Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

62 12. országos Bíés ektéfeer 18. 1887. ezen eredményben oroszlánrésze van a magyar nemzet államalkotó és államfentartó erejének, mely a legmostohább viszonyok közt is érvényesíteni tudja magát. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, azt a kérdést, hogy Magyarország államisága milyen lábon áll, nem ezen az alapon lehet elbírálni, hanem el lehet bírálni egyes egyedül csakis azon az alapon, hogy a mennyiben ezen ország rendelkezési jogát visszanyerte, az ország akarata mily mérvben, mily mennyiségben és minő kérdésekben érvényesül. És ha a t. kormány kormányzatának mérlegét meghúzzuk, akkor el lehet mondani azt, hogy ennek az országnak akarata igen is érvényesül a belkormányzati kérdésekben, de ez összes közösügyi kérdések complexumában nem érvényesül oly mértékben, mint a törvény szerint érvényesülni kellene. El lehet mondani, t. képviselőház, hogy Magyarországnak érdekei idegen érdekeknek lettek alárendelve; a politikai főhatalomnak súlypontja innen Austriába átesuszamlott és a paritás, a coordinatio viszonyát, melyet a 67-diki kiegyezés eontemplált, a subordinatiónak, a függésnek viszonya váltotta föl, (Vgy van! a baloldalon.) Ez, t. ház, nem azt teszi, mintha én a t. 48-ÍIS párt álláspontjára helyezkedném. Engem attól a t. párttól egy éles és áthághatatlan határvonal választ el. De azért, t. ház, mert én nem vagyok hive a közjogi oppositiónak, mert sok tekintetben nem értek egyet a t. 48-as párt programmjával: abból nem következik az, hogy magaménak valljam a dualismusnak ezen összezsugorítását, a 67-es alapnak azon megrontását, mely a t. kormány kormányzatának eredménye. Nézetem szerint, t. ház, az egyáltalán nem fele] meg a 67-es kiegyezés intentióinak, hogy például a hadsereg szelleme nem reformáltatik. Ez a szellem, vagyis azon hagyományos szellem, mikor a hadsereg a birodalmi egységnek volt instrumentuma, negatiója a magyar államnak és a magyar alkotmánynak; s innen van, fájdalom, minduntalan az a sok eonflictus, mely hydrafejét fel szokta ütni. En nem mondom, hogy a hadseregnek katonai szervezetét kell megbénítani. De azt mondom, hogy e szellemet reformálni kell és főleg a magyar hadsereget, a közös hadsereg kiegészítő részét, a nemzeti élet talajával szerves összeköttetésbe kell hozni. S hogy ez irányban hogyan állunk, hogy minden és még a legcsekélyebb kísérlet is a t. túloldal részéről határozott non possumussal találkozik: arra nézve elég hivatkoznom a katonai nevelésügy reformjára és az ez irányban tett indítványok meghiasulására. Nemcsak hogy előre nem megyünk, hanem határozottan hátra megyünk. A 67-diki kiegyezésnek egyik legfontosabb mozzanata volt az, hogy az ujonezállítási jog az országgyűlésnek fentartatott. Ámde a népfelkelési törvény tárgyalásánál sikerrel mutatták ki, hogy ez immár illusoriussá lett. Ott van, t. ház, a közgazdasági kiegyezésnek egész complexuma. Ma már, t. ház, a gabonaárak megtaníthattak arra, hogy az agrár-vámok miként képezhetnek compensatiót a magas ipari védvámokért; valamint a t. kormány előterjesztései meg fognak tanítani arra, mit jelent az, hogy az indirect adókról való rendelkezésről lemondtunk. Ott van, t. ház, a külpolitikának kérdése. Állíthatja-e valaki, hogy Magyarországnak a külpolitikában kellő befolyása van, hogy érdekei tekintetbe vétetnek, a mi pedig őt törvény szerint megilletné ? A ministerelnök ur váradi beszédében — kénytelen vagyok a váradi beszédre visszanyúlni, mert tegnap nem adott olyan alkalmat, hogy válaszoljak — nagy elégtétellel beszélt a külpolitika eredményeiről és főleg elmondta, hogy neki Bosznia oceupatiójában mily gyönyörűsége telik. T. ház! Én kénytelen vagyok erre egy-két rövid szóval reflectálni, — egyebek közt azért is, mert azon körülményből, hogy mi ezen kérdést nem ránezigáltiik elő minduntalan, mert nem akartunk ok nélkül recriminálni, fegyvert kovácsoltak ellenünk, azt mondván, hogy mi ezen politikának sikerei előtt leraktuk a fegyvert és térdet fejet hajtunk előtte. Ezt, t. ház, vissza kívánom erélyesen utasítani. — Teszem ezt egyebek közt erélyesen azért, hogy a t. ministerelnök urnak tegnapi szeretetreméltóságáért egy viszontszolgálatot tegyek. A miniszterelnök ur semmit sem szeret annyira, mint az erélyes támadást és invectivát, mert ez neki mindig alkalmat szokott adni fényes visszatorlásokra. Én tehát t. ház, ezt az alkalmat megkívánom neki adni. Mikor a berlini békekötést ezen házban legelőször tárgyaltuk, ugy nyilatkoztam, hogy az egyike a legsilányabb férczmííveknek, melyeket valaha politikai rosszakarat és államférfiúi ügyefogyottság összetákolt. {Hosszantartó általános derültség.) Azóta, t. ház, ez irányban ezen állításom fényesen igazoltatott, mert ezen berlini békekötésnek stipulatiói egyszerűen csak arra valók, hogy meg ne tartassanak. Ott létrejött egy chaos, mely e monarchiának minden érdekeit veszélyezteti és a melyből legális utón kibontakozás nincs. És ez történt utálatos kapzsiságból, hogy megszerezzenek maguknak egy tartományt, melyet nem a fegyver jogával szereztek meg; annak a tartománynak pedig csináltak egy képtelen nemzetközi I helyzetet, minek folytán ma annak van két feje( delme : egy fejedelem de jure, egy fejedelem de J facto ; minek következtében,'ha valaha megtörténik az, hogy a monarchia és Törökország közt con-