Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-29

000" 29. országos Illés deezember 9. 1887. ták meg e 2%-ot? Austriában egy oly vidéken, melynek climaticus és talajviszonyai mások, mint alföldünkéi s mint általában Magyarország bortermelő vidékeinek viszonyai; megszabták egy oly vidéken, hol a csapadék nagyobb és rendszeresebb, mint nálunk és a hol az évi párolgás és apadás sokkal kisebb, mint nálunk. Nagyon szeretném azt a magyar bortermelő gazdát látni, a ki be tudná bizonyítani, hogy bora párolgás és apadás által csak 2% ig fogy évenként. Fogy az 5—6%-ig; még pedig nem is az első évi bortermést értem, hanem a 3 — 4 éves bor is többet fogy Magyarországon apadás és párolgás által. A bérlők és zsoldjukban levő pénzügyőrök az apadás kérdésénél is ezer vexatiónak teszik ki a fogyasztási adókötelezett bortermelőt. A másik dolog, t. ministerelnök ur, az, hogy ezekben a pénzügyi rendszabályokban és instructiókbísn a bortermelőnek és családjának nem engedtetik több, mint az összes termelés 5°/»-a (Közbeszólások szélső balfelöl: Semmi sem engedtetik 1) Mióta ? (Felkiáltás szélső balfelöl: Mindig igy volt!) akkor én tehát még jobbnak tudom az eljárást, mint a minő voltaképen. De, t. ház, akár engedélyeztetik, akár nem, ha engedélyeztetik, a régibb időről beszélek, mert régebb időben olvastam e rendszabályt, hogy 40 akóig 2 akó, azonfelül 5°/o engedélyeztetik a saját fogyasztásra. Én a magam részéről múlhatatlanul szükségesnek tartanám népünk társadalmi viszonyainak felfogása és a borfogyasztásra irányuló hajlamánál fogva — melyet az alkohol fogyasztással szemben becsülök — hogy a termelt bornak legalább akkora minimuma mentesittessék a fogyasztási adó alól, a mely minimumot a család minden tagjának a szőlőnek igen nehéz megmunkáitatásu közben elfogyasztani szükséges. Ha már különben is oly borzasztó praecis kezelést követnek a pénzügyi közegek, akkor e mellett a minimumnak nyilvántartása sem költségbe, sem több fáradságba nem kerülne. A nélkül, hogy határozati javaslatot akarnék benyújtani, mert ha a péuzügyminister ur nem akarja, akkor a többség sem akarja, a nélkül tehát, hogy a tárgyban határozati javaslatot akarnék beadni, csak arra kérem a t. minister urat ép ugy, mint az államtitkár és előadó urakat, fontolják meg, vájjon a magán bérleti rendszert a fogyasztási adók terén nem kellene-e teljesen kizárni? Másodszor nem kellene-e egy minimumot, mely a szőlőterület megmunkálásával foglalkozó és családtagjai borfogyasztásának minimuma volna, a fogyasztási adó alól felmenteni ? Ezt óhajtottam a t. pénzügyminister ur szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Hogy fentartani óhajtom az első szakaszt, úgy a mint van, az természetes. És talán nem is kell bővebben indokolnom, hogy egy adótörvényjavaslatot hozni fel indokául az árak minden más tárgynál is tapasztalt ingadozásának, lehetetlen. Mert ha azt mondja a képviselő ur: leszáll a bor ára azért, mert a törvényjavaslat beadatott, akkor ha e törvényjavaslat törvénynyé válik és a kereskedelmi viszonyok javulván, a bor ára felmegy, ez jogot adna azt mondani: lám, merte törvényt hoztuk, felment a bor ára. Ezek minden alapot nélkülöző okoskodások. A mi Eötvös t. képviselő ur felszólalását illeti, mindenekelőtt két dolgot kivánok megjegyezni. Az egyik a következő. Mióta a pénzügyministeriumot — nem mondom, hogy vezetem— hanem a mióta csak ismerem eljárási módját már sokkal elébbről, mint vezetője lettem, a pénzügyministerium mindig előnyt adott annak, hogy a községek maguk vegyék meg ezen adót. Előnyt adott annyira, hogy ha már ki is van hirdetve az árverés és a község hat nappal az árverés előtt kinyilvánítja, hogy meg akarja tartani a jogot, az árverés beszüntettetik és a községnek a jog megadatik. Ennek eredménye is lett, mert egész Magyarországban nem mint a képviselő ur mondja, Isten tudja hány ezer községben — hanem mindössze 374 községben van bérlő. A többiben legnagyobb része megváltás útján kezeltetik és igen csekély része az, a hol maguk a pénzügyi közegek kezelik, a minek egyebeken kivül az az oka is van, hogy ha azt akarnók, hogy több helyen is ők kezeljék, a pénzügyi közegek számát rendkívül meg kellene szaporítani. Az a szándék tehát, hogy a jogot községek vegyék meg, évek óta meg van a pénzügymiuisteriumban. Nyilvánul is eredménye abban, hogy a hazai községek oly csekély része az, a hol haszonbér! kezelés folytattatik. Különben még meg kívánom jegyezni, hogy a fogyasztási adó behajtása, valamint a bírságolás nem adatik a haszonbérnek jogai közé. Azokat a haszonbérlőnek is a rendes administrativ közegek utján kell eszközöltetnie. Az államkormányzati jogot tehát bérbe nem veszik. Ha pedig a bérlő többet hajtat be, mint a mennyi megilleti, az összeg húszszorosáig büntettetik az illető község szegény alapja javára és a birság elengedése végett nem is a pénzügyi közegekhez, hanem a községi elöljáróhoz kell folyamodnia. Annyira borzasztónak tehát azt a bérletet, mint a t. képviselő ur festette, mondani igazságosan nem lehet. Azonban én sem óhajtom a bérbeadási rendszert. Tudnék rámutatni példákra, hol nem minden akadály nélkül, a mostani pénzügyi viszonyok közt néhány százalékkal inkább olcsóbban adatott oda a községnek, mint a mennyit bérbeadás alapján bevehetett volna az állam. De valamely correctivumról azon szempontból, hogy ha egy község nem akarja a méltányos — nem a teljes, de mél1 tányos — bért megadni, az állam ne legyen ki-