Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

12. országos ölés október 1*. I8S7 63 filétus támad, akkor az a boldogtalan bosnyák j alattvaló minden körülmények közt felségsértést követ el (Derültség balfelöl) és ennek kellemes conse(\nentiáit majd a nyakába akasztják. (Élénk derültség és helyeslés balfelől.) És azt a tartományt még ma, 10 esztendő után, sem képesek ezen monarchia keretébe beilleszteni. Természetesen erre azt mondják, hiszen nem is akarunk annectálni. De ha nem akarnának annectálni, vájjon mi képezi a kárpótlást azon sok száz millióért ? Mert azon körülmény, hogy ezen drágalátos aquisitio felett a ministerelnök urnak oly széles jó kedve keletkezik, compensatiót még sem képezhet. (Élénk derültség és tetszés balfelöl) Ezek után, t. ház, van jogom azt mondani, hogy a dualismus csak fictio és ha ehhez méghozzávesszük azon veszélyt, a mely Magyarország államiságára pénzügyeinek rendezetlenségéből származik: akkor el lehet mondani, hogy ez az ország soha ennél nagyobb veszélynek kitéve nem volt. Mert, t. képviselőház, államok és alkotmányok nem tisztán külállamok támadásaitól mennek tönkre, hanem tönkre mennek akkor is, ha a fennállásnak, fenmaradásnak feltételei és biztosítékai veszendőbe mennek éselcsenevésznek.(?7i?í/TOn! balfelől.) Ezek, t. képviselőház, tények és ezeknek a tényeknek élét nem tompítja el azon körülmény, a t. kormány felelősségének terhét nem enyhíti az, hogy ezen állapotok egy része már a Deákpárti kormányzás idejében fennállott. Hat. képviselőház, arról volna szó, hogy a t. kormánynak büntetőjogi felelősségét megállapítsam, akkor e tekintetben bizonyára éles megkülönböztetést kellett volna tennem shogy ezt nem tettem, annak igazán csakis beszédem oeconomiája az oka, mert a részletekre túlságosan nem akartam kiterjeszkedni. De itt, t. képviselőház, nem a kormány büntetőjogi, hanem politikai felelősségének megállapításáról van szó s ez irányban teljesen elégséges annak censtatálása, hogy a t. kormány a dualismus és Magyarország államisága védelmének szempontjából sokkal előnyösebb helyzetben van, mint Deákpárti elődei és ha ez irányban mulasztásokat követett el, az sokkal súlyosabb elbírálás és impatatio alá esik. (TJgy van! balfelől.) Ne feledjük el azt, t. képviselőház, hogy akkor maga a kiegyezés új dolog volt s annak minden feltétele és következménye nem volt akkor oly világosan látható; azonkivül az egész politikai helvéten lidércznyomásként feküdt azon gyanú, hogy Magyarország államisága veszélyezteti a monarchia biztonságát és positióját. Ámde, t, képviselőház, az események azóta ezt a gyanút fényesen eloszlatták és ha a kormány a dualismus és Magyarország érdekében felszólal, nem pusztán Magyarország, de a monarchia és a dynastia érdekeire is hivatkozhatik. Egyike, t. képviselőház, a legnagyobb politikai és történeti igazságoknak, melyet Deák Ferencz azzal a gyönyörű hasonlattal fejezett ki, hogy e monarchiának szerkezete egy boltozathoz hasonlít, melyet két külön álló oszlop tart. Minden törekvés, mely szorosabb kapcsolalot létesít, kimozdítja az oszlopokat helyükből és magát a monarchiát összedóléssel fenyegeti. Ezt, t. képviselőház, azzal lehet kiegészíteni, hogy minden oly törekvés és tény, a mely Magyarország államiságát gyenígti, a monarchiának oszlopait és alapjait ingatja meg. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezek azon indokok, t. képviselőház, amelyeknek folytán én azt hiszem, hogy a t. kormánynya] szemben a lehető legnagyobb igényekkel léphetünk fel. T. képviselőház! Ezeket akartam a válaszfelirat ötletéből elmondani. — Röviden zárom szavaim. A ministerelnök úr tegnap deprecálta t. barátom, Apponyi Albert grófnak, hogy a történelem verdictjére hivatkozott. Én ugyan, t. képviselőház, nem látom át, hogy miért ne alkothatnánk magunknak képet, hogy a történelemnek milyen a verdictje; de miután, t. képviselőház, a ministerelnök ur ettől averdiettől oly nagyon fél és fázik, én tehát nem fogom ennek a verdictjét kimondani, hanem kimondom igen egyszerűen azt, hogy az a kormány, mely 12 évi kormányzatának eredményeként ezt a mostani helyzetet állítja az ország elé, az nem érdemel bizalmat és azért gr. Apponyi Albert t. barátom válaszfelirati javaslatát fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház Csak szavaim helyreigazítása végett kérek szót (Halljuk!) A képviselő ur azt mondta, hogy én tegnap megróttam gr. Apponyi Albert t. képviselő urat, hogy a történelem verdictjére hivatkozott és hogy én attól félek. Tessék elolvasni tegnapi beszédemet, én ezt nem mondtam. Sőt ellenkezőleg azt mondtam, hogy ne akarjuk mi a történelem verdictjét kimondani és épen azt jelentettem ki, hogy teljes lelki nyugalommal várom a történelem verdictj ét. (TJgy van! jobbfelöl.) Tehát épen ellenkezőjét mondtam annak, amitat. képviselő nrreám fogni méltóztatott. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Josipovich Géza jegyző: Asbóth János! AsbÓth János: T. képviselőház! Megvallom egész őszinteséggel — se tekintetben egy tekintélyes példa után indulok — hogy én is azok közé tartozom, a kik nincsenek elkészülve. Nem vagyok pedig elkészülve azért, mert azt gondoltam, hogy ugy is nagyon sokan fognak készülni erre a vitára s egy általán nem volt szándékomban felszólalni. Mint hogy azonban azt tapasztaltam, hogy olyanok is, a kik szólni szándékoztak, nem voltak elkészülve, ebből a körülményből bátorságot merítettem nem ugyan arra,