Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-33
384 33. országos ülés deczember 14. 1887. mánynak, akár a mínisternek; és nem-e a törvényességnek épen ugy, mint a választás szabadságának érdekében fekszik, hogy az egyszer igy kiadott mandátum ügyébe ne avatkozhassak más, mint az, a ki törvény és szabály szerint arra, hogy annak érvénye vagy érvénytelensége fölött dönteni hivatva van. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) És legyenek szívesek a tisztelt képviseli) urak meggondolni az ellenkező eljárásnak mi lehetne a következése — feltéve mindig, hogy volna egy beliigyministcr vagy egy kormány, a mely a választások szabadságának meghamisítására beavatkozással élni akarna Vegyünk egy megfordított esetet. Megtörténik a választás; a kormánypárti elnök kiadja a mandátumot az ellenzéki képviselőnek. Akkor két napig azon lajstrom le lévén téve a megyeháznál, vagy talán még az irodában, nem is tudja az ember, történt-e vele azóta valami vagy nem. A választásnál megbukott kormánypárti képviselő odamegy a központi bizottsághoz és azt mondja: nézzétek meg, a szavazatok rosszul számíttattak, nekem volt többségem. Az a központi választmány ugy, mint a somogymegyei tett, belemegy, megvizsgálja, feljelenti a belügyministernek, hogy itt bizony igazában a mi emberünk, a kormánypárti lett megválasztva. Most a bclügyminister is megvizsgáltat]ÍÍ, constatálja és hivatalosan deelarálja, hogy biz itt nem az ellenzéki, hanem a kormánypárti jelölt kapott többséget. Akkor feljön az országgyűlés elé a veríficationalís kérdés — ismét mindig feltéve a részrehajlóságot, a mely feltevésből pedig az interpelláló képviselő ur is kiindulni látszott: — vs Jjon lehet-e az az eset, hogy az ily módon előleg teljesített vizsg-áJatok után az az ellenzéki képviselő verineálta k ssék? Kern minden esetben — ismételve mondom, föltéve, hogy a kormány vissza akar élni — nem minden esetben megsemmisittetnék-e a választás? És ilyen módon nem lehetne-e majdnem kivétel nélkül ott, a hol erősebb küzdelem volt, minden ellenzéki képviselőt mandátumától megfosztani ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azért ily eljárást inaugurálni azért, mert most történetesen megfordítva áll a dolog, csakugyan igen nagy hiba lett volna a kormány részéről. És csodálkozom, hogy az interpelláló képviselő ur rosszalja, hogy a kormány ezen útra rá nem tért. A mi már, t. ház, a dolgot tovább illeti, a t. képviselő ur, ha jól emlékezem, tőlem egyénileg azt kérdezte: „vájjon mikép vélem azon választó polgárok alkotmányos közjogi sérelmét megorvosolni, kiknek szavazata bűnös utón épen azon képviselőjelölt javára számíttatott, a kire nem szavaztak , sőt, a kinek épen ellenjelöltjéreszavaztak? És vájjon nem látom-e szükségesnek és indokoltnak Ő Felségét a királyt értesíteni arról, hogy a korona egyik tanácsosa mily módon jutott képviselői mandátumhoz?" T. ház! Én tartozom, de nemcsak, mert tartozom, hanem mert azt hiszem, hogy mindnyájunknak kötelessége a bíróság tagjainak mindenikéről feltenni, hogy ha különböző nézetben voltak is, de saját lelkiismeretük meggyőződését követték. Fölteszem a t. interpelláló képviselő úrról is, de okvetetlenül fel kell tenni s nem szabad kételkedni az iránt, hogy hasonlóan jártak el azok is, kik vele ellenkező véleményben lévén, visszaélést nem láttak s a választást törvényesnek találták. És épen azért én a magam részéről határozottan azon nézetben vagyok, hogy azon hibák nem követtethettek el. Epén azért arra nézve, hogy mit tennék, ha elkövettettek volna, semminemű nyilatkozatot itt e részben nem tehetek. Annyival kevésbé tartom kötelességemnek erről ő Felségének jelentést tenni, nemcsak azért, mert hiányzik & tényálladéki alap, hanem azért is — és itt ismét figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy én kötelességemnek tartom és tettem is, ha szükség volt rá, védeni mindenkivel szemben a felségi jogokat, de ezen jogok közé azt, hogy egy a képviselőház által végrehajtott verificatio fölött, (Ugy van! jobbfelöl), ha csak erkölcsileg is, elítélő ítéletet provocáljak, számítbatónak nem tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végül, t. képviselőház, a mi a gróf Széchényihez intézett kérdést illeti, kit különösen sajnálok, hogy ma itt nem lehet, de különben is sajnálok, hogy betegsége miatt jelen nem lehet, annyit mondhatok a t. képviselő urnak, hogy gróf Széchényi Pál nem fog abban tanácsot kérni senkitől, mert nem szorul rá, hogy mi fér össze a tisztességgel és mi nem ; (Ugy van ! a jobboldalon) de egyet tudok és ez az egy az, hogy midőn a törvényes bíráló bizottság többsége, nem látva azt a hibát, melyet a t. interpelláló ur lát, az igazolást kimondta: az igazán nem férne össze a tisztességgel, hogy ő, pusztán azért, hogy a képviselő ur tetszését megnyerje, (Mozgás a szélső baloldalon) mintegy maga megbélyegezni látszanék a bíráló bizottság többségét. Éz az, a mi már csakugyan nem férne meg a tisztességgel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Báró Orczy Béla beliigyminister: T. ház! Szigorúan szorítkozva arra a kérdésre, melyet a t. interpelláló képviselő ur hozzám intézett, én csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy akkor, midőn a belügyministerium a somogyi központi választmány határozatát
