Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

12. országos ülés október IS 18S7. 61 közigazgatás; mert a conservativ actio az államot erőssé teszi, ellenkezőleg a liberális actio az egyéni jogkürt tágítja. Mi tehát itt a liberalísmus, mi a conservativ, ki állapítja meg? Mintán erről a themáról szólok, lehetetlenség, hogy röviden ne reflectáljak a t. ministerelnök urnak tegnapi napon történt egy kijelentésére, melyben azt mondja: nem lehet az állami közigazgatás mellett abból a szempontból kardoskodni, hogy tehát a kormány akkor azután ne gyakoroljon befolyást a tisztviselőre. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a t. ministerelnök urnak ebben egyszerűen nincsen igaza. Igenis, állami kinevezésnél van a kormánynak befolyása a tisztviselőre administrativ ügyekben; de a hol szolgálati pragmatica van, ott nem kívánhatja, hogy kortesczélokat szolgáljon, épen úgy, a mint e tekintetben a bírónak függetlensége biztosítva van. {TJgy van! bálfelöl.)Egészen másképen van azonban a mostani rendszernél, ennél, ha a kormány nincs a közigazgatási tisztviselővel megelégedve, megteszi, hogy egyszerűen nem candidálja. De hogy visszatérjek: ha tehát ezek az organicus kérdések, melyek a liberális és conservativ actio vagy elvek harczából megoldást nyerhetnek, mintegy most bevannak fejezve sha más oldalról, azon problémák, a melyek megoldásra várnak, ezzel semmi nexusban nincsenek: akkor be van bizonyítva, hogy a liberalísmus nem képez kapcsot a t. kormány és pártja között. De, t. ház, ezen problémák óriási fontossággal birnak, mert Magyarország existentiája ezektől függ és ezek megoldása méltán képezheti a pártok törekvései és küzdelmeinek alapját, mert meglehet ezeket oldani jól, rosszul, vagy sehogy. En nem hiszem, t. ház, hogy a politikai kapcsolatot a t. kormány ós pártja között az a meggyőződés képezné, hogy ezen problémákat csakis ez a kormány képes megoldani. A t. kormány kormányzatának characteristieonját nem sikerek, de igenis fiaskók képezik. És mikor a tegnapi napon a t. előadó ur óvatosan kerülte, hogy a múlt kormányzat eredményéről beszéljen, nagyon jól íudta,hogy ezt miért teszi: > mert multadban nincs öröm.< De hozzá lehet tenni, hogy jövődben sincs remény. Mert ha megnézzük a trónbeszédet és megnézzük a válaszfeliratot, ebből kedvező prognosticont nem lehet vonni. Ez a trónbeszéd! Ez a tátongó ürességű trónbeszéd, melyben nincs egyetlen politikai gondolat, de főleg, t. ház, melyben nem látjuk a komoly elhatározást, a mely cselekvésekben szokott nyilvánulni. És ha a válaszfeliratot nézzük, a mely olyan szépen elmondja, hogy elvárja, hogy a t. kormány jövőre a költségvetést be fogja tartani; azután elmondja, hogy most már a pénzügyi helyzet oda | irányult, hogy mig azelőtt csak a felesleges kiaf dásokról kellett lemondani, most már a nélkülözhetetlen kiadásokat is meg kell nyirbálni, de mindezeknek azután nem vonja le a eonsequentíáját! Nekünk azonban jogunk van levonni ebből a eonsequentiát és ha egy többség a kormánynak ilyen szegénységi bizonyítványt állít ki, akkor azután jogosultak vagyunk azt mondani, hogy azt a kapcsolatot a kormány és pártja között nem képezheti azon meggyőződés, hogy az ország bajain ez a kormány és csakis ez a kormány képes segíteni. (Élénk helyeslés balfeUl.) Ez pedig semmi más, mint a képviseleti rendszer meghamisítása, a mi sokkal fontosabb és súlyosabb következményekkel jár. Nincsen egy ország alkotmányának más biztosítéka, mint azon erős elhatározás, hogy rossz kormányzatot nem tűr. A melyik perczben egy ország közönyös lesz kormányának képtelen sáfárkodása iránt, a mely perczben nincsen az az erős elhatározása, hogy ily mulasztásokkal és hibákkal szemben tabula rasat csináljon; (Zajos helyeslés balfelöl.) abban a perczben az országban veszendőbe ment azon politikai erő is, melylyel majdan, ha kell, alkotmányát külmegtámadások ellen is védelmezhetné. (Helyeslés balfelöl.) De, t. képviselőház, nemcsak a képviseleti rendszer van meghamisítva, de meg van hamisítva maga a dualismns, a 67-diki kiegyezés és veszély fenyegeti Magyarország államiságát. A válaszfelirati javaslat elmondja, hogy Magyarország államisága mily szilárd alapokon nyugszik és hogy ennek az országnak sohasem volt külföldön ily befolyása és tekintélye. Hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy annak a kérdésnek elbírálására, hogy Magyarországnak milyen a közjogi szervezete, hogy ez az ország milyen politikai pouvoirral rendelkezik, egyes egyedül csak is az országgyűlés illetékes. Én tisztelem a külföldi közvéleményt, annak jó véleményét, de nem tartom ez irányban illetékesnek már azért sem, mert eddigelé én még nem tudtam azt megállapítani, hogy a közvélemény verdictjét mikép lehet meghatározni. Azzal pedig, a mit ez irányban Austriában mondanak, nekem ugyan senki se jöjjön, mert azok a declamatiók ott Magyarország befolyásáról és praeponderatiójáról tisztán politikai czélzatosság szüleményei; melyek arra valók, hogy mentél többet kaparítsanak és mi azután ennek szépen felülünk. (TJgy van! balfelöl.) Én, t. képviselőház, ez irányban egyes egyedül illetékes fórumnak az országgyűlést tartom. Megengedem, hogy Magyarországnak államisága az utolsó időben befelé consolidálódott. Készséggel elismerem, hogy ebben része van annak a körülménynek is, hogy két évtized óta nemzeti kormányunk van; hanem merem állítani, hogy