Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-26
2G. országos ülés dtexember 5. 18S7. 251 A gr. Széchényi Pál példája concret adat arra, hogy legtöbbnyire a kisbirtokosok terheltettek meg átlag véve, míg a nagybirtokosok terhei enyhittettek. Ezt a Bari a volt képviselőtársam által documentált eset bizonyítja, a mit e házban nem ezáfoltak meg. Hivatkozom továbbá Hont vármegyének azon két kerületére, a melynek kormánypárti képviselője van. Ezeknek az adója lejebb szállíttatott, mig a többieké emeltetett. -— Nekem ez a dolog nem szakstudiumom, egyebekkel foglalkozom. Ha foglalkoznám vele, talán több esetet is hozhatnék fel. Concret példának legyen elég e kettő. Azt mondja a t. ministerelnök uradebreczeni egyház földjeire vonatkozólag, a miket a város iskola-fenntartás ezéljából adott át annak idején és a melyek jövedelméből a debreczeni tanítók fizetésének kellene kitelleni, hogy az illetők maguk követték el a hibát, ha annak idejében nem reclamáltak. A t. ministerelnök ur még akkor nem kezelte az ország pénzügyeit, hanem gr. Szapáry Gyula ur volt a pénzügyminister s ő, ha itt volna, jól emlékeznék reá, hogy nála igen is járt a debreczeni deputatio és kérte az adó leszállítását, mert túlságosan meg vannak terhelve e culturalis czélokra szánt földek, valamint túlságosan meg vannak terhelve a leginkább kisbirtokosokból álló debreczeni polgárok is, mert azoknak adója 80—100, sőt 200 %-al is emeltetett. De a reclamatio nem használt, pedig igénybe vették azt legrendkivüliebb formáiban is. A t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy fennálló viszony feltartásáról van szó. Feljegyeztem szavait, igy mondta. Horánszky t. képviselőtársam épen most czáfolta meg számszerűleg, hogy nem fennálló viszony fentartásáról van szó, hanem valóságos adóemelésről. A t. ministerelnök ur, midőn ezen számszerű ezáfolattal találkozott, elismerte, hogy van némi emelés. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem czáfolat! Thaly Kálmán: Én czáfolatnak veszem. Nem akarok neki hízelegni, úgyis elegen vannak, kik neki hízelegnek. Tehát emelkedés van. Ha már most ennek a szegény országnak, a hol különösen az államfentartó elem léte a culturalis állapot fokozatától függ, ennek a szegény országnak megtámadják iskolai, egyházi és eulturai vagyonát is — mert eonstatáltam, hogy adóemelés van, habár nem nagy — hogy ez az államalkotó elemnek javára szolgál-e, azt ítélje meg bárki, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Furcsa az, t. ház, midőn egyes egyletekben nagy garral hangsúlyozzák az államfentartó elemnek szükséges voltát és annak minden törvényszabta eszközzel való emelését, a magyar nemzetiségnek és az államnyelvnek terjesztését, másrészt megvonják iskoláinktól a módot, hogy azok a legszükségesebb culturalis feladatnak is megfelelhessenek. Említette Kiss Albert képviselőtársam a magyar tudomány akadémiát is,mebytavaly,újév alkalmából, a legkellemetlenebb meglepetésnek volt kitéve az új adózási viszonyok és a földhitelintézeti reduetiók következtében. Ez utóbbiról nem szólok, hanem méltóztassék megengedni, hogy miután az ország első tudományos intézetéről van szó, miután tudjuk, hogy a művelt nemzetek miként bánnak és minő kedvezményekben részesítik tudományos intézeteiket, ezen szempontból kiindulva, egy kissé jobban világítsam meg e kérdést. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Midőn a magyar tudományos akadémia palotájára a gyűjtés országszerte megindult, a hazafiaknak százai és ezrei adakoztak filléreikkel, a mint telt, az alaptőkére. Budapest főváros által felajánltatott egy telek, melynek egyik rész fele ingyen adatott, másik része pedig az akkori viszonyoknak megfelelő díjért volt felajánlva. Az akadémia igazgatótan ácsa, azt találta jónak, hogy a telek ezen utóbbi része készpénzen vétessék meg s arra bérház építtessék s az alaptőke ekként convertáltassék. Az alaptőke járult tehát a megvételhez, a vállalkozó felépítette a bérházat, a mely bizonyos évek multával átesett az akadémia tulajdonába. Ezekből tehát világos, hogy az alaptőkének százezrei részint a palota építése, részint pedig a telek megvétele következtében ingatlanokba fektettetett. Az adómentesség ideje lejárván, az akadémiára egyszerre 9 ezer és néhány száz forint adó rovatott ki, még pedig nemcsak a bérház, hanem a mi hallatlan, a palotának lakott részei után is. Mig' más nemzetek, t. ház, a magok tudományos intézeteit leginkább királyi és nemzeti alapítványokból állíttatják fel, mi ezeket a nagy urakéi mellett a nemzeti közérzület folytán, a szegény emberek filléreiből és magán adakozásokból létesítjük. Mig külföldön az ily intézeteket adómentességben és dotatiókban is részesítik, addig nálunk a magánosok adakozásaiból készített országos intézeteket épen ugy megadóztatják, mint bármely magán embert, vagy annak telkét. A tudományos akadémiának budgetje az adó és a jövedelem reductiója következtében egyszerre megcsökkent, de a publicum mégis azt hirdeti, hogy itt milliók felett rendelkeznek, pedig ki irodalommal foglalkozik, tudja, hogy a mikor a szellemi rész rovására egyszerre 9,000 frtnál több adó vonatik le, valami nagy gazdagságról nem lehet beszélni, mert ennek következtében a szellemi működés annyira megszorittatott, hogy 32*
