Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-33

33. országos ttlés űeezember 14. 1887. 387 hogy a bíráló bizottság határozatának tartalma felett e ház nem határozhat, azért én arról nem is szólok. Az egész bíráló bizottsági dologról én, mint azon bizottságnak egyik biró tagja, megmondtam véleményemnt hivatalos alakban is a ház elé terjesztett külön véleményben és nem engedem magamat a ministerelnök ur által becsalogatni azon térre, hogy a bíráló bizottság határozata felett érdemileg nyilatkozzam, (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) hanem megyek az alkotmány által kijelölt két másik eset vizsgálatába és engedjen meg a ministerelnök ur, hogy először az igen t. igazságügyminister ur feleletével foglalkozzam. Kijelenti az igazságügyminister ur, hogy az igazságügyi kormányzatnak igenis feladata általában és egyes panaszok esetén jogsérelmekben orvoslást nyújtani, vagy az orvoslást elősegíteni. De a mint ezt egyrészről megengedi, másrészről kijelenti, hogy az igazságügyi kormánynak nem feladata a bűntetteket és bűntetteseket kutatni és nem feladata különösen hivatalból eljárni — ezt sem a ház, sem a bíráló bizottság tekintélye meg nem engedhetné — ott, a hol egy conerét kérdésben a ház bíráló bizottsága már határozott. Különösen nem érzi magát hivatva az igazságügyminister ur ezen ügyben hivatalból fellépni azért Bem, mert a büntető törvény 181. §-a ezt esak magánfélnek és csak feltételesen engedi meg; végre azért sem léphet fel hivatalból, mert a házszabályok 56 , 76. és 77. §§-ai értelmében a ház elnökétől nem kapta meg a felhívást, hogy itt bűntett symptomái forognak fenn, tehát üldözze azokat. T igazságügyminister ur, ha valaki az ország kormányzói közül esetleg bűntett symptotaáit látná maga előtt, de mégis a bűntett üldözésének kötelessége alól csak azért érezné magát felmentve, mert a ház elnöke őt nem figyelmeztette, vagy mert a bíráló bizottság erre nem hívta fel figyelmét: azt hiszem, hogy e mentséggel egy országnak kormányzó államférfia a maga hivatalos és erkölcsi kötelességét egészen teljesítettnek nem tekinthetné. (Elénk hélyesUs a szélső haloldalon. Mozgás jóbbfelöl) Hiába csodálkoznak ott az ellenkező oldalon oly férfiak, kik a kérdést valószínűleg nem értik, mert nem tanulmányozták, (Derültség balfelöl) mert ha tanulmányozták volna, nem igen hiszem, hogy lényegesen más lenne nézetük e kérdésben, mint a minő az enyém. A büntető törvénynek az igazságügyminister ur által hivatolt szakaszai felett itt most törvénymagyarázatba talán nem bocsátkozhatunk, vagy legalább nem mulhatlanulkell, hogy bocsátkozzunk, de t. ház, azon törvénynek, t. i. az 1878 : V. t.-cz. 181. §-ának 3. pontja így szól: „öt évi börtönnel büntetendő az, a ki a szavazatot más jelöltnek nevére irja be, mint a kire a választó szavazott". Ez van világosan abban a törvényben ós én a t. igazságügy minis tért, mint a ki a bírói pályán jól, becsületesen és a felelősség teljes érzetében eltöltött hosszú életnek nagy részét futotta meg és magát a t. ministeremököt is arra figyelmeztetem, hogy nézzék meg azokat az okiratokat, melyekről itt szó van és ha akár birói szemmel, akár a minden dologban tisztán álló és önbecsérzetére súlyt fektető férfiú szemével nézik meg azokat az okiratokat : kétségtelenül azon meggyőződésre fognak jutni, hogy itt igen sok egyes szavazó esetében a legsúlyosabb, legkomolyabb és a vitát semmikép meg nem tűrő sérelmek fordulnak elő és oly jelenségek, a melyek kétségtelenül igazolják, hogy itt e concret kérdésben igen sok szavazat más jelöltnek nevére íratott be, mint a kire a választó szavazott. így áll ez, akár mondja ki ezt a biráló-bizottság, akár nem — ámbár megjegyzem, hogy e kérdésben a bíráló bizottság in merito nem is nyilatkozott — s a ministerelnök ur legyen szíves megjegyezni, hogy a biráló bizottság kimondván, miként 3 egy és ugyanazon természetű közokirat körül, ha a háromnak tartalma meg nem egyez egymással csupán az veendő figyelembe, a mely a képviselő kezében van: ezzel kimondotta azt, hogy ha ez az egy közokirat teljesen hamis is elejétől végig, az a helyes és elfogadandó és kimondotta azt is, hogy a másik kettőt meg sem tekinti és tényleg meg sem tekintette, a miről a t. ministerelnök ur meggyőződhetett, ha a biráló bizottság ítéletét figyelmesen elolvasta volna, (ügy van! a szélső baloldalon.) A biráló bizottság tehát nem mondja, hogy nem történt hamisítás, hanem azt mondja, hogy nem vizsgálja meg, történte vagy sem, sőt még nyíltan elzárkózik a vizsgálat elől is, mert ő a három példányban vezetendő egy és ugyanazon természetű közokiratnak másik két példányát meg sem akarja tekinteni. be én azt kérdem a t. igazságägyminister úrtól, hogy vájjon annak a biráló bizottságnak kisebbsége, a mely állott két bíróból a többséggel szemben, a mely állott bárom bíróból, vájjon a biráló bizottság kisebbsége és ezen kisebbségnek hivatalos munkálata nem elég indok e a t. minister ur előtt arra, hogy legalább nyomozást indítson ebben a kérdésben? De kérdem, ha nem egy biráló bizottságnak birákból álló kisebbsége adta volna különvéleményét és jelölte volna meg azon pontokat, a melyek fölött el lehet siklani száz paragraphusra való hivatkozással, de a melynek súlyos erkölcsi beszámítási természetét semmi többségi szavazattal megsemmisíteni nem lehet; (Igaz! XJgy van! a bal- és szélső baloldalon) azt kérdem a t. igazságügyminister úrtól, ha nem egy biráló bizottságnak kisebbsége, letett esküje tudatában és felelősségének teljes érzetében és az illető 49*