Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-29

362*^ W. •magon ttlé» 4eei«niber 9. 1887. sere bizni, a finánczok pedig soha sem voltak képesek akkora összeget beszedni, mint a magán bérlők. Sajnos, hogy találkozott Pakson mindig oly métely — mert nem tagadom, én is annak tartom azt, ki jogtalan utón polgártársát zsarolja — a ki polgártársai kárára nem riadt vissza a borfogyasztási adó kivétele által olyan eszközökhöz nyúlni, hogy megtörtént, hogy oiy óriási büntetéspénzeket vetettek ki, a melyek csaknem felértek az egész rendes jövedelemmel s igy zsarolás utján szaporították jövedelmeiket. Ha tehát fenn akarjuk tartani ezen erkölcstelen eszközöket, ha ki akarjuk tenni polgártársainkat a zsarolásnak, akkor hagyjuk meg ezen szakaszt. De ha meg akarja menteni a t. ház a polgárok érdekét, akkor csatlakozzék Eötvös Károly t. képviselőtársam indítványához és hasson oda, hogy ez a sok visszaélésre alkalmat adó bérleti rendszer megszüntethessék- és az állam vagy kiegyezzen a községekkel, vagy finánezokra bizza a kezelést és igy a községek zsarolásnak kitéve ne legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor: T. ház! Azokra, miket a t. képviselő ur felhozott, csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy én korántsem látok olyan óriási differentiát, mint a t. képviselő ur Paks, Szegszárd és Dunaföldvár községek adózása közt. (Helyeslés.) Mert a mig Pakson 2 frt 11 kr. fogyasztási adó esik egy szemétyre, Szegszárd sem marad e mögött messze, mert itt meg 1 frt 80 kr, a fejenkénti fogyasztási adó. Ez egyéb iránt nem is tisztán arra vezethető vissza, hogv a boradó volna sokkal nagyobb, hanem arra is, hogy a husadó aránytalanul nagyobb Pakson, mint Szegszárdon. Szalay Imre t. képviselőtársam határozati javaslatára nézve csak azt jegyzem meg, hogy többször tétettek már kísérletek — nem ugyan nálunk, hanem más országokban — a bornak classificatio szerinti megadóztatására és az is áll, hogy a mi adórendszerünknek egyik legnagyobb hiánya az, hogy nincs kellő tekintettel a bor árára és minőségére. De én azt merem mondani, hogy a ki az adózásnál végre akarja hajtani azt, hogy a borokat classificálja és azok változó értékéhez akarja alkalmazni az adótételeket, az a mi viszonyaink közt végrehajthatatlan tervezettel foglalkozik. Hivatkozom e tekintetben egy az administratio és különösen a pénzügyi ellenőrző közegek tekintetében sokkal előbbre haladott államra, Francziaországra jjés itt talán nem tévedek, azon térre, a melyet annyiszor kifogásoltak, hogy t. i. nem lehet a mi adótételeinket Francziaország adótételeihez hasonlítani, mert ha megengedem is, hogy a mi adőtételeink nem hasonlíthatók össze a francziaországiakkal, de talán azokból a tapasztalatokból, melyeket ott szereztek, minekünk is lehet következtetéseket vonni. És itt bátran mondhatom, hogy a franczia adózási rendszer terén minden oly kísérlet, mely arra irányult, hogy a bor az érték alapján legyen megadóztatva, meghiúsult. Igaz, hogy részben ma is vannak ilyen adótételek Franeziaországban, de ki vannak vetkeztetve lényegükből, mert a megállapított maximalis adótételek mindig kisebbek, mint ha a bor árát veszik alapul. A mondottakra való tekintettel kérem, méltóztassék a t. ház Szalay Imre t. képviselőtársam határozati javaslatát mellőzni. (Helyeslés joWfélől). Szederkényi Nándor: T. ház! A t. államtitkár urnak azon hivatkozása Francziaországra, hogy ott megszüntették az érték szerinti fogyasztási adót, nem egészen áll. (Zaj.) Wekerle Sándor: Nem is azt mondtam én; csak azt mondtam, hogy ott is olyan dispositiók vannak, melyek ezen fennálló adónak alkalmazását a gyakorlatban semmivé teszik. (Ügy van! jóbofélöl) Szederkényi Nándor: Bocsánatot kérek, a dispositiók olyanok, hogy azokat keresztül viszik, ugy a mint elő vannak irva. Tehát az érték-adóztatási rendszer fennáll; hanem, minthogy ott a fogyasztási adó mellett még az úgynevezett octroy is létezik s a fogyasztás még községi adó alá is vonható, erre nézve az van a törvényekben kimondva, hogy ezek az összes adók azonban egy bizonyos maximumot túl nem haladhatnak. Hogy tehát az érték-adó Francziaországban megszüntettetett, vagy lényegesen módosíttatott volna, az nem egészen áll. Az én nézetem —- eltérőleg a t. államtitkár urnak attól a meggyőződésétől, mely szerint ezt az administratiónál lehetetlen volna keresztül vinni — e tekintetben az, hogy ha másutt keresztül lehet vinni, akkor ez nálunk is lehetséges. Lesznek talán módozatok, melyeket az administratiónál kétségtelenül alkalmazni kell, de utoljára is, ha a mai administratiót tekintjük — hiszen Eötvös t. képviselőtársam ismertette azt, hogy az nem angyali adminiatratió — még is annyi zaklatás mellett, a mennyivel alá vannak vetve az egyes városok és községek a fogyasztási adó miatt, ha az érték-adóztatást akarjuk is életbe léptetni, az azzal járó zaklatás nem lesz olyan túlságos, hogy az elviselhetetlen volna. De ha már felszólaltam, még Eötvös Károly t. képviselőtársam észrevételét egy pontnál ki kell egészítenem. Ez az, hogy Magyarországon a borfogyasztási adó annyira igazságtalan és méltánytalan,a milyen az egész világonnemlétezik.Mertmig pl. Francziaországban keresztül az van vive,hogy bizonyos minimum vagy maximum van megállapítva^!, termelő saját fogyasztására, addig Magyarországon ez is meg van szüntetve. Sőt Magyar-