Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

386 33. országos Ülés dcczember 14, 1887. A ministerelnök ur feleletében legelőször megjegyzést tett az interpellatió modorára nézve, melyet ő helyesnek nem tekintett. Én magam is gondolkodtam, hogy minő modorban, helyesebben mondva, minő alakban adjam be azt az interpellatiót és kihez intézzem azt. Minthogy három, illetőleg négy ininister részéről láttamsúlyos j elenséget arra nézve, hogy bizonyos kormányzati kötelességek elmulasztattak, nekem mindenik ministerhez kérdést kellett intéznem. Abban azonban természetesen semmi veszélyes praecedenst nem láttam volna, hogy ha a 4 ministerhez intézett kérdés — miután interpellatiómban is ngy jeleztem, hogy az összministeriumhoz van intézve — maga a ministerelnök ur által nyert volna feleletet. Abban a nézetben egyébiránt nem vagyok, hogy akár ily, akár másféle alak veszélyes praeeedenst alkotna akárminő irányban is. Áttérve a kérdés érdemére, mindenekelőtt eonstatálom, hogy a ministerelnök ur — a többi minister urakról nem szólok, hozzájuk ez a kérdés nem intéztetett — azon kérdésemre, hogy miként véli orvosolhatni a választók súlyos, alkotmányos, közjogi sérelmét — feltéve, hogy a mennyiben ez a súlyos közjogi alkotmányos sérelem fenforog — csak elütőleg felelt azzal, hogy ő ezen közjogi sérelem fenforgását egyáltalában nem látja. Ezt mellesleg és előzetesen jegyezve meg, áttérek a feleletekre, melyek főleg a ministerelnök ur által, de a többi minister urak által is adattak. (Halljuk!) Azt mondja a ministerelök ur, hogy ő szeretné a maga részéről, hogy ezen kérdés minden pártérdektől ment módon tárgyaltassék itt a képviselőházban. Azt hiszem, hogy ha én kijelentem, hogy én is szeretném ezt, a ministerelnök ur helyeslésével találkozom. De azt hiszem és fel kell tennem, hogy nem pusztán ékesszólási szólam volt ez a ministerelnök úrtól, hanem hogy az az érzet talán a pártját is, mely megette ül és mely őt és cabinetjét támogatja, most már ezen kijelentés után át fogja hatni és ezt a kérdést az előterjesztettekhez képest minden pártérdektől menten fogja tekinteni és szavazatát akként fogja adni. (Helyeslés és tetszés balfelől) Én remélem ezt, óhajtom is, de a ministerelnök ur kijelentése után várom is, hogy akként fog történni. Azt mondja a ministerelnök ur feleletének legfontosabbnak látszó részében, hogy szabad-e, megengedhető-e, ezélszerű-e, hogy a választások érvényének kérdésében, akár a ministernek, akár a központi választmánynak intézkedési jog adassék vagy engedtessék? És midőn a ministerelnök ur ezt a kérdést felteszi, egyúttal megvilágítja előttem és a t. képviselőház előtt az ellenkező eset lehetőségének kérdését. Hogy oly eset, minőt a t. ministerelnök ur felhozott, lehet-e, nem lehet-e, a felett én nem vitatkozom. Önkényesen felhozott példák, önkényesen kigondolt esetek felett néma mi feladatunk itt tárgyalást folytatni. A kérdés eoncret és én a ministerelnök ur feleletét magára a eoncret kérdésre vártam volna. A dolog t. képviselőház, a következő: A ministerelnök ur megengedi azt, mindenkinek meg kell engedni — hogy választási visszaélések történhetnek. Meg kell engedni mindenkinek, hogy még a kaposvári választásnál is tényleg — akármit mondottig a biráló bizottság, akármit mondanak is a hivatalos iratok — fordulhattak elő választási visszaélések. Hogy ezt meg kell engedni, az kétségtelen azért, mert a mi törvényeink nem egy, de sok helyen intézkednek a választási* visszaélések kérdésében. Intézkednek nevezetesen és pedig az a törvény is intézkedik, melyre a ministerelnök ur is hivatkozott: az 1874. XXXIII. t.-cz. 92. és több szakasza is, de különösen a 92. §-a intézkedik akkép, hogy ha a választás folyamán a választási vagy küldöttségi elnök, jegyző, vagy bizalmi férfiak vagy egyéb megbízottak cselekvésükkel vagy mulasztásukkal a törvényt megsértik, akkor fegyelmi eljárás elrendelésének van helye. Másutt a büntetőtörvénykönyv egyik szakaszában ki van mondva — és erre a t. igazságügyminister ur is hivatkozott — hogy büntettek és siílyos beszámítási vétségek esetén büntető intézkedésnek van helye. A harmadik esetről szintén választási törvény és a házszabályok rendelkeznek a petitionalis jog szabályozásánál, midőn a választóknak megadják azon jogot, hogy visszaélés esetén kérvényezzenek, a választás megsemmisítését kérhessék és midőn a házszabályok intézkednek az iránt, hogy a parlamenti biráló bizottságok a választás érvénye tekintetében határoznak. A három eset egymástól teljesen független ; független a fegyelmi eljárás esete a büntettek íeletti eljárás esetétől, mindkettő független a választás érvényének a parlamenti biráló bizottság által való megállapításától vagy meg nem állapításától; szóval mind a három eset, a mint azokat alkotmányunk felállítja és azokban intézkedik, egymástól teljesen független, (ügy van/ a szélső baloldalon) Egyik és másik esetben most már az a kérdés, hogy fennálló alkotmányunk értelmében, kinek kötelessége eljárni és ha az eljárás meg nem történt, ki követte el a mulasztást? A parlamentben a kérvény beadatott, a biráló bizottság a kérvényt letárgyalta, ugy alakilag mint érdemileg hozott ítéletet. Az ítélet érvénye, belső tartalma felett én interpellatiómban sem nyilatkoztam és a ministerelnök ur téved, ha beszédében ellenkezőt sejtet, én akkor is kijelentettem,