Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

2ff 2i. országos B!és deessemfeer 3. 1887, tingentáltatott a nélkül, hogy akkoriban a törvényhozás intézkedett volna, hogy a közvetlenül lerovandó illetékek tekintetében a minimalis érték emelésére nézve kellő intézkedés történjék, így tehát a törvényhozás tubrjdonkép most csak egy akkori mulasztást tett jóvá s a mint áll ez a földbirtokra nézve, ugy áll ez a bázbéradóra vonatkozó ingatlan javakra nézve, mert ugyanazon törvény által a házbéradó is tetemesen leszállittatott, tudniillik az 1883-ik évi XLVI-ik törvényczikk által a fővárosban a nyers jövedelemből levonandó fentartási százalék 15%-ról felemeltetett 20%-ra, a vidéken pedig 20%-ról 25°/»-ra, egyúttal a fővárosban a házbéradó 24%-ról 22%-ra apasztatott. Ez által, minthogy az adótételek bizonyos hányada szolgált a minimális érték meghatározására, ezen minimalis érték úgyannyira csökkent, annyira leszállittatott, hogy az tényleg a forgalmi értéktől igen messze esett. Teljesen indokoltnak találta tehát a pénzügyi bizottság a kormánynak azon tervezetét, hogy a mostani új alap által, egyúttal emeltessék a minimalis érték. A pénzügyi bizottság azonban beható és lelkiismeretes vizsgálata tárgyává tette annak meghatározását, hogy viszonyítva ezen a tiszta jövedelemre fektetett minimalis értéket az eddigi adótételhez, minő arányú növekedést mutat és azon eredményre jutott, hogy a földbirtokra nézve a minimalis értéket igen csekély mértékben emelte, a mennyiben a mostani tiszta jövedelemnek húszszoros felvétele az előbbenihez képest — mert a korábban 29 millióban megállapított földadó 83-ban 26 millióra szállíttatott le — alig mutat 4°/o-ot. Ellenben a házbérjövedelemre nézve a pénzügyi bizottság, a törvény szerinti tiszta jövedelemnek húszszorosát és illetőleg tizenötszörését túlmagasnak találta és alapos számítás után a kormánynyal egyetértőleg leszállította azt olyképen, hogy Budapest fővárosára nézve a tiszta jövedelem szerinti húszszoros összeg helyett, annak 16-szorosára szállította le, Budapest főváros óbudai részében és az általános házbéradó alá tartozó városokban és községekben húszszoros helyett tizenötszörösre, egyéb helyeken pedig tizenötszörös helyett tizenkétszeresre szállította le. A pénzügyi bizottság által eszközölt ezen leszállítások daczára kétségtelen, hogy még mindig tetemes értékemelkedés forog fenn, a pénzügyi bizottság azonban abban a meggyőződésben volt, hogy ezen leszállítás a mellett a forgalmi értéket lehetőleg megközelíti és igy azt a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Helyeslés joWfelól.) A többi intézkedések ugyan kevésbé lényegesek, de szintén a jövedelem szaporítását czélozzák és azt hiszem, alig fog ellenvetés tétethetni .azon javaslat ellen, hogy a nyereményadó eddigi 6%-ról 10%-ra emeltessék. Lényeges intézkedés továbbá az, hogy az 1881-ik évi XX VT-ik törvényczikkben említett társulatok ingatlan vagyonszerzési illeték kedvezményében ne részesüljenek az esetben sem, midőn visszteher mellett illetékegyenérték alá eső ingatlant szereznek, hanem azokra nézve is kimondja, hogy a teljes mértékben való illeték fizetésére köteles. Továbbá a jövedelemnek nem nagy, de mégw bizonyos mérvű szaporítását fogja eredményezni az, hogy a törvényjavaslat visszautasítja a pótilleték kiróhatásának lehetőségét, ott hol akár a számítás eltévesztése, akár a törvény terén alkalmazása folytán kisebbre szabatott ki az illeték Eddig ugyan a fennálló rendelkezés szerint, ha az illető hatóságok tévedést követtek el, a felek részéről történendő pótlás helyett a kárt a tisztviselők tartoztak megfizetni; a tapasztalás azonban azt mutatta, hogy ez ezélszeríítlen volt, mert odavezetett, hogy a tisztviselők a tévedéstől való félelmükben mindig a legnagyobb illetéket szabták ki. Tehát ezen visszás helyzet elkerülése végett a kormány és a pénzügyi bizottság is sokkal helyesebbnek találta, hogy a pótilletékek ismét a felek terhére előirhatók legyenek, de szükségesnek találta egyszersmind, hogy a közönség érdekében bizonyos határidő szabassék ki, melyen belől ez eszközöltethessék. Ezek előadása után bátor vagyok a t. háznak a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöL) Horánszky Nándor: {Halljuk! Halljuk!) T. ház! Csak röviden kívánom jelezni azon álláspontot, melyet e törvényjavaslattal szemben én és politikai elvbarátaim elfoglalunk. Midőn az igen t. kormány az 1885-iki költségvetés előterjesztése alkalmával azon nevezetes nyilatkozatot tette, hogy az államháztartás ordinariumában az egyensúly helyre van állítva, sőt superplus is mutatkozik, azon czélból, hogy ezen eredmények ne legyenek csak puszta múló tünemények, jelezte azon körülményt, hogy a szeszadóra vonatkozólag is fog törvényjavaslatot előterjeszteni azon czélból, hogy az elért pénzügyi eredmények tartósak, állandók és maradandók legyenek, jelezte azonban azt is, hogy azzal elérkezettnek látja az időt arra, hogy az erőfeszítések terén a nemzet számára egy jó darab időre pihenés nyújtassák. Mi, t. ház, akkor is láttuk, akkor is megmondottuk, hogy a pénzügyi helyzet, a melyet oly előnyösnek hirdetett a t. kormány, merő illusio, merő ábránd, mert a pénzügyi helyzet ép oly rossz, mint annak előtte volt, sőt annyiban rosszabb, a mennyiben az erőfeszítések következtében az erők forrásai tetemesen megapadtak.