Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-29

Í9. «rrtág»g Mlés A«*«zeml»er 9. Í88?. g^g 3 országon tovább mentek az 1875-iki törvénynyel és ez az azután, a mi kérdésen kivül helyezi azt, hogy Magyarországon nem az a fogyasztási adó, a mi Francziaországban, a hol tisztán a fogyasztót adóztatják meg, mig Magyarországon az adó a termelőt sújtja. Magyarországon ugyanis behozatott, hogy az úgynevezett munkásbor, a mi Magyarországban kereskedelembe nem kerül — hiszen a t. képviselő urak nagy része, a kik az egyes vidékeket képviselik, tudják hogy a munkásbor, lőre, csiger, a mint nevezni szokták, nem kerül a kereskedelembe és mégis azt is megadóztatják és ez nem a fogyasztót, hanem a termelőt sújtja, mert a termelő a bérek kiegészítésére használj ilyen munkásbort. Sok helyen ilyen bor mellett olcsóbban dolgoznak a napszámosok, sőt vannak helyek, a hol nem is lehet e nélkül munkást kapni. Világos tehát, hogy ezen adók nem a munkásra vagyis fogyasztóra, hanem magára a termelőre nehezül. Ezeket akartam elmondani, különben csatlakozom a határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső halon.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Először azon kellemes kötelezettségnek teszek eleget, miszerint egy kérdésben Eötvös Károly t. képviselő urnak adok igazat, t. i. azon kétségbe vont állítása tekintetében, hogy a saját fogyasztásra a bornak egy bizonyos százaléka Magyarországon adózás alá nem vétetik. Bátor vagyok ennek igazolására, tehát a kétségbevonásczáfolásáraa borfogyasztási adó szabályzat 65. szakaszát felolvasni: „A szőlősgazdáknak az 509. rendelete alapján megállapított évi bortermeléséből" — megjegyzem, hogy az 50. §. azt határozza, hogy szüret után hat héttel, tehát a forrás után és az apadás legnagyobb mérve után vétetik fel a bor mennyisége— „tulajdon házi sziikségökre 5°/o nem vétetik fogyasztási adó alá." Tehát ez tényleg ugy van, a mint Eötvös képviselő ur mondta. A másik, a mire szintén rectificatió képen bátor vagyok megjegyzést tenni, az, hogy Szederkényi képviselő ur a franeziaországi bor fogyasztási-adó magyarázatára nézetem szerint tévedésben van az államtitkár úrral szemben, a mennyiben Francziaországban érték utáni bor fogyasztási-. adózás nem létezik, még a boroknak azon megkülönböztetése sem létezik, melyet Szalay Imre képviselő ur kivan életbe léptetni; csakis egyetlen egy megkülönböztetés áll fenn kivételesen Parisra nézve, a mennyiben ott hordóban és a palaczkokban bevitt bor különböző tétel alá esik. A többi városokban az előttem lévő tarifa szerint, mely 70 franczia város adótételeit foglalja magában, mindenütt egységes adótétel van és hogy azon tévedésbe ne méltóztassanak esni, mintha itt csak az octroykat venném tekintetbe, tabellám kimutatásában, az állami adó és az octroy-adó egészen külön van felvéve. Csak azt vagyok bátor ezekről még megemlíteni, hogy Paris kapujánál az octroy- és az állami adó együttvéve hordóban bevitt borra nézve 15 franc, tehát 7 írt 50 kr., a mi számításunk szerint, a palaczkokban bevitt bortól pedig 56 franc, tehát 28 frt a mi számításunk szerint hektoliterenként. Ebből csak azt vagyok bátor kideríteni, hogy a feltételek nem érték szerint és nem fok szerint, mint Szalay Imre t. képviselő ur kívánja, vannak megállapítva és hogy azon tételek a mieinknél sokkal magasabbak. A mi a positiv indítványokat illeti, első sorban Kiss Albert képviselő ur indítványára vagyok bátor megjegyezni, hogy csakugyan a post hoc, propter hoc féle okoskodásnak eeclatánsabb példáját alig lehet adni, mint a milyen a t. képviselő ur okoskodása. Eszembe sem jut, hogy szavában kételkedjem. Hiszem, hogy szenzálok és borkereskedők minden felmerülő jelenséget argumentumul felhasználnak, de legyen meggyőződve, hogy ha a conjuncturákat ismeri és tekintetbe veszi, hogy milyen módon értékesítheti borát, ezeknek az argumentumoknak, ha mindjárt az adótörvényekből merítettek volna is azok, nem fogja az illető hasznát vehetni, mert ha ugy itéli meg a piaezot és a versenyviszonyokat, hogy bizony nem lehet jobban értékesíteni, akkor ezen argumentumok mellett vagy ezek daczára is a szerint fogja borát értékesíteni a mint az egyáltalán lehetséges. És a t képviselő urnak még számítása is önkényes, mert ne méltóztassék a borfogyasztási adónak azon legmagasabb emelését, mely a fővárosra alkalmaztátik, mindenütt a vidéken is tekintetbe venni és a borárulási viszonyoknál is tényezőként szerepeltetni. Mert ha mindenütt azt fogja mondani, hogy mivel e főváros kapujánál 1 frt 49 krral emeltetik a boradó, ennélfogva az egész országban és a külföldről bejövő kereskedőkkel szemben is egyformán ennyivel csökkenni fog a bor ára; akkor a legnagyobb önkényt követi el, mert hisz harmadosztályú városoknál 45 krral, másodosztályú városoknál 95 krral emeltetik a bor fogyasztási adója. Ezen tételek tehát különbözők lévén, egyformán az egész országra nézve nem alkalmazhatók, még az esetben sem, ha — a mit el nem fogadhatok — ez argumentumul felhozható volna is a bor árviszonyaira nézve. Minthogy tehát ezen post hoc propter hoc okoskodást el nem fogadom, a határozati javaslatot sem fogadhatom el. A mi Szalay Imre t. képviselő ur indítványát illeti, mely szerint a borok minősége szerint történjék az adóztatás, ez theoriában véve tagadhatatlanul tökéletesebb adózás volna ugyan: de mél-