Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-31

31. országos illés üeezember 12. 1887. 355 Ez esetet közöltem a gazdasági lappal, de nem adták ki, mert ez eset azt mutatta, hogy a marhavész nem ragályos. Merem is állítani, a mely jószágban nincs meg az anyag a kórra és a mely jószágnak gondját viselik, az nem is fog a marhavészbe beleesni. De mi következik ebből ? Nem az, hogy nincsen szükség a közegészségi intézkedésre, gondviselésre és a felügyeletre, sőt ellenkezőleg, épen az, hogy nagyon is szükség van. De miután a törvényjavaslat szerintem csak fordítás s abban a rendezett államban, honnét e fordítás által vétetett, rendezett viszonyok között virágzik s nincsenek benne a nálunk szükségessé vált közigazgatási intézkedések, a bizottság ezt a javaslatban nem vette tekintetbe. A törvénynek pedig két czéljának kell lenni. Az első az, hogy a meglevő bajt megakadályozza, de legfőbb czéljának annak kell lenni, hogy a bajt megelőzze. Ez utóbbi ellen a törvényjavaslatban nincsen semmi. Azon miveltebb államokban, a melyeknek intézkedéseit e törvényjavaslat lefordítja, nincsen szükség gondoskodni arról, hogy a marhát megitassák, mert ezt ugy is teszik. De nálunk tágas legelőkön van egy csapatban 600—1000 darab marha és egy gulyás és egy kút. Ebben van a betegség csirája, ennek orvoslásáról a törvényjavaslatban gondoskodva nincs. T. ház! Mindent megtarthatónak látok, a mi bent van a törvényjavaslatban, de sok nincs benne, a mit szükségesnek tartanék. A II. fejezetben mindjárt, a hol a törvényjavaslat azt mondja: „Intézkedések az állategészség előmozdítására s megóvására" határozottan kifejezve kellene lennie romák, hogy az, ki előljáró, kötelessége volna felügyelni arra, hogy minden község határában, sőt faluban is, a kutak rendben legyenek s legyen elegendő viz; a pásztor ne legyen egy nyomorult öreg ember, a kinek van egy kis fia, a kit odaállítanak 600 darab marha mellé, van egy nagy gémeskút, melyből egy meglett ember sem képes 600 darab marhának vizet meríteni, a marha összecsődül és a gyöngéje általában nem jut a vízhez. Meggyőződésem az és a tapasztalán is azt mutatta, hogy a marhavész mindig akkor üt ki, a mikor nagy szárazság van, ilyenkor rendesen elfogy a mező is, a jószág éhségbe is nyomorog s a szabad ég alatt nagy forróságba sinlődik a gulya, nem ihatik eleget, mert elfogyott a viz s ebből keletkezett a körömfájás, szájfájás és mindenféle ragályos nyavalya. Annak, hogy az említettem első marhavész idejében boldogult apám marhái nem hullottak el, nem az következik, hogy az isteni gondviselés őrködött felettünk s bizonyára nem is az ő érdeme volt, hanem azon kedvező véletlen következménye, hogy birtokunkon át eleven ér folyik, melybe a jószág belemegy és a melyből ihatik eleget, mikor neki tetszik és következménye volt annak is, hogy birtokunkon létező buja laposon ép a legnagyobb szárazság és forróság idején, midőn más helyen minden lesült, a legbujább üde, zöld legelő volt s a jószág szükségletét megtalálta; ellenben ott, a hol a nagy szárazság miatt viz és legelőhiány következvén be, nyomorgott a jószág, ott megkapta a bajt. Azért én szükségesnek tartom, hogy a községi elöljáróság kötelességévé tétessék, miszerint ügyeljen fel arra, hogy a kutak mind rendben legyenek ugy a községben, mint azon kívül, hogy továbbá, minden száz darab marha mellé, legalább itatáskor egy pásztor állittassék, mert lehetetlen, hogy egy ember öt-hatszáz marha számára, még ha van is elég, megmerje a szükséges vizet. Ilyenféle óvszereket tartok én szükségesnek és majd a részletes tárgyalásnál fogok is néhány ilyenféle módosítást ajánlani. De minden hiányt aligha fogunk ily úton pótolhatni. Szeretném, hogy ha az ez irányú módosításokat a túloldalon ajánlanák, mert az enyémet talán már azért sem fogják elfogadni, mert ez oldalról jönnek. Még egy dologra akarok utalni. És ez az, hogy ott, a hol ama törvény érvényben van, melyből e törvényjavaslatot lefordították, nincsenek olyan közlegelők, olyan tág birtokok, mint nálunk, hanem minden parczellának meg van a maga tulajdonosa. Nálunk öt-hatszáz, ezer holdas legelőtáblák is vannak egy tagban. S ezért jó lett volna kimondani, talán egy mezőgazdasági törvényben, hogy ilyen nagy tagú legelőt közösen használni nem szabad, hanem fel kell osztani parczellákra. Még ilyenféle intézkedések nem lesznek, addig a baj sohsem fog megszűnni. E hiányokra bátorkodom figyelmeztetni a t. házat. Remélem, hogy gazdatársaim között lesznek, a kik szakértelemmel hozzá fognak szólani és módosításaikkal e hiányoknak legalább egy részét orvosolni fogják. Különben általánosságban egész készséggel hozzájárulok a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Móricz Pál; (Halljuk!) T. ház! Röviden csak annyit akarok t. barátomnak, Mudrony Somának beszédére megjegyezni, hogy általában véve nem fogadhatom el azt az állítását, hogy minden vidéken 50%-el kellene reducálni a szemtermelést és ugyanannyival emelni a takarmánytermelést. Az ország minden vidékének meg van a maga gazdasági rendszere s az a rendszer, mely az egyik helyen jó, a másik helyen nem volna helyes. Az is kérdéses, hogy a mi a szemtermést az előbbinek felére reducáljuk, vájjon a takarmánytermeléssel tudunk-e annyira menni és annyi hasznot előállítani, mint az előbbi rendszer mellett. (Ugy van!) Ma is már oly fokon áll a marhaállomány, hogy, ha azt megkétszereznek, nem tudjuk, hová sülyedne az értéke. ily körülmények között, melyek nemcsak nálunk", de másutt is válságot idéznek elő, olyan 45*