Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-11

48 11. országos tiléi októb?r 11. 18*7. tett annyival inkább, mielőbb elvárván, nehogy azoknak halogatása a más országokban tapasztalt társadalom-ellenes mozgalom élesztésére indokul szolgáljon. Az elszámlált és más, ezúttal meg nem említett, de az ötévi országgyűlés folyama alatt bizonyosan szükségeseknek mutatkozandó javítások nagy része azonban tetemes pénzáldozatba fog kerülni, az ország pénzügyi helyzete és közgazdasági álhipota pedig, fájdalom, a legszomorúbb képet tárja elénk, olyannyira, hogy magoknak a meglevő intézményeknek fentnrtása i« csak nagy megerőltetés árán válik lehetővé. A kormány ugyanis oly könnyelmű gazdálkodást, folytatott és folytat a mai napig, hogy daczára a sokszori adóemelések és új adók behozatalának, nemkülönben az állami javak eladásóból befolyó jövedelemnek, az évi hiány átlag 40 millió körül forog, a mely új meg új kölcsönöket, illetőleg adókat tesz szükségessé. Mely állapot annál nyomasztóbb, mert egy bonyolódott és zaklató adókezelés mellett, a mely tehát hovaelőbb megváltoztatandó, igazán tűrhetetlenné vált és annál aggasztóbb, minthogy tartós béke idején keletkezett és mivel részint a terhek folytonos növekedése, részint a közgazdasági viszonyoknak egyre súlyosodó volta a kibontakozás lehetőségétis csaknemkétségessé teszik. Különösen pedig kétségessé teszik ha a kormány élén ugyanazon férfiak maradnak, a kik a jelen állapotot megteremtették s a kik iránt annál kevesebb bizodalmunk lehet, minthogy egyfelől oly Ígéreteket, a minőt a jövőben követendő szigorú takarékosságra nézve most hangoztatnak, már évekkel és évekkel ezelőtt is tettek s a helyzet mindamellett évről-évre rosszabbra változott és mert másfelől jelenleg sem tudnak oly módokat javasolni, a melyek ugy pénzügyi mint közgazdasági bajaink gyökeres orvoslására vezethetnének. llyenekül ugyanis mi, Felséges ur, a szigorúbb gazdálkodáson s a szeszadónak nem ugyan a termelésnél, hanem az eladásnál leendő felemelésén kivül, csakis az ország függetlensége alapján eszközölhető gazdaságosabb berendezést, leginkább pedig a külön vámterület esetén remélhető tetemts jövedelem biztosítását tekinthetjük, külön vámterület s önálló nemzeti bank mellett a hazai ipar és kereskedés is nagyobb lendületet veendvén. Felséged biztosítani méltóztatik, „hogy az összes külhatalmakkal folytonosan barátságos jó viszonyban állunk és hogy alapos reményünk van ahhoz, hogy kormánya ezentúl is buzgón közreműködve azon tényezőkkel, melyekkel együtt eddig a békét megóvni kikerült, annak zavartalan megőrzése ezentúl is biztosíttatni fog." Mi e biztosítást örömmel fogadjuk, a békének tartós megőrzése, ámbár a nagy hadiköltségek miatt az is súlyos terheket ró reánk, főleg mostani helyzetünkben a legfontosabb állami érdekek közé tartozván. Mindazáltal nem mulaszthatjuk el ez alkalommal is kinyilatkoztatni, hogy a béke fentartását csak ugy fogjuk valóban üdvösnek ismerni el, ha egyúttal külviszonyainkból folyó állami érdekeink, különösen a Balkán félszigeten sértetlenül megóvatnak, nem engedvén, hogy az ottani népek önrendelkezése és szabad fejlődése, a fennálló nemzetközi jog és szerződések ellenére bármely idegen hatalom által erőszakosan meggátoltassák. A mi, ha mégis megtörténnék, viszont mi biztosítjuk Felségedet, hogy létérdekeink védelmére semmi áldozattól visszariadni nem fogunk. Mely áldozatot azonban — ezt is tartozunk őszintén megvallani — sokkal nagyobb lelkesedéssel s hozzá tehetjük: nagyobb sikerrel fog-ná meghozni a nemzet, ha régi törvényeken alapuló állami önállását és függetlenségét az ország teljesen visszanyervén, a hazafiúi kötelességen túl, a hazafiúi lelkesedés is vezérelné elhatározásában és tetteiben. Kik egyébiránt legmélyebb tisztelettel maradunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Budapesten, 1887. évi október hó 17-én. alázatos szolgái: a magyar országyülés képviselőháza. Benyújtják: Irányi Dániel s. k., Eötvös Károly s. k., Vidliczkay József s. k., Győrffy Gyula s. k., Lukáts Gyula s. k., Bornemisza István s. k., Petrich Ferencz s. k., Haviár Dániel s. k., Dobay Antal s. k., Simonfay János s. k., Tors Kálmán s. k., Elnök ; Azt hiszem, méltóztatik beleegyezni, hogy ezen javaslat kinyomassák és a ház tagjai között szétosztassák. Következik gr. Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. bizottsági előadó úr rámutatott azon gyakorlatra, mely szerint a felirati vita nem annyira a jövő teendőinek eeseteíése, mint inkább a kormányzatnak a múltban követett elj feletti bírálat körül szokott forogni. Én, t. ház, tekintettel vagyok igenis erre a múltra. Ez a múlt határozza meg pártállásomat és határozza meg a kormánynyal szemben elfoglalt állásomat. Ezen múltnak alapján, a melyből azt a tapasztalást vonjuk le, hogy a kormány azt a feladatot, a melyre vállalkozott, t. i. pénzügyeink rendezését, nem volt képes megoldani, mely miüket arra tanít, hogy az ország érdekében a legszükségesebb reformokat nem tudta keresztül vinni és különösen, hogy a nemzet erkölcsi erejének fentartására és növelésére az ő kormányzata üdvös befolyást nem gyakorol; ennek a múltnak alapján elvbarátaimmal együtt ma is a kormány