Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

2ä. országos ülés dceiseather 3. 1887, 221 Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott és „a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról" szóló törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában megszavazni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik/) A ház többsége megszavazta a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a pénzügyi bizottság 41. számú jelentése a „bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és törvényesített szabályok némely határozatainak módosításáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Ázt hiszem, a bizottsági jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni, az általános vitát megnyitom, az első szó illeti a bizottság előadóját. Mielőtt azonban a tárgyalásba bocsátkoznánk, jelentem a t. háznak, hogy a ministerelnök és pénzügyminister ur egészségi állapotánál fogva akadályozva van u megjelenésben és igy őt az államtitkár ur fogja helyettesíteni. Dárdai Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A jelen törvényjavaslat ugy a bélyegilletéki törvények anyagi szabványainak, mint az eljárási törvényeknek, nevezetesen a közvetlenül lerovandó illetékes kezeléséről szóló törvénynek módosítását tartalmazza, mindkét irányban mélyreható intézkedéseket téve. E törvényjavaslatnak azonban távolról sem egyedüli czélja az áliamjövédelmek fokozása, mert igen sok oly rendelkezést is tartalmaz, melyek egyedül a forgalmi közérdek előmozdítására irányulnak. Ily intézkedés nevezetesen az, mely a transito váltóknak bélyegilletékét leszállítja, mely a használhatatlanná vált váltó-ürlapok, vagy az azokon felragasztott használhatatlanná vált bélyegek könnyebb kicserélését eszközli, ilyen továbbá azon intézkedés, mely a fővárosi közraktáraknak zálogjegyeit állandó bélyegilleték-kedvezményben részesíti. Továbbá foglaltatnak ezen törvényjavaslatban többnemtí újítások is, melyeknek tisztán csak a czélszerííségi szempont a vézéreszméje. Ilyen azon intézkedés, a mely a vasúti szállításra használandó fuvarlevelek állami előállítását tervezi, mely a részlet-üzletekre vonatkozólag, hol eddig sok visszaélés követtetett el, a bélyegilleték köz* vétlen lerovását állapítja meg, továbbá egy új szakasz felvételével a marhalevelek bélyegzése körüli eljárást összhangba hozza az alkotandó állategészségügyi törvény rendelkezéseivel. Azonban tagadhatatlan, hogy a javaslat súlypontja azon rendelkezésekben fekszik, melyeknek czélja egyúttal az államjövedelem szaporítása, növelése. Ezek közt első helyen kell felemlítenem azon rendelkezést, a mely a vagyonátruházásokra és vagyonháromlásokra vonatkozólag a jelenleg érvényben levő kedvezményes scálát, a mely tudniillik az idő Szerinti közelséghez mérten a vagyonátruházásokra bizonyos mérsékelt illetéket rendel, megszorítja, a mennyiben ezen kedvezményt jövőre csakis az egyenes ágban leszármazó örökösök avagy a legközelebbi rokonok közti vagyonháromlásokra szorítja, a mint az az 1 sö §-ban foglaltatik, a többiekre nézve azonban a vagyonátruházási illeték maximalis tételét hozza be s ez által kétségtelenül nagyobb mérvű pénzügyi eredmény várható. Indokul szolgál egyúttal ezen rendelkezésnek az, a mi indirect haszonnal fog járni hogy ezen • rendelkezés kétségtelenül az illetékkiszabási eljárásnak nagymérvű egyszerűsítését eredményezi. Hogy pedig a jövedelmet tetemesen fokozza, habár előre láthatólag az ingatlanok adásvevési forgalma ez által bizonyos tekintetben csökkentetni fog, azt igazolva látjuk az 1873. évi IX-ik törvényczikk alkotása korából, mely ugyanezen rendelkezést léptetvén életbe, akkoriban az illeték jövedelme tetemesen szaporodott. Igy tehát ezen rendelkezés által tulajdonképen nem is újítást czéloz a kormány, hanem csak visszatérést az előbbi törvényes alapra, tudniillik visszaállítja ismét az 1873. évi IX-ik törvényczikknek alapját. A törvényhozás megkísérelte 1881-ben az ingatlan birtok hitelképessége és értékének emelésére nézve oly kedvezményt nyújtani, a melyre, sajnos, most pénzügyi helyzetünkre nézve tobábbá képesek nem vagyunk. Másik sarkpontja a törvényjavaslatnak, a mely pénzügyi tekintetben szintén fontos, az, a mely a minimalis érték meghatározásánál új alapot jelöl ki. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy eddig a minimalis érték meghatározására az adótételeknek bizonyos hányada szolgált alapul, e helyett most a törvényjavaslat a tiszta jövedelemnek bizonyos hányadát rendeli az értékminimum meghatározására. Hogy ez elvileg helyes, az már onnan is következtethető, mert az 1888-iki törvény alkotásánál maga a pénzügyi bizottság is utalt bizottsági jelentésekben arra, hogjr a vagyonátruházás különböző nemeire nézve az érték helyes meghatározásának csakis a most folyamatban levő földszabályozás, vagyis cataster fogja a kellő alapot megteremteni. A kormány tehát ezen útmutatást követve, most. a catasteri tiszta jövedelem alapján kívánja az értékminimumot meghatároztatni, egyúttal azonban az értékminimumnak bizonyos emelését is ezélozza, még pedig teljesen indokoltan és jogosultan, mert az 1883-ik évi XLVI-ik törvényczikk által a földadó tetemesen leszálliitatott, a mennyiben akkor 29 millióról 26 millióra con-