Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-11

54 11. országos ülés október 17. 1887. nek tesz eleget; mégis oly lényeges törvényhozói alkotásokat helyez kilátásba, melyeknek valósítása jelentős előrelépést jelez, az aggodalom egy részét eloszlatja, bizodalmat gerjeszt és a jövőre nézve reményt ad. (Helyeslés jobbfelöl) Egy czélt pedig mindenkor és minden viszo­nyok között változatlanul és föltétlenül szem előtt kell tartani, ez az erkölcsi és rendezett szabadság utáni törekvés, mely a jogállam fogalmában meg­testesülését találja és a mely az igazságnak, a szabadságnak és a nép ó'nhatóságának alapelvein van fölépítve. E szerint a törvényhozás minden ágában azon elveknek kell hiven maradniok, melyek hivatva vannak, a legszentebb erkölcsi, szellemi és anyagi javunkat azon biztosítékkal ellátni, mely a jelennek el nem utasítható köve­telménye, igyekezni kell az érdekközösség ápolása által az általános jólétet előmozdítani és teljes elszántsággal azon utón kell járni, mely igazi üdvhez vezet, (Ugy van!) Különösen czéltudatos rendszer hozandó be a törvényhozásba, mely az állami élet minden ágában következetesen keresztül viendő: mert csak a törvényhozás egysége az intézmények összes terén és az állami cselekvőség minden tényezőjének Összhangzó közreműködése által érhető el a visszásságok alapos orvoslása és ez által az állam szabadságának, nagyságának és hatalmának megóvása. (Helyeslés jobbfélől.) Kell hogy a törvényhozás minden oly igyekezet gócz­pontja és ápolója legyen, mely az alkotmányos élet kífejlésére és megerősítésére valamint a jelen érdekei és vezérlő eszméi megvalósítására szolgál. (ügy van! jobbfélől.) Azért a törvénykezésnek a közigazgatástól való szigorú elválasztásához mint alapszabályhoz szorosan kellene ragaszkodni és ennek minden beavatkozását mellőzni, mert csak ez által lehet­séges egyrészről az igazságszolgáltatás önállóságát és függetlenségét megóvni és másrészről lehet­ségessé tenni, hogy a közigazgatás hatalma erélye­sen és hathatósan kifejlődjék. Mindenekelőtt a jó közigazgatásnak és tör­vénykezésnek, melyek az okszerű törvényhozás súlypontját képezik, előföltételeit JceHene meg­szabni, ezek között a kerületek czél&gerfí és meg felelő beosztását is, mivel az ily lényeges előkér­dések helyes megoldásától a végrehajtás sikere kiválóan van függővé téve; mert javítások és törvények mindig egyik a másik talaján kell hogy keletkezzenek. Hogy a közigazgatás saját felada­tának jelenben megfeleljen, kívánatos, ugy mint eddig is megkísértetett, utat törni ennek lassan­kénti államosítására, az önigazgatás lényegének tekintetbe vétele mellett, mert csak oly módon lehetséges jó és időszerű közigazgatás, ha a tisztviselők szilárd alapra helyeztetnek, ugy, hogy a törvények korlátain belül hivatalukban akadály­talanul járhassanak el, mely czelra megfelelő szolgálati szabályzat is szükséges. (Helyeslés.) De e mellett nem mulasztható el az egyén szabad mozgásának czáljából, a közigazgatás beavatkozásai ellen a szükséges biztosítékot nyúj­tani az egyéni jogok oltalmára és neki az igért közigazgatási bíróság felállítása által alkalmat adni, hogy saját érdekei védelmében károsítás esetén biztos segélyt nyerjen. Szabatos és gyors igazságszolgáltatást kellene behozni, mivel ez a közélet egyéb fontos ágaira is behatókig visszahat; mivel jelenben csak ez felel meg a jog és a nép szükségletének és csak ez által sikerülhet a közbizodalmat az igazságnak eme szilárd támaszát emelni és a törvény előtti tiszteletet és szentfélelmet a népöntudatába átvinni: e végre az igért törvényeket minél hamarább meg kell hozni és a szükséges javításokat, ezek között az intő eljárás behozatalát is, meg kell valósítani. (Helyeslés.) E czélra szükséges a bíróságokat és kivált­képen a felsőbíróságokat is, melyek egymással elválaszthatlan kapcsolatban állanak és szüntelen viszontlátásban vannak, ugy szervezni, hogy mint a törvények valóságos őrei oly helyzetbejuttas­sanak, hogy az előbb-utóbb hozandó törvények és törvénykezési eljárás által reájok háramló foko­zott követelményeknek teljesen eleget tenni képesek legyenek. Ez pedig csak ugy érhető el, ha mint eddig is történt, a legjobb és legkipróbáltabb erők jutnak és juthatnak a felsőbíróságokhoz, férfiak jellemre nézve szilárdak és igaziak, kik általában műveltek, tudományosan képzettek és egyszersmind az élet iskolájában, jelesen az alsóbirósági gya­korlat által nyerték ama, tapasztalatokat, melyek kiválóan minősítenek felsőbirónak; mert csak olyan férfiaktól várhat az állam kitűnő szolgálatot és csak olyanokkal érhető el az igazságszolgál­tatás ama, magas feladata, mely feladat a mély jogérzék és a jogrend előtti hódolat. Csak olyan férfiak tanácsa van hivatva, a mi nálunk is be fog következni, az alsóbirósági tagok érdeme, tevékenysége és alkalmazhatósága felől véleményt adni és egyúttal mint becsületbíróság működni, szintén tőlük fog függni, az alsóbiróságokat éltető szellem. De kérdésen kívül áll az is, hogy valamint az állami tisztviselő kötelessége, hogy hivatalán belül és kivül az állásához mért tiszteletre, tekin­télyre és bizoclalomra méltóan viselje magát, ép ugy az államnak is kötelessége, hogy őt kellő fizetés által az élet csekély gondjaitól megmentse és igy képessé tegye, hogy teljes odaadással hiva­tásának szánja magát; mert az élet külső viszo­nyaitól való függésnél szenved a hivatalnak méltósága és a sikeres működés. (Helyeslés.) A mostani jogállam főkövetelményét képezi

Next

/
Oldalképek
Tartalom