Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-26

248 26. orszásros ülés dcczember 5. 1887. múlt évi költségvetésénél már? Az igen t. közoktatási minister ur nagyon jól fogja ezt tudni. Én e niegadóztatási rendszert nem tartom az állam érdekéből folyónak még olyan pénzügyi helyzetben sem, a milyenben jelenleg vagyunk. Válasszuk meg az adó alapját, de az ilyen intézeteket ne terheljük, mert a mit elveszünk ezektől a közczéloktól, erősen meg fogja magát bosszulni később úgy, hogy a káros következés nagyobb lesz, mint a menynyit az alapoktól elvont összegekkel az államháztartáson segíthetnénk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki kellene még térnem az egyes egyházak helyzetére s a lelkészek javadalmazására is, mint a mely ezzel a ponttal szoros összefüggésben van. Mindazáltal én ezt mellőzöm a jelen pontnál, azért, mert a római katholikus lelkészeknek díjazása kérdésében a vallásügyi minister ur a congrua kérdésével épen most foglalkozik s meg vagyok győződve, hogy ezen kérdésnek más felekezetek lelkészeire vonatkozólag is meg kell oldatnia már a legközelebbi jövőben. ISTem csatolom tehát e kérdést a jelen ponthoz, hanem maradok tisztán a közoktatási, közművelődési és jótékonysági ezélokra szolgáló alapok jövedelménél s erre vonatkozólag adom be módosítványomat, tisztelettel kérve a t. ház tagjait, hogy e kicsinek látszó, de végeredményében nagyfontosságú ügyet figyelműkre méltatni és indítványomat a fentebbi okokból elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Javaslatom a következő (olvassa): Az ő. §. a pénzügyi bizottsághoz oly utasítással tétetik vissza, hogy az 1881: XXXIV. t.-ez. 24.§-ának b) pontja az összes közoktatási, közművelődési és jótékonysági intézetek alapjaira is kiterjesztessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Indítványom érthetősége végett még csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a beszédem kezdetén említett és e javaslatban hivatolt l) pont a következőleg szól (olvassa): Az illetékegyenérték alól mentvék, b) az állam igazgatása alatt álló közalapok és a tudomány egyetemek alapjai. Tudniillik ha megalkottuk a különböző felekezetek között a viszonossági törvényt, annak követelménye addig is, migaz egyenjogúságról e házban szólani lehetne — bár megvallom ezen időt oly messze látom, hogy azt hiszem, nem igen érjük mi el, ha a jelen viszonyok közt haladunk — de ha a viszonossági törvényt megalkottuk, annak elvitázhatlan követelménye az, hogy ha ezen alapok azon kedvezményben részesülnek, az általam felhozott egyes felekezeteknek közoktatási, közművelődési és jótékony ezélokra szolgáló összes alapjai is hasonló kedvezményben részesittessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa), Lesskó István: T. ház! Azon érvek és indokok, melyekről Kiss Albert t. barátom szólott, elég nagy súlylyal és nyomatékkal bírnak arra, hogy a módosítvány a t. ház által elfogadtassák, én tehát részemről teljes meggyőződésemmel hozzá járulok, röviden megjegyezvén, hogy azon intézetek a cultura előmozdítására vannak szánva és minden egyes fillér, a mely tőlük elvonatik, a culturalis missio rovására történik. (Helyeslés balfelöl). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház l (Halljuk!) Mindenekelőtt arra vagyok kény leien a t. házat és az indítványozó urat figyelmeztetni, hogy itt nem egy új megterheltetésről, hanem az eddig fennállott viszony fentartásáról van szó. (Felkiáltások szélső baloldalról: Az is rossz!) Engedelmet kérek, az mégis nagy különbség, mert, épen ezen közoktatási culturalis ezélokra szánt vagyonokat újabb megterheltetéssel illetni én sem fogtam volna indítványozni sem most, sem máskor. De bármennyire rokonszenvezzek azokkal, a miket a képviselő ur elmondott és még oda megyek, haabbau a szerencsés helyzetbe jöhetnénk, hogy könnyítsünk a terheken, ez volna — elismerem — azok között az első, a mit könnyíteni kell. De mostani pénzügyi helyzetünket arra, hogy adót leszállítsunk,még sem tarthatom eléggé kedvezőnek.És méltóztassék megengedni —ismétlem— itt nem arról van szó, a mit a képviselő ur beszédéből érthetni, hogy egy újabb teher rovassák ki, hanem, hogy az eddig meglevő fentartussék, vagyis, hogy az illető kedvezmény ugy korlátoztassék, mint a régi törvényben korlátozva volt. A házosztály-adó alá eső épületekre nézve, hová a szegény egyházak iskolái tartoznak, ezen törvényben még valami könnyítés is fordul elő. A mi pedig a földbirtokot illeti, hiszen az illeték az adó szerint vettetett ki a catasteri tiszta jövedelem alapján, most az adótétel helyett maga a tiszta jövedelem vétetik, az alap tehát most is egy és ugyanaz. Ha egyes helyeken a catasteri jövedelem, a mint a képviselő ur egy példát hozott fel, túlságosan magasan vétetett fel valamely rendkívüli átmenő jövedelem alapján: akkor bocsásson meg, de ott a mulasztást azok követték el, kik az adott orvoslási módokkal nem éltek, mert a catasteri törvény és utasítás mindenütt azt tartalmazta, hogy az azon vidéken szokásos gazdálkodási mód szerint elérhető jövedelem vétessék alapul. Ha tehát valahol más vétetett alapul és az illetők nem használták fel a részükre azon törvényben bőven adott orvoslási módokat, a hol nem hivatalos közegeknek igen nagy mérvű befolyás van engedve, ott mindenesetre őket magukat terhelheti a mulasztás vádja. (Helyeslés jobbfelöl.) De azon túl, minthogy itt mindenki tudja,