Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

60 12. orsnágos ülés október IS. 18S7. t. ház, oly kormánynyal szemben, mely classicus példát csak arra szolgáltat, hogy ezen országot miként nem kell kormányozni (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) És a mi, t. ház, ezen helyzetet igazán komolyíyá, sőt csaknem kétségbeejtővé teszi, az azon körülmény, hogy ezen abnormis helyzet nem politikai indokokra vezethető vissza, magyarázatát nem abban találja, mintha a kormány jól teljesítené functióját s bizalmat érdemel és mintha az ellenzék rosszul teljesítené kötelességét, tehát bizalmatlanságot érdemel. Mikor, t. ház, oly jelenséggel állunk szemben, mint például a somogyi bizalmi szavazat: ez a közvéleménynek oly demoralisatióját, a fogalmaknak oly anarchiáját jelenti, melylyel szemben merem állítani, a legerélyesebb ellenzék sem volna képes zöld ágra jutni. (Igás! ügy van! a haloldalon.) Ismétlem, t. ház, a mai helyzet nem politikai indokokra vezethető vissza. Hogy minő indokok azok, t. ház, annak vizsgálata messze vezet.(Halljuk! a bal- és szélső haloldalon.) Meglehet, t. ház, hogy egy nagy lélektani rejtélylyel és kérdéssel állunk szemben. (Halljuk!) A ministerelnök urnak sikerült a magyar közvéleményt megbabonázni. (Altalános derültség.) Oly jelenség ez, t. ház, melylyel ugy a magán, mint a közéletben gyakran találkozunk. Én nagyon jól emlékszem, hogy Francziaországnak egyik- kiváló publicistája Franeziaország viszonyát III. Napóleonhoz akként jellemezte, hogy Francziaország ahhoz a mesebeli királykisaszonyhoz hasonlít, a ki egy szemfényvesztőbe, ezermesterbe szeretett, a ki őt practikáival és mesterkedéseivel megigézte. (Derültség a balT és szélső baloldalon ) Ámde, t. ház, az ily révedezésnek keserű ébredés szokott lenni a következménye. És az lesz nálunk is, mert léteznek pénzügyi catastrophák, melyeket méltán el lehet keresztelni pénzügyi Sedannak. Meglehet, t. ház, hogy ezen helyzet indokát leginkább azon átalakulások vagy válságokban kell keresni, a melyeken Magyarország ugy politikai, mint társadalmi viszonyainak összességében keresztülment. Az ily korszak a stagnatiónak, kifáradásnak, sőt a politikai erkölcsök sülyedésének korszaka, mely tart mindaddig, mig a nemzet egész szervezete megegészségesedik. De, t. ház, mint már mondám, ebbe bocsátkozni nem akarok. Constatálom azt egész egyszerűen, hogy nem politikai indokokra vezethető vissza. Mert én, t. ház, nem tehetek róla, de hasztalanul keresem azon politikai kapcsot, mely a t. kormánypártot a kormányhoz füzí. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A bizottsági válaszfelirat, mely a ház asztalára le van téve, azt mondja, hogy a kormánypárt ezután is rendületlenül fogja követni a szabadelvuség zászlaját. Megengedem, t. képviselőház, hogy ez igy lesz, de merem állítani, hogy a liberalismus nem képezi a kapcsot a kormány és a kormánypárt között. Én nem látom a liberalismust a kormány actiójában, sőt nem látom magában a közvéleményben sem. Én Magyarország közvéleményében jelenleg nem látok semminemű határozott politikai irányzatot, legyen az liberális, legyen conservativ vagy radicalis; hacsak az antisemitismust ebbe a cathegoriába nem helyezzük; de gondolom ezt nem lehet megtisztelni avval, hogy politikai irányzatnak kereszteljük el. Nem mondom, t. képviselőház, hogy nem léteznék egyeseknek, sőt számosaknak keblében határozottan ily természetű politikai nézet; én csak azt állítom, hogy ezek nem tömörülnek, nem csoportosulnak és nem képezik egy politikai működésnek substratúmát. És ennek, t. képviselőház, megvan a maga természetes oka. Ily természetű politikai kérdések ma nincsenek napirenden. 1848 előtt létezett czélja is, értelme is úgy a liberális, mint a conservativ politikának. Miért? mert arról volt szó, hogy egy feudális államból törvényhozási utón modern államot alkossunk. 1848. t. ház, ez irányban egy századnak munkáját végezte, lerakta nemzeti életünk alapjait, egyensúlyba hozta alkotmányunk különféle elemeit. Es ha a dolog természete szerint intézményeink az adott alapon maguktól tovább fejlődnek, ez nem képezhet köztünk olyan differentiákat, mint a melyek akkor létrejöttek, mikor az alapvető munka megtörtént. Azok a problémák, t. képviselőház, a melyek Magyarországot ma foglalkoztatják, lényegesen más természetűek s azt tartom, sem a liberalismussal. sem a conservativismussal szoros nexusban nicsenek. En, t. képviselőház, az államháztartás rendezésére, az államkormányzat javítására, sőt még a külpolitikai kérdésekre, valamint az Austriával való kiegyezésre sem liberális, sem conservativ megoldást nem tudok; sőt szerintem minden oly törekvés, mely ezeket a függő politikai kérdéseket a politikai doctrinák chablonjai alá akarja venni, csak zavarra, ellenmondásokra ad alkalmat. Ott van,t. képviselőház, a közigazgatásnak rendezése, és azon nagy controversia, mely a megyei közigazgatás és az állami közigazgatás tekintetében köztünk fenforog. Ha a conversativ politikát szószerinti értelemben vesszük, akkor a mostani megyei közigazgatás fentartása conservativ dolog lenne, viszont ha a conservativ politikát abban az értelemben vesszük, a melyben szokták, akkor conservativ dolog lenne az állami