvást találni abban, hogy az önök meggyőződése szerint a 67-iki kiegyezés már úgyis régóta meg van hamisítva, a mint ezt előttem szólt t. képviselő ur ki is emelte. Még csak egyre kívánok felelni. (Halljuk! Halljuk!) Mondják, hogy oly tényezők hatnak, a melyeknek csak az lehet eredményök, hogy a nemzet morális erejének alapja, a nemzet politikai idealismusa meg lesz ingatva. Én azt hiszem, ha vádak positiv alakban lesznek formulázva, nem fog rá hiányozni a ház ezen oldaláról a positiv válasz; de általánosságban, a hogy a vád, élével a ház ezen oldala ellen irányozva, formulázva volt, sőt egészen academiee, tisztán csak a politikai elméleti igazság vizsgálatának szempontjából bátor volnék arra utalni, hogy vau valami, a mi a nemzet morális erejének megingatására nézve veszélyesebb hatással bírhat, mint az, ha a kormányzat kezelésében történnek dolgok, melyeknek nem kellene történniök és a melyeket én a magam részéről sem védeni, sem támogatni, sem menteni nem fognék. Mert hogy ha méltóztatnak ugyanazon hidegvérrel helyt állani a kritikának, a mely hidegvérrel méltóztatnak mások ellen súlyos vádakat formulázni: én kiKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. mondom, hogy mi az, a mi a nemzet morális erejének és a nemzet politikai idealismusának megingatásában igenis veszélyesebb; és szerintem ez abból áll, hogy ha azok, a kik a kormányzat gyakorlati nehézségei által semmiképen sincsenek szorítva, ha azok, a kik a nemzeti lelkiismeret tógájában járnak; ha azok, a kik egyedül maguknak vindicáíják a nemzet vezetésére a jogosultságot ; ha azok, a kik egyedül hirdetik magukat kormányképeseknek: ha azok napról napra, az ellenzéki opportunitás követelményéhez képest változtatják álláspontjukat, nemcsak egyes nagy kérdésekben, hanem egész politikai irányukban. Én a bizottság javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Törs Kálmán jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! A bizottsági előadó ur, Falk t. képviselő, azzal kezdte tegnapi igen rövid beszédét —fájdalom, hogy olyan rövid volt az a beszéd —- hogy nálunk nem annyira a jövő-, mint a muít megbirálása szokta képezni a felirati viták lényegét. Talán a történeti igazsággal nem mindenben egyez meg e kijelentés; kivált a korábbi múltra nézve; de azt elismerem, hogy az utóbbi országgyűlésen a felirati viták lényege csakugyan ilyen szokottlenni. Én azonban azt kérdem az előadó úrtól, hogy ha mi ma be akarunk menni a felirati vita mélyébe, lényegébe, vájjon beszélhetünk-e mi másról, mint a múltról s ha már a múltról beszélünk, tehetünk-e erre egyéb megjegyzést, mint a legsúlyosabb kritika megjegyzéseit? Vájjon van-e ezen t. kormánynak jövője? (Egy hang jóbbfelöl: Van!) Meglehet, hogy van, felteszem, mert hiszen a ministeri székek telvék férfiakkal, kiknek eszük ágába sem jut onnan eltávozni, (Élénk derültség a szélső baloldalon) de azt kérdem, hogy a minister urak közül találkozott-e valaki, vagy a t. ház többségéből találkozott-e egy ember, sőt találkozott-e bizottsági előadó is, a ki a kormány törekvéseinek jövőjét, prograinmját kifejtette volna, akár ma, akár tegnap, akár a választások egész hadjáratában? Egy ember sem találkozott. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) És ha mi, ellenzék, belemegyünk, a mint bele is megyünk a felirati vitába, kinálkozik-e előttünk a bírálatra más tárgy, mint a kormány múltja, még pedig nagyon szomorú múltja? A t. bizottsági előadó ur — én is constatálom, mint előttem már eddig minden szónok constatálta — alakilag és irály tekintetében igen szép felirati javaslatot terjesztett a t. ház elé. Sajátságos, hogy a mikor e t. kormánynak és a mögötte ülő és őt mindenben fokozatos bizalommal követő pártnak (Derültség a szélső baloldalon) valamely dicséi étre méltó, díszül szolgáló állami okiratra van szüksége: akkor mindig a t. bizottsági előadó urat rántja elő, hogy számára szép munkát csi9